STUD - Statisztikai Tudósító, 1938. november (6. évfolyam, 224-248. szám)
1938-11-01 / 224. szám
2.oldal STUD/1938. november 1 Kedd megadóztatott vagyonadóalap 10,1 milliárd pengőre rúgott. A bevallott vagyon ettől kezdve egészen 1936-ig szakadatlanul csökkent,csak a csökkenés mértékében állott be változás, mert 1936-ban 193£-höz képest már csak egynéhány millió pengőnyi további hanyatlás jelentkezett. Ez is olyan módon, hogy a vidéken még az 1936-os év is zsugorodást hozott, Budapesten ellenben már némi emelkedést. 1936 végén 7,2 milliárd pengő volt a bevallott vagyonadóalap, ezt 1,634 millió pengő adósság terhelte, vagyis a tényleg megadóztatott vagyonadóalap összege valamivel felül volt 6,1 milliárd spengőn. Ez az 1929-es évhez képest 40 főоз csökkenést jelent , ugyanakkor a bevallott összes vagyon értéke 35 %-kal csökkent. A vagyont terhelő és az adóalapból levonható tartozások összege pedig 7 év alatt - kal emelkedett. A csökkenés mértéke Budapesten sokkal kisebb volt, mint vidéken. Ez érthető, mert a válság legelsősorban a mezőgazdaságot támadta meg, s a vidéken a mezőgazdasági vagyonadó a döntő, Budapesten pedig a házvagyon és az iparral,kereskedelemmel összefüggő többi vagyonnemek. Vidéken 1936 végén 4*452 millió pengő volt a bejelentett összes vagyon értéke az 1929. évi 7-800 millió helyett, a fővárosban pedig 1936-ban 2,7 milliárd pengőre rúgott a vagyonadó céljaira bevallott vagyon összege, amely 1929-ben csak kevéssel volt kevesebb 3*3 milliárd pengőnél. A vidéken a vagyont terhelő tartozások összege ezalatt a néhány év alatt 620 millió pengőről 676 millióra, Budapesten pedig 305 millióról 359 millióra nőtt, ami egyébként általában igen szerény emelkedés és jele annak, hogy a válság a vagyonok eladósodásának folyamatát éppen úgy megakasztotta, mint ahogy útját vágta új vagyonok keletkezésének is, így végeredményben a vidéken 1936-ban a megadóztatott vagyon 5,8 milliárd pengőnyi értéke alig a fele, mindössze 53 volt az 1929 évbenn megadóztatott vagyonnak, a fővárosban ellenben a válság után 2,4 milliárd pengőnyi vagyon szolgált a vagyonadó kivetés alapjául, ami az 1929- évi értékhez képest mindössze 20 %-os apadást mutat. A vidéken a vagyonadóalap csökkenését a mezőgazdasági ingatlanok értékelésében bekövetkezett változás idézte elő, a fővárosban pedig a vagyonadóalap viszonylagos szilárdsága azzal függ össze, hogy a fővárosi bérházak értéke nem apadt olyan nagy mértékben, mint vidéken a mezőgazdasági ingatlanoké. Vidéken ugyanis a vagyonadó alapnak több mint fele része, két és egynegyedmilliárd pengő esett 1936-ban a mezőgazdasági ingatlanokra és 1.4 milliárd pengő a házvagyonra.Budapesten az itt megadóztatott mezőgazdasági ingatlanok értéke 289 millió pengőre rúgott, a házvagyon értéke ellenben 1.761 millióra. Vidéken tehát az adóztatás céljaira bevallott vagyon 8.5 %-a esett erre a két vagyonnemre, a fővárosban ellenben 75 %. Vidéken a bevallott mezőgazdasági vagyon értéke 1936-ban 50 fok kal volt kisebb, mint 1929-ben, a házvagyon értéke pedig mindössze 16 %-kal csökkent. Érdekes, hogy a fővárosban bevallott mezőgazdasági ingatlanoknál csak 32 %-os hanyatlást mutat az adóstatisztika és itt a házvagyon értékében is csak 12 %-os csökkenést fogadtak el. A többi vagyonnemek mennyisége Vidéken is és a fővárosban is nagymértékben hanyatlott, így az ipar üzemi tőkéje, a bánya-és kohóvállalatok, valamint a kereskedelmi vállalkozások tőkéje egyformán 35-40 %-kal zsugorodott. Budapesten ezek alatt az évek alatt csak a tőkevagyon nőtt 271 millió pengőről 310 millió pengőre, ami 18 %-оз emelkedést jelent, a vidéken ugyanakkor a magánszemélyek tulajdonában levő tőkevagyon 141 millióról 124 millióra apadt, ami 12 %-os csökkenést jelent. Mindezek természetesen csak arra a vagyontömegre vonatkoznak, amelyeket a vagyonadóztatás elér. Ezek alatt az évek alatt nem annyira a vagyontárgyak pusztultak el, mint inkább az történt, hogy a forgalmi érték csökkenése folytán mind nagyobb és nagyobb vagyontömegek maradtak ki az 5*000 pengős, illetve а 25.ООО pengős megadóztatható alsó határból. Ezt mutatja világosan egyfelől az adózók számának rohamos csökkenése, másfelől pedig az, hogy az egy-egy adózóra eső