STUD - Statisztikai Tudósító, 1937. november (5. évfolyam, 226-248. szám)
1937-11-04 / 226. szám
STUD STATISZTIKAI TUDÓSÍTÓ KŐNYOMATOS NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ : TELEFON: 15 — 00 — 20. BPEST II. KELETI KÁROLY U. 7. Dr. MÓRICZ MIKLÓS Mi nden jog fenntartásával. Előfizetési díj postai szétküldéssel havi 20'— P. Kéziratnak tekintendő. — Házi sokszorosítás. Közintézményeknek, magánosoknak havi 10*—P. FŐMUNKATÁRS: DR. SÉNYI PÁL Heti kiadás előfizetési dija évi 60 pengő. V. évfolyam. 226. szám. 1937. november 4. Csütörtök. A MAI MAGYARORSZÁG CSECSEMŐHALANDÓSÁGA NEMZETKÖZI VISZONYLATBAN MÁR NEM OLY SZÉLSŐSÉGESEN ROSSZ, MINT VOLT EGY-KÉT ÉVTIZEDDEL EZELŐTT. A nagy háború előtt, a történeti területen a magyarság kedvező népmozgalmi arányait a népműveltség alacsonyabb fokán álló - különösen balkáni - nemzetiségek adatai is a mainál nagyobb méretekben rontották. Nemzetközi viszonylatban még a mai magyar csecsemőhalandósági arányok is elég kedvezőtlenek, ezek méltatásánál sem szabad azonban azokról a módszertani különbségekről megfeledkezni, amelyek a magyar csecsemőhalandósági arányt nyugateurópai országok megfelelő arányával vagy pedig éppen az angolországi viszonyszámmal szemben némikép kedvezőtlenebb szinben tüntetik fel. Ugyanis több nyugateurópai országban /így Franciaországban, Belgiumban/ a 3 napon belül elhalt csecsemőt nem kell élveszülöttnek jelenteni. Spanyolországban з régebben Németalföldön 1 nap, Angolországban pedig éppen 6 hét, vagyis 42 nap, e határidő. Képzelhető, hogy hány élveszülött, de e bejelentési határidőn belül elhalt csecsemő kerüli el a számbavételt s hogy e technikai különbség az ő csecsemőhalandóságukat mennyivel kedvezőbb szinben tünteti fel. Táblázatunkban azonban a külföldi adatok az eredeti formában, vagyis e különbségek figyelembevétele nélkül szerepelnek. A nemzetközi összehasonlítás érdekes tanulsága, hogy Norvégia, amely néhány évvel ezelőtt a legalacsonyabb csecsemőhalandóságot felmutató európai állam volt, több más európai állam erre vonatkozó arányánál ma kedvezőtlenebb viszonyszámmal szerepel, így 1933-ban Norvégiában már az újszülötteknek csak 4,8 %-a halt meg az első életévén belül, aminél kedvezőbb átlag már valóban alig képzelhető. És ugyanakkor a 4*8 %-os norvég aránynál mégis alacsonyabb volt Németalföld 4*4, Svédország 1934* évi 4.7 és Izland 4.2 %-os aránya is; a norvéggal megegyező Svájc 1933. évi aránya, de az 1934* évi svájci arány már 4-6 Régebben pedig, így a múlt évtizedben, mindig a norvég csecsemőhalandóság volt a legkedvezőbb. Például 1928-ban a norvég csecsemőhalandósági arány már 4 9 %, míg a németalföldi akkor még 5*2 %,a svájci 5.4, a svéd 5*9 % volt, csak a nem mérvadó islandi arány volt akkor is kisebb: 4.6 %. Látható tehát, hogy Norvégia már régebben elért alacsony csecsemőhalandósági színvonala a legújabЪ esztendőkben tovább javulni már nem tudott, ezért érte azt el és haladta túl, a legutóbbi években,némely más állam /így Svédország, Németalföld és Svájc/. A legkedvezőtlenebb csecsemőhalandósági államok napjainkban is csak a Balkánon és Keleteurópában mutatkoznak. Oroszországból, a mai U.R.S.S.-ból, még 1927-ben is, 21,7 %-os csecsemőhalandóságot jelentenek, ami ötször olyan magas arány, mint a legkedvezőbb nyugateurópai viszonyszám, amely 4 és 5 % között mozog. Igen kedvezőtlenek még Románia/1954- 18,2 %/ és Ukraina /1929: 15-1 %/ adata is.Valószínű, hogy hasonló adatok jellemzik Jugoszlávia, Albánia, Törökország s több más déli és délkeleteurópai ország csecsemőhalandóságát is, azokat, amelyeknek ma még nincs is erre vonatkozólag statisztikájuk. A csecsemőkorbeli halandóságnak hazánkban csecsemőéletkorszakok szerint elkészülő részletezése módot nyújt a nemzetközi összehasonlítás módszertani különbségeinek kiküszöböléseire is. Az 1., a 3- a, a 42. napon belül elhaltak leszámítása után lenne, 1936-ban, a magyar csecsemőhalandósági arányszám, mely különben nyersen Kelet- és Nyugateurópa vonatkozó viszonyszámai között eléggé a középhelyen áll, a következő: