Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1927. január-június (8. évfolyam, 1-71. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2. oldal. Felhívás a magyar tanítósághoz. Kedves Kartársak ! Az iskolába járó magyar növendékek, a tankönyveken kívül, semmi olyan olvasnivalót nem kapnak kezeikbe, amelyből lelki szórakozást nyerhetnének, vagy amelyből, az iskolán kívül, szórakozva tanulhatnának, szóval hiányzik egy gyermeklap. Ezt a hiányt nem csak a növendékek, de mi, tanítók is érezzük és elszomorodva látjuk, hogy amíg a nem magyarajkú gyermekeknek kellő alkalmuk van arra, hogy az iskolán kívül is szórakoztató és nevelő gyermeklapot olvashatnak, addig a mi magyar gyermekeink ezt nélkülözni kénytelenek. Ezen hiány pótlására egy gyermeklapot szeretnénk megjelentetni, amelynek munkatársa lenne minden tanító, minden magyar, akinek lelkében ott él a magyar faj nevelésének szent eszméje, de munkatársa lenne minden jobb tanuló is, aki dolgozatait, tanítója segítségével, a szerkesztőségbe eljuttatná. Nem a vagyonszerzés, de a lélek nevelése lenne a cél. Éppen ezért a lap ára, amely egy nyomtatott ívnyi terjedelemben, havonkint egyszer jelennék meg, — julius és aug. kivételével, — példányonként 50 fillér lenne, hogy még a szegényebb gyermekek is megvehessék. Hogy pedig a teljesen szegény tanulók is hozzájuthassanak, erre a tanító és növendékek közreműködésével rendezett irodalmi délutánok, vagy vallásos estélyek, esetleg színi előadások jövedelmének egy része és a jószívű gazdaságok adományai szolgáltatnának alapot. Hogy azonban az előállítási költség tekintetében némi tájékoztatót nyerjünk, felkérem aKartársakat, hogy*** szíveskedjenek bejelenteni a Ref. iskola, Uzshorod, Zsatkovics-tér 90 címre, hogy körülbelül hány példányszámra volna szükség iskoláik részére ? és hogy munkájukkal támogatnák-e a lapot ? Válaszukat szeretettel kéri : Kormos Gerő ref. tanító. Ha okos asszony, a könnyelmű kőművesmester és a földreform A földreform címén szerzett területeket 10 évig sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet. Bakos Kálmán botfalvai kőművesmester megbízást kapott özv. Szabó Jánosnétól, hogy házat építsen neki. Megalkudtak, a terveket a komáék is jóváhagyták , és Bakos felépítette a házat. Ennek utána pedig Bakos kérte a kialkudott 7000 koronát, de legnagyobb csodálkozására Szabóné megtagadta a fizetést. Erre Bakos 7000 korona erejéig keresetet adott be az ungvári törvényszéknél Szabóné ellen Itt azonban újabb és még nagyobb meglepetés érte a vállalkozót. A törvényszéken ugyanis megállapították, hogy özv. Szabóné a földreform címén a földhivataltól kapta azt a területet, amelyen a lakóházat felépítette. A törvény pedig úgy rendelkezik, hogy a földreform címén kapott földeket, illetve az azokon épített objektumokat 10 évig sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet. Ezen az alapon a vállalkozó keresetét nem is tárgyalhatja a törvényszék, mert tíz évig az özv. Szabónénak kiutalt telek és a rajta lévő lakóház sérthetetlen. Bakos vállalkozó alig bírt az első pillanatokban szóhoz jutni, majd későbben kissé megnyugodott a változhatatlanban. Most pedig más módot keres, hogy Szabónét fizetésre kényszerítse. RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP Magyarországon is Magyar Nemzeti Pártot alakítanak?22 éven át távol az otthontó (Budapest, dec. 30.) Az Országos Keresztény, Kisgazda, Földműves és Polgári Párt, amely a legutóbbi választások alatt Egységes Párt néven szerepelt és győzött, régi neve helyett a „Magyar Nemzeti Párt“ elnevezést veszi fel. A hír egyébként még megerősítésre szorul. A kormánnyal való tárgyalások nehezen haladnak előre (Prága, dec 30.) A Szlovák Néppárt (Hlinka-párt) a kormánnyal való tárgyalásait csak nehezen folytathatja. „A néppárt követelései ugyanis a közigazgatási reform kormányjavaslatával szemben olyan méretűek, hogy a kormány azokba bele nem mehetett. A tárgyalásokat egyébként január 4-én folytatják. Megegyezésre a remény nem valami biztató. Amerikában több helyen forrongás van (Bécs, dec 30) Buenos Airesi jelentések szerint Brazíliában lázadás tört ki. A kormánycsapatok súlyos vereséget szenvedtek. Több tisztet megöltek. San Pedrito legénységének egy része a felkelőkhöz pártolt. Nikaraguában polgárháború dühöng. A liberálisok és konzervatívok között két napos harc volt. Mi van a vármegyei alapokkal ? A zsupai költségvetés után nyilvános zárszámadást kérünk. — Inditassék vizsgálat a megyei alapok sorsára vonatkozólag. — Megemlékeztünk arról, hogy most jelent meg első ízben a zsupáni költségvetés, melyet a munkácsi zsupánátuson közszemlére tettek. Ezzel kapcsolatban mind nagyobb az érdeklődés aziránt, hogy a uszinszkói vármegyék s tzu sevo alapjain sorsra jutottak az éra változás óta. Ezek az alapok több millió koronát tesznek ki, de a legtöbbjének sorsáról a közönség, de még az alapokkal érdekközösségben lévő egyesületek és személyek máig sem tudnak semmit. Megcáfolásra váró hírek szerint vannak alapok, amelyeknek nyoma sincsen, vagy pedig egészen más célra használták fel, mint amilyen célú a rendeltetésük. A zsupánátusnak tehát első gondja legyen, hogy az összes vármegyei alapok sorsa felől érdeklődjék, állítsa össze ezeknek az alapoknak a statisztikáját, a hiányzó alapok rejtekhelyét kutassa fel ч Ья valamely alap elkallódott, szerezze vissza, mert abból a pénzből, amely közcélt szolgál, egyetlen fillérnek sem szabad hiányoznia. Reméljük, hogy a munkácsi zsupán nem zárkózik el a közönség kívánságai elől és a kedélyek lecsillapítása végett igyekezni fog a vármegyei alapok sorsát a nyilvánosság kritikája alá bocsátani. Részittesen a nagyzsupán zárszámadást és tegye közzé. Ez elsőrendű hivatalbéli kötelességei közzé tartozik. Vince Hugó, beregszászi kormánybiztos közigazgatási módszere Beregszász főutcáit virágos kertekkel akarja ellátni, de — a Rozsos-kert városrészben nincsen járda, nincsen villany és feneketlen a sár. Vince Hugó gyógyszerészből lépett elő — érdemei elismeréséül (!) — beregszászi kormánybiztossá. Hivatottság hijján került ebbe a pozícióba, mert hisz sohasem volt közigazgatási ember. És most abban merül ki minden ambíciója, hogy Beregszász pénzügyi állapotát „közigazgatási és pénzügyi szaktudásával“ szanálja. Ez a szanálás azonban valahogy nem akar sikerülni, mert mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Vince csak hiúsági politikát csinál. Ennek egyik eklatáns példája, hogy eddig semmit sem tett Beregszász fejlesztése érdekében, minden ötlete és terve egy nagy-nagy laikus munkájának jellegét viseli magán. Legutóbb eszébe jutott, hogy parkíroztatni fogja Beregszászt. Virágos kerteket akar varázsolni Beregszász főutcáira, hadd lássa a betévedt idegen, hogy milyen paradicsom lett Beregszászból a Vince rezsim alatt. De amíg a főutcák virágos kerteket kapnának, addig a Rozsos-kert városrész sok száz házával a rendezetlenségnek, visszamaradottságnak és elhanyagoltságnak legpazarabb képét mutatja : itt nincsenek utak, nincsenek járdák, csak gödrök, nem ég a villany és feneketlen a sár. Ennek a rendezetlenségnek nemrégiben is tragikus következménye volt: Bihary Sándor beregszászi favágó az esti sötétben beleesett a Rozsos-kert egyik gödrébe, megütötte magát, megszédült és halálát is lelte, megfulladt. Amikor tehát parkírozni akarta a főutcákat, akkor nem jutt eszébe a Rozsos-kertben teremteni rendet. Pedig annyit föltétlenül kellene tudnia, hogy elsősorban is a polgárság legfontosabb óhajait kell kielégíteni, a városfejlesztés legsürgősebb feladatait kell végrehajtani és csak azután jöhet a kert, meg a virág. 1927. január 1 Aki éveken át járja Ruszinszkot — A magyarországi Nyírbátoron. — Ellopták a kolostor aranyfoglalata szentségét. Az üvegajtó halkan megzörrent. Egy ember kontúrjai rajzolódtak az üvegtáblára, ki merésztelenül tekint át a tiszta üvegtesten. Majd szerényen lép be a szobába, hol illedelmesen köszönti a bentieket. — Elhoztam, kérem szépen, a tartozást, melyet két hete kölcsönzött. — Honnét Bácsika? — kérdem tőle. — Járom a világot. Most Gejőcről jövök, ahol egy kevés munkám akadt S hogy hová megyek? Tudom is én. Megyek a nagy világba, oda, ahová szerencsém vezet. Hiszen akad csak munkám. A téli időre fel vagyok készülve. Van két csizmám, van meleg ujjasom, bundám, úgy, hogy e tekintetben nyugodtan nézhetek a tél elé. — No és a telet, ha nem helyezkedhetne el, hol fogja tölteni ? — Háltam én már kint a szénakazalban is télvíz idején. Amim volt magamra terítettem s igy virradt rám a reggel. És nem esett semmi bajom — És mondja, hozzátartozói nincsenek? Felesége, gyermeke, avagy szülei? — érdeklődtem tovább. — Szüleim nincsenek. Boldogult édes atyám a háború utáni időben halt el, de én akkor Nyírbátorban tartózkodtam az ottani klastromban. Feleségem van meg gyermekeim is. — Miért nem megy akkor haza . — Annak nagy története van. De különben minek is beszéljek... MG vontatva mondja az utóbbi izma a szobafalain át a végtelenbe téved, abba a 22 év előtti időkbe, amikor még *egy boldogabb jövő mosolygott feléje. — Na jó, hát elmondom, de tessenek megengedni, hogy míg elbeszélem, letehessem a csomagomat. S a határom leemeli nem csekély súlyú vagyonát, amely egyedüli kísérője hosszú vándorutam. Mert — amint kivettem a szavaiból — kerüli az embereket, ha éppen nem szükséges az azokkal való együttlét. A munkában is külön húzódik. G. is a magányosságot keresi: „Mert úgy mond: Ha az ember trécsel, úgy keveset dolgozik“. Mert ő szereti is a munkát. — A feleségem nemes család sarja. Szegény lány volt. Én pedig csak egyszerű paraszt családban nőttem fel, de vagyonunk volt és van is s talán ezért lett ő a feleségem. A bátyja szolgabiró Bereg megyében. Egy ideig szépen éltünk, csendben, békében. De csak egy ideig, mig ő akaratoskodni nem kezdett. Aztán szó szót követett s csaknem tetlegességre került köztünk a sor. Atyám békét igyekezett köztünk teremteni s úgy sikerült is, hogy külön birtokot vásárolt nekünk, hol a családom még most is gazdálkodik. Az uj otthonban újra felkeresett a veszekedés átka. A feleségem rátarti volt, de én sem engedtem s igy a világnak indultam. Bebarangoltam Bereg —Ung vidékét s voltam Magyarországon is, Nyírbátorban. A kolostorban kaptam állást, ahol érdekes esetnek voltam a szemlélője. Egy reggel ugyanis, amikor a mezőre indultam, hatalmas tömeg várakozott a főfalon kívül. — Mire várnak? — érdeklődtem. — Hát nem is tudja, mi történt az éjjel a kolostorban ? A szentséget elrabolták a templomból. Még ki sem értem a mezőre, amikor lihegve jött utánam