Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1926. január-június (7. évfolyam, 2-26. szám)
1926-05-30 / 22. szám
2. oldal. RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 1926. május 30. A Fencik-szobor leleplezésének epilógusa A P. Hlasy gúnyos cikke Amíg a magyar lapok a legteljesebb objektivitással — az esetleg felkivánkozó kritika elhallgatásával — ismertették a múlt heti Fencikszobor leleplezést, addig a sovinista csehek hivatalos lapja, a „Podkarpatské Hlasy“ ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy csípjen egyet a ruszinokon. A cikk különben a következőket tartalmazza: „A Fencik-szobor leleplezése alkalmából a városi színházban ünnepély volt, amelyen Dr. Kaminszky József beszélt. Beszédjében rámutatott a ruszin irodalom főbb fázisaira, meglehetős tárgyilagosan. Beszédje szimpatikus és hatásos volt. A publikum kb. 200- 300 személyből állott, főleg magyarok, kik a nagyorosz irányzatot támogatják!? továbbá teljes számban a galíciai és oroszországi moszkofil intelligencia a csehek közül csakis a nárddemokraták (Kramar pártiak). Magán a leleplezési ünnepélyen kizárólag ruszinul beszéltek és meglehetős harciasan. Szabó főesperes fenyegetően beszélt, és kijelentette, hogy a ruszin nép addig meg nem nyugszik, amíg ki nem vívja óhajtott szabadságát. A köztársaságról egy szó sem esett, csupán egy trudova párti szónok, aki azt jegyezte meg beszédjében, hogy „nem elég koszorút tenni a Fencik szobrára, de kell tudni dolgozni is a népért“, a beszédje végén éltette a republikát. De ez a beszéd nem volt nagy hatással arra a publikumra, amelynek a jelszava: „Pártoljuk a nagyorosz irányzatot, de mi azért csak beszéljünk magyarul“. A szónokok beszédje eredetileg orosz lett volna, de az egyáltalában nem volt az, hanem valami furcsa keveréke a ruszin, nagyorosz és az egyházi szláv nyelvnek, amelyből nem irányzott egy csomó csehizmus sem. Az ukrán irányzat távol tartotta magát ettől az ünneptől. Úgyszintén a köznép is. Az állami hivatalok szintén nem vettek részt az ünnepségen, mert a rendezőség nem hívta meg őket. A tisztikar kínosan meg volt lepődve, amikor tudomást szerzett arról, hogy az ő általuk rendezett filharmonikus koncertet belekeverték a Fencik ünnepélybe. A koncert sok embert vonzott a színházba, de a Fencik ünnepély rendezői felvévén ezt a koncertet is a saját programjukba, a koncert kezdetét fél 9-re jelezték. A koncert pedig 8-kor kezdődött, ahogy a tisztikar plakátján is jelezve volt. Ennek következtében a vendégek egy része már csak akkor érkezett a színházba, amikor már két pontot lejátszottak. De a legjobb volt a bejezés, az ünnepség rendezői a programmot a Koronán fejezték be, cigány zene és magyar beszéd mellett Szabó főesperessel, a nagyorosz irányzat rettenthetetlen bajnokával együtt. A kormánynak, amelynek pedig a szobor költségeinek fedezésével legnagyobb érdeme van az ünnepély körül, aligha van oka nagyon megelégedettnek lenni ezzel az ünnepéllyel“.* A P. Hr. fenti cikke adatainak helytelenségét a ruszin sajtó van hivatva megcáfolni. Mi csak azt jegyezzük meg, hogy az ilyen cikkek nagyban hozzájárulnak ahhoz a „kiábránduláshoz“, amely máris mindjobban jelentkezik a ruszinság köreiben. Ennek tulajdonítható, hogy azon mesterséges válaszfalak, amiket a kormányzat az itt élő magyarság és ruszinság közzé politikai okokból épített, omladoznak és így a testvéri együttélés további lehetőségei mind nyilvánvalóbbakká válnak. Gárdonyi szoboremléke Gárdonyinak csak a neve volt német, az apját még Ziegler Sándornak hívták, de szíve, lelke, egész gondolkodása magyar volt. Nyelve is a legtisztább magyarság egész irodalmunkban, olyan ízes, annyira ment minden idegen idióma befolyásától, hogy alig van egy-két írónk, aki ebben a tekintetben hozzáfogható volna. De nem is csoda ez, Gárdonyi, aki a magyarok letörhetetlen kemény akcentusával ejtette a később tanult német szót, már az apai háznál magába szívta a magyarság lángoló szeretetét. Apja, mint kitűnő puskaműves vett részt a negyvennyolcas szabadságharcban, s az absolutizmus korszakában idegen név alatt kényszerült bujdosásra, mindvégig megmaradt rendíthetlen, nyakas magyarnak, aki fiát Petőfi és Kossuth tiszteletére tanította. Gyermekkorát és fiatal éveit az ország legmagyarabb vidékein: Borsod-, Heves- és Somogy megyében töltötte. Gárdonyi és mint kezdő újságíró is szinmagyar városokban, Győrött és Szegeden dolgozott. Csak később került Budapestre, de sohasem érezte itt jól magát. Visszakivánkozott a vidékre s hamarosan le is költözött a fővárosból az ország egyik legmagyarabb vidéki városába, Egerbe és ott lakott aztán élete végéig. A legmagyarabb írónak, aki amellett az elbeszélés és a magyar széppróza klasszikus mestere, a magyar irodalomnak európai viszonylatban is megbecsülhetetlen értéke, nem szabad hiányoznia egyetlen magyar könyvtárból sem. Gárdonyi a magyar család legtipikusabb írója. Ő maga is háládatos, végtelen gyöngédségű fiú s gyermekeit őszintén szerető apa volt egész életében. Műve csupa meghitt intimitás, kedves, jószagú magyar szoba, amelyben az egész nemzet úgy borul össze, mint valami boldog, nagy család, amely örömét, szomorúságát így osztja meg az együttlét temperáló nyugalmában. Nem lehet olyan magyar család, amelynek mindennapi olvasmányai közzé ne tartozzék Gárdonyi. Jókai és Mikszáth mellé őt is oda kellállítani a mindennapos magyar olvasmányok polcára. Erre akar most módott adni a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság, amely kettős mozgalmat indított Gárdonyi emlékének megörökítésére. Megmozgatja az egész ország közvéleményét s az egész nemzet áldozatkészségéből szobrot fog emelni a halhatatlan írónak az ország fővárosában. De, hogy ezt a mozgalmat kellőképen alátámassza, nem talált alkalmasabb agitátort, népszerűbb közbenjárót, mint magát Gárdonyit. Ha Gárdonyi szólal meg, a maga íróművészetének ellenállhatatlan varázsával, nincs az a magyar szív, amely ridegen elzárkózhatik. Ezért, hogy az egész országot újra hangossá tegye Gárdonyi nevétől, elhatározta, hogy egységes gyűjteményt, ünnepi köntösben, ünnepi kiadást rendez Gárdonyi legjobb munkáiból. A Gárdonyi Irodalmi Társaság szoborbizottságának, amely ezt az új gyűjteményes kiadást sajtó alá rendezte, az a cél lebegett szeme előtt, hogy Gárdonyi nevétől újra hangossá tegye az egész országot, gondoskodnia kellett tehát, hogy ez az új gyűjteményes kiadás mennél szélesebb rétegben terjedjen el. Éppen azért kikötötte a kiadónál, hogy az ünnepi kiadást olyan feltételekkel- A ruszinszkói magyar színház válsága Mi a válság oka ? — Két nap deficitje. — Lépjen erőteljes akcióba a Színpártoló Egyesület. Ungvár, 1926. május 26., A ruszinszkói magyar színház válságban van. Ez a tény nem új keletű. A válság összefüggésben van sok okkal. De a legerősebb és legkiütközőbb a közönség közömbössége. A közönség részéről legtöbbször az a kifogás merül fel: Horváth Kálmán társulata nem olyan nivós, hogy a közönség fokozott pártolását kiérdemelné. Ez lehet kifogás, de nem ok. Minden színtársulat ott kezd leromlani, ott kezd nívójából veszteni, ahol a közönség támogatása megszűnik, vagy veszít intenzitásából. Egy olyan színház, amelynek támasza egy lelkes, tudatos közönség, mindig erősebb és imponálóbb nívót mutat mint egy deficittel, zavarokkal küzdő, erkölcsi és anyagi támogatás nélkül álló társulat. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a magyar közönségnek minden rossz színtársulatot támogatni és tűrni kell, amely a magyar kultúra terjesztésének ürügye alatt Ruszinszkóba jön. De mondjuk és állítjuk: a közönségnek akkor van joga jobb, reprezentabilisebb színművészetet követelni, ha támogatja és tömött sorokban áll a magyar színészet mögött. És állítjuk, hogy a színtársulat színvonalának lesülyedése mindig ott kezdődik, ahol a közönség részvétlensége kezdődik Alkalmam volt betekinteni a ruszinszkói magyar színtársulat financiális viszonyaiba, s bizony mondom, a helyzet nagyon szomorú. A magyar közönség viselkedése a magyar színtársulattal szemben csaknem apatikus. Pedig a színi direkcióban sok kezdeményező készség, a színtársulatban sok tehetséges erő, a műsorban sok kiváló darab van. Példaképen leközlöm az első két nap financiális mérlegét, hadd lássuk tisztán a tényeket. 1926 május 21-én Horváth Kálmán bruttó bevétele hiteles elszámolás szerint 1405 fe volt. Ezzel szemben a következő kiadások: 10% színházbérle 140 összesenn 4488 2% forgalmiadó, 28 Rendőrségn 50 Tűzoltóság» 80 Városi díszítést 100 Rendezésn 20 Prózai fellépésekn 40 Kellékekn 20 Nyomdan 120 Világfi» 80 Villanyszerelésn 10 Napijegyek árán 15 Szinlaplebélyegzésn 25 Ragasztás kihordásn 30 Betegsegélyző» 50 Jogdij... prózaV 90 Szegek, lécek, disztetjav.n 20 Szerepezésn 20 Külső: zenen 50 Táray és Simony і vendég fellépten2000 Személyzet napi gázsija 1500