A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Évkönyve, 1968-1969

Tartalomjegyzék

1951. február 1-én alakult meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem orvosi karából az önálló Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1955 augusztusában lett 3 karunk az általános orvostudományi kar, a fogorvostudományi és a gyógyszerésztudományi kar és ezóta működik egyetemünk mai szervezeti formájában. Nem mulaszthatom el, hogy ebbő­l az ünnepi alkalomból tisztelettel és szeretettel emlékezzek meg a közös Alma Materrő­l, az Eötvös Loránd Tudományegyetemről. A csaknem 180 év, amelyet a Tudományegyetem nagy családja egyik tagjaként töltöttünk el, hatalmas történelmi korszakot ölel fel, amelyben társadalmi formák, társadalmi rendszerek tűntek el és születtek meg. E hosszú idő alatt közös úton jártunk, közösek voltak gondjaink és örömeink is. A kö­szöntés és testvéri üdvözlet szóljon e helyről az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez, amellyel az összetartozásunkat a szervezeti különállás soha nem fogja megbontani. Az átalakulás meggyorsította fejlődésünket. Az egyetem gyors növekedésnek indult. A tudo­mány és a társadalom egyre növekvő követelményeinek megfelelően új tanszékeket, intézeteket, laboratóriumokat létesítettünk. Míg 1945-ben az orvosi karnak 26 tanszéke volt, ma 3 karon 48 tanszékünkön folyik az oktatás. Míg a felszabadulás idején 625 orvosi állásunk volt, oktatóink száma ma 1200 körül van. Fejlődésünk mai fokán gondjainkat éppen a növekedés nehézségei jelentik. Amikor azonban az egyetem fejlődéséről beszélünk az utolsó negyedszázadban, nem első­sorban a tanszékek, oktatók vagy a hallgatók létszámának szaporodását tartjuk a leglénye­gesebb mutatóknak. Az egyetem életében a leglényegesebb változásnak azt tekintjük, hogy egyetemünk tudta követni társadalmunk alapvető átalakulását és a Horthy-korszak feudális egyeteméből szocialista egyetemmé tudott válni. Egyetemünk ma rendelkezik a szocialista egyetem minden tulajdonságával. Hallgatóinkat eredményeik és képességeik alapján választjuk ki, és így csak a társadalom adott fejlettségi fokától függ, hogy pl. a munkásosztály és a parasztság gyermekei milyen arányban kerülnek az egyetemre. Közülük is a legkiválóbbak egyre nagyobb számban foglalják el helyüket okta­tóink sorában. Csaknem minden negyedik hallgatónk kollégiumban lakik, és közel 20 millió forint az ösztöndíj összege, amiben tanulmányi eredményeik és szociális helyzetük alapján a hallgatók évente részesülnek. Klinikáinkra a betegek felvételét a szükségesség dönti el, s azokon az ingyenes betegellátás keretében mindenki élvezi a korszerű gyógyítás vívmá­nyait. A hallgatók tanulmányi eredménye megfelelő, az úgynevezett lemorzsolódás egyre cseké­lyebb. A felszabadulás óta 8412 orvosi, 1274 fogorvosi és 2515 gyógyszerészi oklevelet adtunk ki, összesen tehát több mint 12 ezer diplomás szakembert adtunk az országnak. Szeretnék szólni az egyetemen folyó tudományos kutatómunkáról. Hazánkban az orvostudományi kutatás bázisai mindig az egyetemi intézetek voltak, és így van ez ma is. A tudományos munka egyes kiváló tudósok tehetsége, egyéni áldozatkészsége eredményeképpen egyetemünkön egész történelme során magas színvonalú volt. Nagy nevű orvostudósaink közül név szerint is volt módom megemlékezésemben többet felsorolni. Ezek a nagy emberek azonban úgy folytatták kutatómunkájukat, hogy ahhoz központi, egyetemi vagy éppen állami támogatást soha nem kaptak, a kutatás objektív feltételeit maguknak kellett biztosítaniuk. A felszabadulással szinte egyidőben megkezdődött a kutatómunka állami támogatása. A segítség, amelyet az állam, gazdasági lehetőségeinknek megfelelően, egyre

Next