STUD - Statisztikai Tudósító, 1938. november (6. évfolyam, 224-248. szám)

1938-11-01 / 224. szám

STUD STATISZTIKAI TUDÓSÍTÓ К­О N­Y­О­М­Л­Т­О­S N­А­Р II, /V Р Szí! г kesztőség és kiadóhivatal: PolítiKEÖS SZERKESZTŐ ÉS KELLÍKUS KIADÓ : TELEFON: 15 — 0© — 20 BPEST II. KELETI KÁROLY U. 7. |­r. MÓRICZ MIKLÓS M 1 " d­e­n­j °­­­r­c­n " 1 a­r * s Előfizetési díj postai szétküldésse! havi 20'— P. \ t Kéziratnak tekintendő. — Házi sokszorosítás. Közintézményeknek, magánosoknak h­avi 10'— P. FŐMUNKATÁRS : D Г. S­E N­Y 1 PÁL Heti kiadás előfizetési díja évi 00' — pengő. VI. évfolyam. 224. szám. 1938. november 1 A VILÁGVÁLSÁG ELPUSZTÍTOTTA A VAGYONDÓFIZETŐK FELERÉSZÉT S A MEG ADÓZ ТАТOТТ VAGYON 40, fg-XI." A vagyonadó hozama nem nagy s ebből a szempontból ez az adónem nem is jelentős. 1936-ban 8 millió pengőt vetettek ki e cimen má­sodfokon a pénzügyi hatóságok, ami még az egyenes adók sorában sem tesz nagy össze­get, annál kevésbbé az egész állami háztartás keretében. De az, hogy 1929-ben még 13 millió pengő vagyonadó folyt be, már a válságot mutatja.­ Az adó­statiszti­ka így igen érdekes tükörképévé válik a válságnak a vagyon értékelésében bekövet­kezett változás szempontjából.­ Ehhez azonban azt kell előrebocsátani, hogy a va­gyonadóalap csak a természetes személyek kezén levő vagyont éri el; a jogi sze­mélyek közül csak kevesen és nem is a jelentékenyek szerepelnek itt, így a legel­tetési társulatok és ehhez hasonlók. A vagyonadóalap tehát nem jellemző az ország­ban számbavehető egész vagyonra, hanem annak csak egy részére. Jellemző ebből a szempontból, hogy például az ipar üzemi tőkéje 1936-ban a vagyonadó céljaira tör­ténő bevallásban 314 millió P-vel szerepel, holott az ipari r­t.-ek összes nyers vagyona ekkor három milliárd pengőt meghaladt és ennek a felénél többre rúgott a­­zok saját vagyona, vagyis alaptőkéje és tartalékai együtt.­ De a vagyonadónál csak a magán­ipari,­­vállal­a­tok szerepelnek, a részvénytársaságok nem. A vagyonadó alsó határa olyan adózóknál, akik jövedelmi adót fizetnek, 5­000 pengő, másoknál 25.000.­ Ez pedig azt jelenti, hogy például a gazdák csak mintegy 40 kát. hold körül vagy épen ezen felül kerülnek be a vagyon­adófizetők közé.­ A magánvagyonnak igen széles körei tehát adómentesek, a vagyon­­adófizetők számában a válság évei alatt beállott nagy hullámzást pedig az idézte elő, hogy a forgalmi értékek csökkenésével nagyon sok kisadózó esett ki az adófi­zetők sorai közül. Az adófizetők számának a hanyatlása a válság évei alatt rendkí­vül nagy volt. 1929-ben számuk /263.062/ meghaladta a negyed milliót, a válság u­­tán százötvenezernél is kevesebb /145.387/, ami csak 55 ?H-a az 1929. évi állománynál Sájfrosz, 1929-ből * az adózók számát nem ismerjük vagyonnemek szerint, de abból,hogy a fővárosban az adózók száma nem csökkent, hanem egy árnyalattal még emelkedett is - 34.266 főről 35.163 főre -, joggal következtethetünk arra, hogy első­sorban a gazdaközönség elszegényedése idézte elő a nagy változást. 1936-ban egyébként 83.309 vagyonadóköteles tartozott a gazdaközönség soraiba, holott ekkor a vidéki adózók száma 111.593 fő volt. A megadóztatott vagyon értéke nem hanyatlott olyan nagy mérték-­ ben, mint az adófizetők száma.­ Természetes következése ez annak, hogy a vagyon­adófizetők közül a viszonylag legszegényebb rétegek estek ki, a nagy vagyonok el­lenben még az értékcsökkenés után is bent maradtak az adó alanyai között. Sőt eb­ből még az az érdekesség is előállott, hogy a válság után a megadóztatott átlagos vagyon nagyobb volt, mint előtte, mert a kisadózók kiesvén, a nagy adózók vagyo­na még az értékcsökkenés után is nagyobb átlagokat eredményezett, mint régen a nagyok a kicsinyekkel együtt. 1929-ben összesen 11,1 milliárd pengő volt az adózók beval­lott vagyonának értéke. Ezt 925 millió pengő levonható tartozás terhelte és így a

Next