STUD - Statisztikai Tudósító, 1938. március (6. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-01 / 47. szám

S T A T I S Z BPEST II. KELETI KÁROLY ü. 7. Előfizetési aij postai szétküldéssel havi 20*—P. Közintézményeknek, magánosoknak havi 10' P­STUD TIKAI TUDÓSÍTÓ TELEFON: 15 — 00 — 20 Minden jog fenntartásával. Kéziratnak tekintendő. Házi sokszorosítás. Heti kiadás előfizetési díja évi. *50’ pengő. KŐNYOM AT OS NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ : Dr. MÓRICZ MIKLÓS FŐMUNKATÁRS Dr. SÉNYI PÁL VI. évfolyam» 47* szám. 1936. március 1 Kedd. MAGYARORSZÁG, ÓVÓ- ÉS OKTATÓSZEMÉLYZETÉNEK STATISZTIKÁJA AZ 1934/^5 jjjyfcŐL. A Központi Statisztikai Hivatal tanügyi statisztikai sorozatának új köte­tével lépett most a nyilvánosság elé. Elten a kötetben 28.000 főt számláló ma­gyar tanügyi személyzetről van szó, beleértve ebbe a nevelés legalsó ágát, az óvódák személyzetét is. Ez a hatalmas réteg, a magyar értelmiségnek ez az oly fontos része, rendkivül bőséges, gazdag statisztikai tagoltságban jelenik meg az új kötet számoszlopai során. Az előszó, amelyet Konkoly Thege Gyula dr. államtitkár, a Statisztikai Hivatal elnöke irt, tájékoztat arról, hogy ez az új kötet a közoktatásügyre vonatkozó adatgyűjtés átdolgozásának eredménye. Újabban ugyanis a közoktatásügyi személyzettel kapcsolatos részletes adatokat már nem gyűjtik évente, hanem ötévenkint, de akkor monográfiaszerűen, bőséges részletezésben, annyira, hogy ezekből az öt évente megismétlődő adatgyűjtések­ből nemcsak a személyzet száma, hanem e személyzetnek majdnem minden fontos jel­legzetessége is kitűnik. A kötethez Írott bevezető tanulmány, amelynek J á n к i Gyula dr. miniszteri segédtitkár a szerzője, kimerítő részletességgel ismerteti a hazai óvódák, elemi és középfokú iskolák, valamint egyetemek és a többi felsőfokú tan­intézetek oktató személyzetének adatait. Bőséges táblák számolnak be az oktató­­személyzet képesítéséről, kormegoszlásáról, szolgálati idejéről, családi viszo­nyairól, vallásáról, anyanyelvéről, idegen nyelvtudásáról és külön Í3 arról az elemről, amely az oktatásba csak mellékfoglalkozásként kapcsolódik be, vagy a­­melynek oktatási főfoglalkozása mellett más elfoglaltsága is van. Ezek a gondosan egybegyüjtött, rendezett és nagy alapossággal fel­dolgozott adatok s a bevezető tanulmány olyan képet rajzol a hazai oktatósBemély­­zetről, amely nemcsak azért fontos, mert körülbelül a legnépesebb értelmiségi ré­teget mutatja meg a maga egyéni mivoltában és társadalmi helyzetében, hanem a­­zért is, mert ez a kép egyúttal az egész értelmiségre is jellemző. Az oktatás­ügyi személyzet olyan népes és önmagában is olyan sokrétegű, hogy a reája vonat­kozó adatgyűjtés közvetve jóformán az egész értelmiséget is jellemzi. Az új kötetben a sok egyformán fontos adat közül a társadalmi rajz szempontjából tálán azok a legfontosabbak, amelyek azt mutatják meg,hogy a hazai tanszemélyzet milyen nagy mértékben megérezte a háború után reánk következett ne­héz időket. A tanszemélyzet korviszonyait és szolgálati éveit mutató adatsorok azt igazolják, hogy általában véve tanerőink a megfelelő iskolák elvégzése után csak fájdalmasan hosszú idő múltán kerülnek állásba, de előmenetelük még ezután is rendkivül ladsú és késedelmes, aminek természetes következése, hogy értelmi­ségünknek ez a fontos rétege, amely az egész országnak minden község- és város­típusát, sőt külterületeit, tanyavilágát is behálózza, tehát a társadalmi emel­kedésnek, a társadalom belső fejlődésének minden tekintetben a legfontosabb té­nyezője, csak nagyon későn házasodhatik meg s ennélfogva csak nagyon kevés gyer­meket nevelhet fel. Az a társadalmi gond tehát, amely azt idézi elő, hogy tansze­mélyzetünk csak idős korban jut álláshoz, végső fokon okává lesz annak is, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék