IPARGAZDASÁGI SZEMLE 1989

1989 / 4. szám - Nemzetközi tapasztalatok - tudományos élet - Botos B.: Ipargazdasági egyetem - európai perspektívában

zött 2224 ilyen típusú akciót hajtott végre. Ebből 1378 csak azonos nemzetbeli, 405 csak közösségen belüli és 381 más országból származó vállalatot is érintett. Ugyancsak egyértelmű az empirikus tapasztalatok alapján, hogy a fúziók és be­olvasztások leginkább aktív résztvevői a legnagyobb vállalatok. Az előbb idézett 2224 Közös Piaci akcióból ezertíz, tehát negyvenöt százalék olyan vállalatokat érintett, amely éves forgalma átlagosan meghaladta az ezer millió ECU-t 1982-87 között. Hasonlóak az ágazati tendenciák is: a fúziók és beolvasztások mintegy 40 százaléka 6 ipari ágazat vállalataihoz kapcsolódik. Ezek: az élelmiszeripar, a vegy­ipar, a gépek és gépi berendezések gyártása, az elektronikai ipar, a fémek bányászata és az építőipar. Érdekes végül az is, hogy a koncentrációs lépések nagy részét végül sikertelennek kell ítélni. Erre nincs elfogadható magyarázat, de a hosszabb időtáv igazolja, hogy a fúziók, beolvasztások mintegy 40 százaléka tekinthető sikeresnek, ugyanennyi si­kertelennek, s mintegy 20 százalékuk nem kategorizálható egyértelműen. Eléggé tehetetlenül áll szemben a koncentrációs törekvésekkel a nyugat-európai országok monopólium ellenes szabályozása is — ez volt a vezérgondolata Patrizio Bianchi elő­adásának. Ráadásul a Közös Piaci tagországok igen eltérően alakították ki e törvé­nyeiket. Nem csoda tehát, ha a közösségi szintű, egységes monopólium ellenes, illetve versenyszabályok kialakítása évek óta viták tárgya, de alig haladt előre a megvalósítás útján. A gondokat az előadó alapjában abban látja, hogy a piacok és a termelő szféra fe­letti hatalom politikai hatalmat jelent. A politikai hatalmi viszonyok magának az Államnak a játékszabályai szerint alakulnak, így az antitröszt politika története és fejlődése a modern állam és saját belső ellentmondásainak története. A modern versenyszabályozásnak törekvéseiben át kell állnia a restrikciók elleni harcról olyan feltételek biztosítására, amelyek megkönnyítik a piacralépést. Ebben a helyi, lokális és regionális hatóságoknak ugyanúgy szerepe van, mint a nemzeti kormányoknak és a Közös Piaci törvényhozásnak. Egy ilyen szemléletű politika el­választhatatlan azonban az oktatási, szakképzési,innovációs adottságoktól. A nemzetközi versenyképesség és a technológiai színvonal összefüggéseinek tük­rében vizsgálta a spanyol ipar struktúráját Pere Escorsa. A spanyol ipar általános jel­lemzőinek ismertetése (az európainál átlagosan kisebb vállalatnagyság, a külföldi multinacionális vállalatok erős jelenléte, inverz kapcsolat a vállalatnagyság és a jöve­delmezőség szintje között, a K+F ráfordítások relatíve alacsony mértéke, pozitív kapcsolat a vállalatnagyság és a K+F kiadások között, a nagyvállalatok európai át­lagnál alacsonyabb jövedelmezősége, a technológiai forgalom erősen negatív mérlege) után a következő mátrixban mutatta be az ipari struktúrát.

Next