Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1927. július-december (8. évfolyam, 73-146. szám)

1927-07-01 / 73. szám

Péntek, 1927. Julius I. KSZINSZKOI, Vili, évfolyam, 73. szám. MAGYAR HÍRLAP SZERKESZTIK Megjelenik szerdán, pénteken és vasárnap. * Elő­fizetési ára évi 96, 1­2 évi 48, 1/1 évi 24, egyhavi 8­0. Külföldre a portókülönbözettel drágább. Hirdetések díjszabás szerínt. * Telefon: 95 * Cheque: 2.978. RÁCZ PÁL és KOVÁTS MIKLÓS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ujhorod — Ungvár, Széchenyi-tér 10, Mukacevo — Munkáér, Kossuth-u. 1. Beregszász, Kálvin-tér 2. * Szerkesztésért és ki­adásért KOVÁTS MIKLÓS laptulaj­donos felelős Аж ipar és kereskedelem vészkiáltása! Az erősebbek . Nemde keserűen nevetséges, ami­kor egy olyan kormány, amilyen pél­dául Prágában uralkodik, egy hete­rogén elemekből összetársított köz­társaság fölött, a jogról a demokrá­ciáról, a haladásról és a népek bol­dogulásáról beszél. Jogállamban nevelkedett régi em­berek valami nagy, őszinte csodálko­zással hallgatják ezeket a frázisokat,­­amelyeknek a kormányzás fényeiben éppen az ellenkezőjét tapasztalják. Ilyen például az a frázis, amelyet Kramár ordított bele a gyorsírók fü­lébe, de amelyet nem akart meghall­gatni senki se abban a parlamentben, ahol igazság szerint a jognak, a nem­zeti egyenjogúság elvéből fakadó igazságosságnak és a köztársaság alapelvéből következő demokráciá­nak kellene a mai vak terror helyét elfoglalnia. A közigazgatási reform­­javaslat tárgyalásánál ismét alkal­munk van tapasztalni, hogy a prágai kormány micsoda szimpla nagyké­pűsködéssel igyekszik Ruszk­eszkó autonómiáját a törvényjavaslat pa­ragrafusainak sirkantja alá elföldel­ni. Szinte vért felháborító az a ko­molyság, ahogy ott, a parlamenta­­rizmus égisze alatt komoly, megálla­podott emberek, régi politikusok, ámitó szavakat fecsegnek szintén hozzájuk hasonló komoly, de a poli­tikában is erkölcsi alapon álló politi­kusok fülébe. Bámulunk rajtuk, hogy nem pirul­nak el, tudva azt, hogy egyetlen sza­vuk sem a szívükből, a lelkükből fa­kad, hanem a kormánykoalíció fe­gyelmi paragrafusainak fenyegető intésére születik meg a szájukon ... Szinte kedvünk lenne, innen, a pe­rifériákról odakiáltani a komoly arc­cal tanácskozó farizeusok gyülekeze­tébe az igazságot. Ne tovább, mert a népek milliói nem bírják már a ter­rort! Mi kiáltanak oda, akik itt Ruszin­­szkóban a cseh centralista, soviniszta kormánypolitikának minden átkát végigszenvedtük az elmúlt hét eszten­dő alatt. Mi kiáltanék oda, akiknek az igazság és jog szerint ma autonómiával rendelkező egyen­rangú feleknek kellene lennünk azokkal, akik a közigazgatási re­formmal sírba eresztik Ruszinszkó autonómiáját. És mily szép szavak kíséretében teszik ezt! Az ember erei­ben felforr a vér ekkora farizeusko­dás láttán és akarva, nem akarva, igazad ad a síppal, kerepelővel és ököllel küzdő kommunistáknak, akik hivatásszerűleg gyűlölik ezt a — magát demokratikusnak nevező — polgári parlamentarizmust, amely a­­zonban az igazságérzettel megáldott emberek millióit képes a moszkvai destrukció karjaiba kergetni. Tudjuk, hogy a csehszlovák kormány várat nyert azzal az európai diplomáciá­ban, hogy a ruszinszkói bolsevizmus­­nak tág teret hagyott a tömegek fe­lett való érvényesülésre. A legraffinál­­tabb politikai fogás volt ez, mert a kormány biztos létre dobta kártyá­ját, amikor a kommunisták azon kí­vánságát továbbíthatta az európai közvélemény elé, hogy a kommunis­ták is a ruszinszkói autonómia élet­­beléptetése mellett vannak!? ... A bolsevizmustól reszkető Európa ugyanis sohase fogja a csehszlovák Egy hét leforgása alatt négy ungvári cég lett fizetésképtelen. Teljes tönk szélén Ruszinszkó gazdasági élete Megremegett a toll a kezünkben, amikor ezt a három betűt le­írtuk a cikkünk élére. Azt a három betűt, amely rémületet kelt mindenütt, ahol csak meghallják, ahol csak meglátják és amely tö­meges pusztulást hoz s a halál arat a nyomában, ha idejében nem jön meg a segítség! Ruszinszkó gazdasági élete, már kezd teljesen kritikussá válni. Az elviselhetetlen adóteher s az abból eredő üzleti stagnáció lerom­bol minden reményt s egymásután dobja a tönk szélére az exisz­­tenciákat. Egy hét leforgása alatt 4 kereskedő jelentett be fi­zetésképtelenséget Ungváron. Nem akarunk ezekhez az inzolvenciákhoz most kommentárt fűzni, de kell, hogy most már nyíljon fel a szeme mindazoknak, akik ezen az elszomorító helyzeten segíthetnének. Kugler mint tanácsos úr éppen lapunk hasábjain jelentette ki a nyilvánosságnak, hogy a pénzügyi szervek kímélni akarják a nehéz­ségekkel küzdő existenciákat. Ha ez a kímélet valamikor jogos volt, úgy jogosult ma, amikor a fizetni nem tudás minden iparost és ke­reskedőt a legsúlyosabb probléma elé állít. A fizetésképtelenségek egész sorozata fenyeget­i,ez a szomorú tény az a legkiáltób me­m­en­tó, hogy mérsékeljék a kivetési, foglalási és végrehajtási adóprést és mentsék meg az adóalanyokat, amíg lehet. Ha ez a mentőakció idejében nem lesz keresztülhajszolva, a ruszinszkói iparosokra és kereskedőkre ijesztően szomorú sors vár! Jobb belátást! Méltányosságot! Segítséget kérünk­­ az utolsó órában ! s. o. Nyúzzad csak, nyúzzad csak, ki tudja, meddig nyúzhatod II.­I - і A városi kövezet vám- és helypénz­­szedési jog bérleti kezelése alkalmá­ból fenti cím alatt megírt, s e lapok­ban megjelent közleményem a kö­zönség teljes érdeklődését váltotta ki,­­ ami érthető is, hiszen a bérbe­adás mindnyájunk bőrére megy, s a bérbeadás esetére általam előre be­mondott zsarolás és visszaélés foly­tán bekövetkezett általános piaci élel­miszer-drágulás nemcsak minket, másodrendű állampolgárokat sújt, de érinti azokat is, akik közé tartozik Hrbek Ján zsupáni biztos is, aki be sem várva az általunk beadott feleb­­bezések ügyében a harmadfokú dön­tést, — a bérbeadást — felebbezés dacára — mégis perfektuálta, ami eddig a községi közigazgatás életé­ben még elő nem forduló kuriozitás lenne, ha nem volna annyira az er­szényünket is érintő a dolog; de így, amennyiben a bérbeadás az összla­kosság és a vidéki közönség anyagi érdekeit egyetemesen erősen sújtja, anélkül, hogy a városi közpénztárra ebből haszon háromolnék, ezért ez a zsupáni biztosi működés egyik leg­törvénytelenebb és legkönnyelműbb esetének minősítendő. A fentebb jelzett cikkemért — mint az U. K., ez ügyben teljesen a fal mellé húzódó lap irja. — Terray gazd. tanácsos Hrbek Ján zsupáni biztos felhatalmazása alapján perbe fog. Helyesen teszi. De azt nem értem, hogy miért nem kormányt arra kényszeríteni, hogy Ruszinszkó autonómiáját életbe lép­tesse, amíg ezen a területen a kom­munisták szerepe látható eredménye­ket tud felmutatni. A közigazgatási reform tehát — kösse bár örök idők­re gúzsba Ruszinszkó önrendelkezési jogát — Európa tetszésével fog ta­lálkozni. És ezt tudják a prágai képvi­selőházban parlamentárosdit játszó kormánykoalíció urai is. Minket te­hát csak az háborít fel, hogy ha már tudják, miért alakoskodnak és miért rabolják el a képviselők drága ide­jét? Legyenek nyíltan abszo­lutisztikusak! Ne szégyeljék nyíltan csinálni, amit egy össze­esz­­kábált többségre való támaszkodás­sal, a „parlamentáris” formák kihasz­nálása útján már nyolcadik éve űz­nek! vonják legalább fegyelmi eljárás alá azt a zsupáni biztost, aki nem jog­erős bérleti szerződést életbe léptet, a­miért nem vonják felelősségre azt a zsupáni referenst, aki a legfelsőbb közigazgatási bíróság által törvény­telennek kijelentett s ezért épp a kormány által is visszavont kor­­mányredeletre hivatkozva utasította el a mi, írni-olvasni tudó itteni la­kosok felebbezését és állapít meg a zsupáni biztos részére oly jog- és hatáskört, amilyent még az új tör­vény sem állapít meg;­­­miért nem indítnak vizsgálatot abból az okból, hogy a gazda­hivatal a köve­­zetvám-pausálékra vonatkozó egyez­ségeket hírlapi felszólalásom dacára sem kötötte meg az 1927. évre mind­azokkal, akik ily pausálé fizetésére jelentkeztek,­­ miért nem indítnak vizsgálatot oly irányban, hogy kinek a kezdeményezésére és kinek az érde­kében történt az, hogy az 1927. évi január hó 1-étől kezdődőleg az eddig több mint 600 tételből álló, minden egyes árucikkre pontos díjtételeket megállapító helypénz-díjszabást 155 tételű tarifára zsugorították össze, holott a bérbeadást az 1926. évre ér­vényes volt díjszabályzat alapján esz­közölték,­­ miért nem indít vizsgá­latot a felettes hatóság az 1927. évi tarifában felemelt díjak indító okai­ra, illetve arra nézve, hogy miért történek a felemelések, holott a pénz­­ értékének emelkedése, jól mondva, most már stabilizálódása folytán úgy a helypénz- mint a kö­­vezetvám-díjak erősen leszállítan­­dók lettek volna, amiként azt a vá­rosi képviselőtestület az 1925. évre el is rendelte? Kérdések, melyekre szeretnénk ér­demleges feleletet nyerni. Hogy pedig úgy a közönség, mint a felettes hatóság is — minden kuta­tás és fáradság nélkül lássa, — mily tételeket emelt a város vezetősége az 1927. évtől kezdődőleg az 1926. évi tarifa­alapon vállakozott bérlők ja­vára: ide iktatok néhányat. Pl. az elfoglalt négyzetméter terü­let után fizetendő tételek száma az 1926. évben 205 volt. Az áru minősé­géhez mérten a fizetendő összegek 40 f-­től 2 K-ig váltakoztak. 1927-re összesen 18 tétel van részletesen fel­sorolva, s ezek legkisebb tétele 80 f., a legnagyobb 2 K. Egyszáznyolcvan­­két tétel után pedig átlag 1 , 50 f. fizetendő négyzetméterenkint, tekin­tet nélkül az áru értékére. (Ugyebár szép kis emelés a bérlők javára). Gyümölcs mindenféle házikosár­ban 60 f. volt, most 80 f-re emelték, ugyanez kézikosárban 30-ról 40 f-re emelkedett. A szemes száraz főzelék (5 literig) 40 f-ről 1 K-ra szökött. 1926-ban meg volt állapítva, hogy csikó után 2 éves koráig fizetendő .

Next