STUD - Statisztikai Tudósító, 1938. április (6. évfolyam, 72-94. szám)
1938-04-01 / 72. szám
2.oldal. STUD/1938. április 1. Péntek. A MUNKAKÉPTELEN SZEGÉLYEK A MAGYAR FALVAKBAN. A Mtkir .Központi Statisztikai Hivatal 1936 február 1-én országos szegényügyi összeírást hajtott végre abból a célból, hogy megbízható adatokat szerezzen a támogatásra szoruló munkaképtelenek számára, továbbá ezek ellátottságának fokára és arányára nézve.. A vizsgálat ugyanakkor kiterjedt a munkaképtelenség okaira, valamint arra is, hogy a községek milyen összegeket fordítanak a szegényügy rendezésére. A Magyar Statisztikai Szemle legújabb számában Kosinszky Imre dr. közli ennek az adatgyűjtésnek eredményét. Az adatok megbízhatóságát növeli az összeírás időpontja. Kétségtelen ugyanis, hogy február 1-én, a tél közepén a szegénység foka is a legnagyobb, mert hiszen ilyenkor a falvakon majdnem teljesen hiányzanak az ínséget enyhítő munkaalkalmak. Az adatok feldolgozásánál tekintettel voltak az ínség okára is és külön csoportosították azokat, akik öregség vagy más testi fogyatkozás következtében munkaképtelenek és munkanélküliek, ezeknek segélyezése ugyanis egészen más módon történik, mint azoké, akiket rajtuk kívül eső körülmények fosztottak meg a kereset lehetőségétől. Az adatgyűjtés eredménye szerint az országban összesen 48.891 főt, a községek lakosságának 0,8 %-áttalálták közsegélyre szoruló szegénynek. Ezek közül 27.832 fő, tehát mintegy 57 % segélyben részesül, 21.057 fő ellenben egészen segélytelen volt. A községek összesen 1,833.000 pengőt fordítottak szegényügyre, amiből 547 . 000 pengő folyt be a szegényügy bevételi forrásaiból. Egy szegény évi ellátása országos átlagban 72 pengőt emésztett fel. Ebben a vonatkozásban,amint az érthető is, az országrészek között a Dunántúl van a legelőnyösebb helyzetben. A szegények száma itt a legkisebb és ellátási fokuk itt a legmagasabb. A Dunántúl a lakosságnak csak 0.6 a szorult segélyre, az északi vármegyékben 0.7 $.•A szegénység az Alföldön a legnagyobb mértékű, azonban a lakosságnak itt is csak 1.1 fo-a került be az ellátásra szoruló szegények jegyzékeibe. Egy-egy szegényre évente átlagban a Dunántúlon 89.10 pengőt, az Alföldön 70.95 pengőt,, az északi vármegyékben pedig 56.25 pengőt költöttek a községek. Vármegyénként vizsgálva a helyzetet, a legkisebb arányszám a segélyre szoruló munkanélküliek tekintetében Baranya megyében jelentkezik, ahol az mindössze 0.36 fő. A legnagyobb arányszámot pedig Bihar vármegyében találjuk, 2,7 %-kal. A segélyezés mértéke mind a két vármegyében kb. egyforma, mert száz ínséges közül mindkét megyében 70 részesült községi segélyben. Csakhogy amíg Baranya vármegyében egy-egy segélyre szorulónak a községek 94 pengőnyi segítséget tudtak juttatni, Bihar vármegyében ez az összeg nem volt több mint 1350 pengő. Ez egyúttal a minimumot is jelenti vármegyéink között, mert a községi szegényügy minden más vármegyében többet adott a szegényeknek, bár pl. Bács-Bodrog vármegyében szintén csak 14 pengőt, Nógrád és Hont k.e.e.vrében 18 P-t. A legjobb volt ebben a tekintetben a helyzet Komárom és Esztergom k.e.e. vármegyékben, ahol egyegy segélyezett évi 135 pengő támogatásban részesül, továbbá Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegyékben, ahol az átlag 128 pengő volt. Csanád,Arad és Torontálban 125 pengő, Zalában pedig 112 pengő átlagot találunk. A többi törvényhatóságaink közül a 100 pengőt egy sem érte el és jellemző, hogy az ország legnagyobb vármegyéjében, Pest megyében egy-egy ínségesre mindössze 63 pengő jutott.Pedig az ínségesek aránya itt nem is mondható túl nagynak, mert a lakosságnak mindössze 0,7 %-ára terjedt ki. A tapasztalat alapján szerény számítás szerint a lakás leszámításával évi 120 pengőbe kerül egy szegénynek kielégítő ellátása, ideálisnak pedig viszonyaink között, amint a cikk megállapítja, évi 180 pengőt kellene tekintenünk Ezt az utóbbi mértéket azonban egyetlenegy vármegyénk sem tudta elérni és a kielégító megoldást is csak három vármegyében lehetett megvalósítani. A munkaképtelenség fő oka az öregség, mert a segélyreszorulók közül 62 % a teljesen ellátatlan öregek száma. 6.76 % esik közülük a gyógyíthatat-