STUD - Statisztikai Tudósító, 1939. július (7. évfolyam, 143-168. szám)
1939-07-01 / 143. szám
2.oldal. AGRÁR-STOD/1939. július 1. Szombato n látjuk, hogy Németországban egyedül a kétezernél kisebb lélekszámú falvak érték el ezt az arányt - itt már 1936-ban 21,5 volt -, viszont a városokban még ma sem emelkedett ilyen magasra. A következmény az, hogy a falvakban található meg as a tartalékalap, amelybe bele kell nyúlni, ha a városok hiányzó munkáselemét működésre képes fokra akarják emelni. A falusi férfilakosságot elviszik a gyárak. Következésképpen nemcsak az áll elő, hogy odahaza kevesebb ember marad, hanem az is, hogy az elvégzendő mezei munkákból nagyobb hányad esik az asszonyokra. Hogy ez nem kedvez sem a szaporodásnak, sem pedig a nemzeti szocialista célkitűzéseknek, amelyek az asszony népét teljesen az újból hivatása magaslatára emelt családi élet szolgálatába akar- t ták állítani, az nem szorul bővebb magyarázatra. A négy legnagyobb német központ: Berlin, Hamburg, Bréma és Lübeck lakossága megdöbbentő arányban emelkedett az utolsó százegynéhány év alatt, amit az indusztrializálódás századának nevezhetünk. 1816-ban a négy városnak együttesen nem volt egy félmillió lakosa, ma pedig együttesen kiteszik a hat milliót,/1933* évi adat szerint: 5,968.000, ebből Berlinre jut 4,242.000/. Míg tehát a mindenkori Németország lakosságának csak 2,1 $r~a volt nagyvárosi lakos a múlt század elején, addig ma megközelitően egytizede él itt. Jelszámokban kifejezve igy mondhatjuk el a fejlődés menetét: 1816 - 100 Lassubb, de nem kevésbbé nyugatalanító a kifejezetten ipari vidékek fejlődése. Szászország, Vesztfália és a Rajna tartomány lakossága 1816-ban, mikor még modern értelemben vett kapitalista nagyiparról alig lehetett beszélni, négy millió volt. 1933-ban 17,9 millió. Az egész ország összlakosságához mérve tehát az időszak kezdetén 18,2 százalék, a végén pedig 27,2 százalék lakott. Megállapítható tehát, hogy bár az iparvidékek népességelvonó ereje lassabban működik, mint a városoké, mégis igen figyelemre méltó veszélyt jelent a falu. .. A fentebbiekben láttuk, hogy a parasztság természetes szaporodása mennyivel erősebb, mint a városi emberé. Nézzük most a kép fordítottját , azaz, nagyobb természetes szaporodás mellett mennyivel marad a lélekszám fellendülése a városi és ipari területek mögött. Három jellegzetes mezőgazdasági jellegű területet veszünk szemügyre: Keletporoszországot, Pomerániát és Mecklenburget. Ezek együttes népessége 1816-ban megközelítette a kétmilliót, azaz az összes lakosság kilépő százalékát jelentette. Átmeneti emelkedés után 1933-ban öt milliós lélekszámmal már csak 7,7 °h-ot jelentenek. Ha az alakulást a Birodalom népesedésének menetével vetjük egybe, azt látjuk, hogy az abszolút számokban mutatkozó emelkedés eltűnik és helyére viszonylagos csökkenés lép. Jelszámok szerint ugyanis a mai egész lakosság háromszorosa az 1816 évinek, az agrárvidékeké pedig már csak két és félszerese. N Nem is szólunk itt a nagyvárosok tizenháromszoros arányú meggyarapodásáról. Érdekes megemlíteni, hogy a világválság évei alatt ismét javulás mutatkozott, mert az elgyöngült, megrendelések nélküli ipar nem vette igénybe a falvak erőtartalékát. Mihelyt azonban a nemzeti szocializmus gazdaságpolitikája függetlenítette magát a világtól és a maga útjain kezdett járni, azonnal ismét fenyegetett a falvakelnéptelenedése. Ez ellen ma nem tudnak teljes erőből küzdeni. Nem kisebb gondja volt ugyanis ennél uralomra jutásakor a nemzeti szocializmusnak az,hágyan győzze le a nagyipart fojtogató munkanélküliséget. Meg kellett indulnia azon az úton, amely az állami munkaadás és a termelési javak előállításának előtérbe helyezésével új lendületet adott az egész iparnak és amely megállíthatatlanul gyorsuló iramban szívja magához a munkásanyagot. A nagyvárosok ma már nem szaporodási többletet, hanem fogyást mutatnak fel. Az 1910-1933 időszak átlagában évente 976 emberrel születik kevesebb, mint amennyi meghal. A különbözetet a vidék bevándorlói pótolják,addig-ameddig. Hogy a megoldás mi lesz, arra ma még találgatásokat sem lehet megkockáztatni. Egyelőre ez a két szempont áll egymással szemben: további iparosodás,elnéptelenedő falvak, versga : az ipari termelés korlátozása,mérséklődő nagyipari termelés, csökkenő versenyképes- 1871 1935 Négy város együtt ill 1,268 Ebből: Berlin 41,6 ls902 Német- Zaág 1,65 300