Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1928. január-június (9. évfolyam, 1-62. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Újévi számunk ára I korona Vasárnap, 1928. január 1. MAGYAR N HÍ­RLAP IX. évfolyam, I. szám. SZER­KESZTIK Megjelenik szerdán, pénteken és vasárnap. * Elő­fizetési ára évi 96, 112 évi 48, х/4 évi 24, egyhavi 8­0. Külföldre a portókülönbözettel drágább. Hirdetések díjszabás szerint. * Telefon: 95 * Cheque: 2.978 RÁCZ PÁL és KOVÁTS MIKLÓS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ujhorod — Ungvár Széchenyi-tér 10, Mukacevo — Munkács, Kossuth­ u. 1 Beregszász, Kálvin-tér 2. * Szerkesztésért és ki­adásért KOVÁTS MIKLÓS laptulajdonos felelős LEÉPÍTIK A LAKÁSTÖRVÉNYT. (Prága, dec. 30.) A háború egyedül megmaradt korcshajtása, a 1 a kő­vé­d e­­­m­e törvény, 1928 április 1-én lejár. Mind szélesebb körök jönnek rá, hogy a magántulajdon mentségé­­n­ek eme törvényes megsértés­e oko­zója annak, hogy a magántőke nem építkezik és előidézője 90 százalék­ban a munkanélküliségnek, mert hisz az építkezéssel kapcsolatban az ipar­ágak végtelen sora jönne megmozdu­lásban. És ezért az illetékes körök mindinkább foglalkoznak a lakóvé­delmi törvény leépítésének gondola­tával. Rájöttek ugyanis arra, hogy a háztulajdon felszabadítása, (melynek ellenkezőjét jogállam nem is ismeri, szerk.) csak átmeneti lakbéremelke­dést idézne elő a »régi« bérlőknél, de ugyanakkor megszünteti az »új« la­kók mai kiuzsorázását. Ma egy régi lakó pld. egy kétszobás utcai lakásért (előszoba és mellékhelyisé­gek) é­s і 700 ‰-át fizet, ugyanekkor egy ú­j lakó, egyetlen szobáért havi 100—150—200 ‰-át. A törvény sújtja tehát azt a háztulajdonost, aki békebeli munkával szerzett keserves fillérjeiből és kölcsönből építette fel a házát és védi azt az új háztulajdo­nost, akinek ma is módjában állna építkezni (pedig lehet, hogy hadimilliomos is egyúttal). Vagy ez volna az oly fennen hirdetett szociális gondoskodás? A demokrácia szelle­mének gyermeke volna ez az intézke­dés? JAAN TORISSON Észtország miniszterelnöke. MÁR CSAK TAVASSZAL... Az elsülyedt S. IV. tengeralattjárót és elpusztult legénységét már csak a tavasszal próbálják kiemelni a tenger fenekéről. Az S. IV. tragédiája egye­lőre tehát befejezést nyert. Speciális szövet, bőr- férfi, fiú sapka és kalapszükség­letét a saját érdekében a kosicei „UNIVERSAL“ cég ujhorodi lerakatában LANDAU SALAMON és Társa cégnél szerezte be, ugyanott női és férfi kalap tisztítást és átalakításait eszközölte. 19­38. A hivatalszolga felnyúl a falinap­tárra és a számokat kicseréli. A 7-es helyett 8-ast dug be az évszámok helyére, a »de­cember« hót ki­cseréli a leg­­alulra került »január«-ral, a 31-es szám he­lyett az 1-est dugja be a na­pok helyébe, sőt még a »szom­bat« szó helyett is a »vasár­­nap«-ot hozza előre... így intézi el a hivatalszolga az elmúlt 1927-es esztendőt. Gon­dolat nélkül, érzéstelenül, mert az ő világában, a porosodó ak­ták és könyvek birodalmában egy év, egy hó, egy nap, csak egy-egy szám, amely egy cseppet sem vál­toztatja meg a teg­napot, ha­­neha any­­nyiban, hogy az iktató­könyvben a számok ismét az 1-essel kezdőd­nek ... Igen jó lenne, ha az eszten­dő változását a mindennapi életben is ilyen lélek nélkül, ilyen egyszerűen, ilyen megszokott mozdulatokkal tud­ná elintézni az ember. Nekünk azonban, küzdőknek, har­cosoknak, megalázottaknak, meg­­hurcoltaknak, minden oldalról állan­dóan pofozottaknak egy esztendő el­múlása a lelkünkből kiszakadt sors­tragédiánk ... Pillanatra megáll kezünk és agyunk. A szívünkre figyelünk és hallgató­zunk: vájjon meddig tart még ez így, ahogy idáig volt? Vájjon bir­­juk-e még tovább is így, ilyen iramban, ahogy eddig hajszoltuk ma­gunkat, hogy abban az őrült ver­senyben — a talponmaradásért — el ne bukjunk? Nekünk egy-egy esztendő elmúlása nemcsak öregedésünket jelenti, de ál­talános számonkérést magunktól: mi­ként végeztük sorsdöntővé vált mun­kánkat, családunkkal, a közzel, a nemzetünkkel és jövőnkkel szemben? Mert mind­annyiunk mun­kája, bármily egyéni, a nagy köznek munká­­kásába kapcso­lódik és előse­gíti, vagy hát­ráltatja azt, a­­szerint, hogy miként fogtuk fel hivatásun­kat ezekben a megváltozott időkben. Ez az idegek­re menő élet­hajszánk az 1928-ik eszten­dővel semmi­ben sem ért új fázis elé, mert amint­­, h­ogy a magyarság önvédelmi harca tozatlanul tart, a bennünket ost­romló szláv ten­gd hul­lámverései sem lany­hultak és - sajnos - évről-évre le-lesodor néhányat közülünk a magyar nemzeti álláspont sziklapart­jairól. A kilen­cedik éve tartó kul­turális, gazdasági és politikai har­cunk messzebbmenő célokért tart. Azokért, amelyek elérése minden itt élő magyarnak az állampolgári osz­­tályozódás helyett egyenjogú­ságot, a gyarmati gazdálkodás következtében fenyegető anyagi le­romlás helyett gazdasági meg­erősödést és leromlott kultúránk helyett kulturális fellendü­lést hoz majd. Aki nem ezekért küzd, annak az 1928-ik esztendőben hozhat apró elő­nyöket, hozhat ideiglenes sikereket is, de nem hozhatja meg azt a lelki­­békét, amely minden boldog élet­nek föltétlen alapja. Mi tehát, mikor naptárunktól búcsúzva, rászakítjuk a lapot az 1928 január 1-ének piros be­tűjére, a szokásos jókívánságok he­lyett: csak 1 e 1 к і b é к é t kívánunk! — rp — MEGRENGETT A FÖLD AZ »ÖRÖK VÁROS« ALATT. (Bécs, dec. 30.) Olasz lapok jelen­tése szerint a Róma alatt végigvonult földrengés harminc házat összedön­­tött. .•HÁZASSÁ­GT­ÖRÉS miN'i iVuIn і Eli. (Bécs, dec. 30.) Olaszországi jelen­tés szerint Mussolini a házasságtörést bűntetté akarja minősíteni, melynek büntetése 15 évtől kezdve életfogy­tiglani fegyház. Mussolini e drákói szigorral akar gátat vetni az erkölcs­telenségnek. Beumarchais francia delegátus, aki nagy szerepet játszik az olasz—fran­cia tárgyalásokon. HOITSY PÁL TEMETÉSE. (Budapest, dec. 30.) Hoitsy Pált, az »Otthon« Írók és Hírlapírók Köre ne­ves elnökét, aki hirtelen elhunyt, óriási részvét mellett temették el Bu­dapesten. Temetésén úgy a képviselő­ház, mint a hatóságok képviseltették magukat. PUSZTÍT A DUNA. (Bécs, dec. 30.) Az enyhe időjárás következtében a Duna jege meg­indult. Útjában úgy Pozsonynál, mint Budapestnél óriási károkat okoz. Pozsonyban a Dunán lévő hajókávé­­ház komoly veszedelemben forgott, úgyhogy a kivonult katonai utász­­különítmény tizenöt vastag drótkö­téllel erősítette a parthoz. — A fo­lyamon egyébként több, óriási értékű hajórakomány veszélybe került. — Mesébe illő a mentési munkálatokat végző munkások bére, amennyiben naponta 500 koronát is keresnek. A kár ezidőszerint felbecsülhetetlen. — Egy teherhajó és két slepper eltűnt. A jégzajlás Budapesten is óriási ká­rokat okozott.

Next