STUD - Statisztikai Tudósító, 1939. március (7. évfolyam, 48-71. szám)
1939-03-01 / 48. szám
Szerda STUD/1939. március 1. 3.oldal. FRANCIA ÉRDEKEK ÉS SPANYOL GAZDASÁGI ÉLET. A két és fél évig tartó spanyol polgárháború végkifejlése elérkezett. Remélni lehet, hogy ezzel a huszonötmilliós nép s a természeti adottságokban gazdag ország visszatér a békés termelő munkában versenyző államok sorába. Az utolsó esztendők politikai és világnézeti okokból bekövetkezett feszültségének lassú feloldódását lehet kiolvasni azokból a tárgyalásokból, melyek a győzelmes nemzetiek és a francia kormány megbízottjai közt egyelőre még csak tapogatózás, iránykeresésként megindultak. Ebből az alkalomból felvetődik az a kérdés, milyen érdekközösség áll fenn a két állam gazdasági élete között. A kapcsolatok újrafelvétele nem lesz könnyű. Jóllehet Franciaország a háború után sokáig első helyen állott az ibériai félsziget szállítói között, ezt a helyzetet azonban Németország fokozatosan veszélyeztetni kezdte, majd elvette. A polgárháború kitörése után, az akkor uralkodó irányzat felfogásának megfelelően, csak a köztársasági országrésszel folyt árucsere, ami egyrészt igen egyoldalúvá, másrészt pedig a francia kereskedelem szempontjából kockázatossá és eredménytelenné tette a forgalmat. Ugyanekkor teljesen elsorvadtak a nemzeti — és végeredményben győzelmes — országrésszel szemben a lehetőségek s ott a német és olasz szállítók vetették meg a lábukat. Nemcsak abban rejlik a nehézség Franciaország számára, hogy legyőzze a vele szemben esetleg érzelmi okokból fennálló akadályokat, hanem abban is, hogy a már kiépült forgalomba, amely a totalitásos államok rendszerének megfelelően árut áruért alapon bonyolódik le, a maga termékeit beiktassa. A többi nyugati hatalmak, elsősorban Anglia nem mentek el ilyen messze a politikai konzekvenciák levonásában s ezért sikerült helyüket a spanyol piacon megtartani. A közeljövőben meginduló normális forgalomba való áttérés tehát ezek számára nem lesz nehéz. Mint tudjuk, Spanyolország rendkívül gazdag bányászati kincsekben, melyekre Franciaország hadiiparának nagy szüksége van.Másrészt azonban az újjáépítés gondjai között élő Spanyolországnak is szüksége lesz arra, hogy minél szélesebb alapozottságot adjon gazdasági életének s ezért a közeledést nem fogja visszautasíthatni, hanem valószínűleg olyan feltételeikhez fogja kötni, amelyek révén nagyobb előnyöket nyer /fizetési módozatok, szállítás stb./. Főleg a devizában való fizetés előnyeit fogja az új államvezetés a maga számára értékesíteni, míg a többi üzletféllel szemben megmaradhat a túlnyomórészben áruk kicserélésén épülő forgalom alapján. Igaz, hogy ezzel szemben a spanyoloknak is helyre kell hozniuk egyes változásokat, melyek a kényszerű szünet alatt az ő hátrányukra következtek be, így az időközben nagy lendülettel kiépített és újabban a Reynaud-féle terv központjába állított francia gyarmatbirodalom igen sok olyan árut, főleg tropikus élelmiszert, gyümölcsöt stb. termel és szállít az anyaországnak, amelyet három-négy év előtt még a déli szomszédtól szereztek be. Miután az új uralom elsősorban a kisbirtokos parasztságra kíván támaszkodni s valószínűleg fel kell számolnia a nagybirtokrendszer kinövéseivel, főgondja az lesz,hogy az agrárcikkeknek vevőkört teremtsen. Nem lehetetlen, hogy ezek a találkozási pontok hamar le fogják győzni a más természetű nehézségeket, különösen, miután a kereskedelmi viszony felélénkítése még egyáltalában nem jelenti a politikai közeledést. Az a körülmény, hogy a kereskedelmi mérleg Franciaország szempontjából az utolsó évek során újból aktív lett, szintén hozzájárul a kérdés figyelmet érdemlő körülményeihez. 1937 és 1938 évek folyamán ugyanis összesen mintegy kétszáz millió francia frank értékű árukövetelés gyülemlett fel, de ennek nagy részét nem fizették még ki, úgyhogy a pénzügyi természetű adósságokkal együtt járásban 500 millió frank kinnlevőséggel számolnak. Erre más fedezet, mint a menekülő bankok által kimentett nemesfém tartalék nincs, mert hiszen azok a köztársasági területen működő cégek, melyek a szállított áruért tartoznak, már jogilag