Kárpáti Magyar Hírlap, 1943. július-december (24. évfolyam, 140-287. szám)

1943-11-15 / 250. szám

Délolaszországban megtorpant a lendület (Stockholm) Az időjárás kissé megromlott s ez kihatással van a hadműveletekre is. A harcok lany­hultak. Némi­ támadások Volturnó­­tól nyuga­tra voltak, jelentéktele­nebb m­agaslati állásokért. Az észak­­amerikai csapatok a cassonio után kísérleteztek terepnyeréssel, míg a 8. brit hadsereg a Sangro déli part­ján a hadiállásait erősítgeti Egy váratlan előíltözéssel kapcsolatban német fogságba esett Stavenly angol tábornok. .—oo— ALIG-ALIG! Három évtized margójára (!) A nagyi gonddal elkészített legutóbbi népszámlálási statisztika azt mutatja, ho­gy Magyarország la­kóinak 80,9 százaléka vallotta ma­gát magyarnak. Ha, csak úgy hirtelen tekintünk e számb­a, megelégedettek vagyunk és joggal mondjuk, hogy nemzeti ál­lam vagytunk. A böllős ember azonban soha nem a felszínen mozog gondolat és érze­­lemvilággá vált,Kanieim igyekszik a mélybe, vagy a mgaasba látni. Mind két helyen uj ismeretekkel gazdago­dik és főleg a lényggel. Szálljunk le c'S­ ak az önteltség pie­­desztáljáb­ól a mé'llyb­e ,annak igazi valóságába: mit mond ez a 6v.9-es szám, azt, hogy 30 év alatt a magyar anylak­,nyelvnek iszálaa mindössze 3 százalékkal szaporodott. Az összes náció között talán a legkevesebbet. Ha most vesszük a természetes szaporodást és az egyéb azóta beál­lott melékkörülményeket, akkor azt láthatjuk, a három­ évtized alatt itt semmi nem szaporodott a magyar­ság! Sőt, talán nem is kívánatos még mélyeb­bire hatolni le, miért talán visszafejlődésre bukkanánk. A fehér papirosra vetett’ fekete számok inni­ csalnak, nem hazudnak. Ha pedig ez a megdöbbentő igazság, • akkor n­em szabad többé szemet huny­nunk a való előtt, felett, hanem meg kell találni azt az aranykaput, ame­lyen átjuthat a magyarság itt egy szebb,, tisztultabb útra, ahol, ame­lyen el­indulhat a 40 milliós magyar tömb felé. Erre a 40 millióra nemcsak neki várn­ szüksége, de erre szüksége van egész Európának is. Merjük már egyszer kimondani hogy ha egyszer a magyar nép száz­milliós lenn­e, boldogabb volna talán az egész világ! Csak a legfelülete­sebb számítgatásokkal is vegyük, hogy mit adna akkor tudósokban, művészekben, a szellemi élet nagy­ságaiban, a szellem­ és a testi kul­tusz kiválóságában a világnak! Pe­tőfikből'., Kossuth­o­a­káli, Jókaikkal, Munkácsiakkal, Leltárokkal, Jedli­kekkel, Szentgyö­rgyiekkel, Hunya­­dakkal, Toldikkal, Benczúrokkal, stb. stb. volna, teleszórva ez a világ. Olyan voln­a, mint valami csodálatos diadem! Ébredjünk tudatára annak, hogy itt nem 3°/v-al kell emelkednie, bő negyedszázadonkicsit, de 30 százalék­kal kell emelkednie évtizedenkint a magyarságnak. Ungváron csak a kisebb vendéglősök és korcsmárosok zárnak egy héten egyszer — A „Korona“ bérlője nem tart szünnapot! — Jelentette a KMH, hogy­ Ungvá­ron hosszas tárgyalások s viták előz­ték meg a vendéglátó üzemek heti egyszerű szünnapjának kérdését. Ez ügyben pro és coretra nyilatkozatok is megjelentek lapunkban. Most az egyik lap közli, hogy U­ngváron a régen vajúdó kérdést a vendéglátó­­iparosok mégis megoldották és mától kezdve valamennyi ung­vári vendéglős és korcsmáros egyszer egy héten zárva tartja üzentét. A híradás ebben a formájában nem­ felel meg a valóságnak. Kérdést intéztünk Racska Endré­hez, aki kijelentette, hogy ő szünnapot nem ta­rt, de nem is tarthat, mert nagyszámú abo­rtenseit kiszolgálatlanul­ пШї hagyhatja és más vendéglőbe n­em küldheti.. Ez ellen az agonensek is tiltakoz­nak. A „Korona“ 40—50 főnyi sze­mélyzetet tart ellátással, a személy­zet részére a konyhát üzembe kel­ll tartani, így a­­szünnap különben is illuzórikus. Valószínűnek tartjuk, hogy ezt a felfogást vallja­­a „Bercsényii“ bérlő­je is, mert a két nagyüzem csak kö­zös megegyezéssel abononiscserével­ oldhatta volna meg a szünnap kér­dését. Eszerint a heti szünnapot csak a kisebb vendéglősök és korcsmáro­sok vezethetik be Ungváron.. Hamis címkéket tartott az üvegeken egy ungvári vendéglős A m. кіт., rendőrség ungvári ka­pitánysága, mint rendőri büntetőbí­róság Kohut József ungvári lakost azért, mert vendéglőjében a bértar­­tályok kötelező megjelölését elmu­lasztotta, továbbá, mert vendéglőjé­ben címkével és kupakkal ellátott üvegekben nem a címkéken feltüntetett származású bonokat ta­rtott rak­táron­ for­gal­om­b­a h­o­z­a­t­al céljá­ból behajthatatlanság esetén 40 na­pi el­zárásra átváltoztatandó 800 Pengő pénzbüntetésre ítélte el. —­— Vizezett bort találtak egy ungvári pincében 15 napi elzárás A m. kir. rendőrség ungvári ka­pitánysága Ackerman Dezső ungvá­­ri Egán Ede-tér 2. ISZ.­ lakost azért, mert pincéjében vizezett bort talált az elenőrző bizottság, e nem­ jogerő­sen 15 napi elzárásra ítélte el. Cukorárdrágításért letartóztatták Cukormanipulációk miatt több erszenyi é® ungvári lakost tartózta­tott le az ungvári rendőrség. Tetten érték azokat az ungváriakat, akik egy eszernyi kereskedőtől kapták — a megtakarított­— cukrot és azt Ung­váron, egészen szépen kiépített há­lózattal fek­etén árusították kilón­ként 8,70 pengőjével. —o— Az ungvári repülőmodellkiállítás Az ungvári Leventeegyesület repül­­ münk kell azt, hogy Un­gvár az egész fő szakosztáya által megrendezett kiállítás nagyon szép látogatottság­inak örvendett. Élénk volt az érdek­lődés a társadalom minden rétege részéről. A kiállítás meg is érdemel­­hette minden érdeklődését. Komoly, szép munkának voltunk tan­ui. Tud­országban a Il-ik helyet tartja. A f ч \ amán /áru­­s . i s ^г5=г letesen beszámolunk. Egyes infor­mációnk szerint az ünnepélyes zá­rásra Béldy altábornagy i­s lejön i­ng­várra. Amikor sokba Antal­i­k Demeter,­­ ignéci gazdál­kodót, miért egy 270 P. értékű ser­tést 810 P­-ért adott el, Fenczik I­­várné, mert a sertéshúst 7 P-ért, a szalonnát pedig 13 P-ért árusította a bíróság vád alá helyezte. A most megtartott tárgyaláson a vád beiga­­zolást nyert s a bíróság Antalik Demetert 1000, Fenczik­­nét 500 P pénzbüntetéssel súj­totta. — Antalik 300, Fen­czikné további 200 százalékos drágítást követett el, m­ely körül a sertés­ gyel a P. értékét is csökkentették. Az ítélet jogerős. • • • AKAROD hogy Északkeletfelföldön erős magyar lapod legyen ? Fi­zes­séd elő, támogasd a negyed­­százada, itt, a szebb, jobb magyar jövőért dolgozd harcold, soha meg nem alkuvó kárpáti magyar hírlapot Hétfői levél­ gondolatok Kárpátalja visszatéré­sének ötödik évfordulóján Az ős­zi szél már felkavarta a vör­­henyes falevelek vérét s aiz Ung fe­lett kékes pára hömpölyög­ télbefosz­ló céllal. A távoli havasok felől fel­hők ereszkedtek alá busongó szár­­­­nyal­ain lebegtetve a tél­szorongás Szürkés-fekete árnya A Fűrészek ri­kácsol­nak versenyt a varjakkal, nem feledkezve meg a tél hirdetéséről s az antennadr­ótokra nehezedve gyász pompás ruhájukat belesuhogtatják a ködös szürkeségbe. A hábo­ru ötödik évének telébe zu­hantunk. A szorongás egyértelmű folytottságával bámulunk egymás­ra, mintha egymástól várnánk a lel­kek feszültségének megszűnését. Öt érvvel a boldogság verőfényé­ben égtünk, és a szent ko­rond csillo­gó fénye beárasztotta a telkünket. Bizakodással tekintettünk az esemé­nyek elé, mert hisz az­ ország gyara­podásáról­ volt Szó, erkölcsi­ tőkénk emelkedéséről, megbecsültetésünk­­ről, nemzeti erőnk megiacélozáisúró®. Azután jött a vihar. Először csak kis részeken, hézagokon keresztül li­hegett éhes szájjal az önzés, az egyé­ni érdek és a gőg, később tájfunná dagadt a­z egyéni érdekek hajhászá­­sa a gálya"Szolg­aság m­indenhatóssá­­gának jelszavával. Fed­d most, mikor a rádió vésze­sen sötét hanggomolyagja lelket szo­­rító, kérlelhetetlen hí­­reket gombo­lyít a világmindenségbe, amikor minden egykedvűségünk ellenére­­meg­remegve vesszük tudomás­­ul, hogy­­elpusztult egy város, az örök várossibam­i a harangok zúgása a bombázók huhogó hangzavarával keveredik össze, Indiában az éhín­ség Pusztító fegyelmezetlensége ísmét feltépi az emberi szervieteket és a zajló tengerek felmérhetetlen mély­ségeibe maliar­dos értékek szállnak alá, fülsiketítő kiáltásként kell hal­lanunk, hogy az elpusztult kultúra és rendezetten anyaghalmaz fölé csak az értékes és fegyelmezett nép­tömegek építhet­ő fel a későbbi élet­nek é­s a hitnek visszhangzó már­­ványtemplomai. Ha megszakadtak a szívnek a szépség iránti rekesz­ei, ha csak a fekete gond könyöklését látjuk és nem törődünk az egyéni érdekek áldipitárjaival, ha úgy ke­ressük a kritikát, hogy fegyelmez­zünk és magunkat fegyelmezzük, nincs kiút a Bizonytalanság szülte fapalotájából. Higgyünk abban, hogy mádenben való a nagyszerűség. Nagyszerűség van abban, hogy történelmet épí­tünk minden­­tápunkkal és az ese­mények az idők bűvkörében érte­lemmé magasztosítják bennünk a je­lent a jövőért. A csak mának­ élés sohasem fogadható el a maga kiáb­rándító fényességével akkor, amikor minden megnyilatkozásunkkal tör­ténelmi emberként akarunk élni és egy szebb jövendőt akarunk teljesí­­teni­. A mai idők egybekapcsolják az embereket. Az­ emberek ■ sohasem érezték ennyire közel egymást s csak azok zárják el a sz­­üket, akik n­eg lendülnek együtt az építés fel­esiz­­m­u munkásaival. Harcra feszülnek az izmok nemcsak a harctériek vér­gőzös zi­v­a­tarában­, hanem az itteni élet gondterhein szembe­szállva a ti­tokzatos és bizonytalan holnapok­kal, a hó­dar­ás­tét fenyegető komor-

Next