STUD - Statisztikai Tudósító, 1940. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1940-02-01 / 26. szám

2.oldal. FÁS-STUd/1940. február 1. Csütörtök. Ennek előrebocsá­jtása mellett a szakma sérelmei a következők:­­/ a telepes fakereskedő részére megengedett 20 os bruttó haszonkulcs alacsony és nem áll arányban a telepes fakereskedő rezsi és egyéb költségtételeivel, amit a beadvány részletes számadatokkal igazol. 2/ A rendeletnek az az intéz­kedése, mely az eladási ár megállapításának alapjául nem a készleten lévő áruk tényleges piaci árait veszi, hanem — első ízben — a leltározás időpont­jától visszamenően az utolsó beszerzési áraikból indul ki, súlyosan sérelmes azokra nézve, akik nagyobb, régebbi készletekkel rendelkeznek. Kiemeli a be­advány e részben a határsávban lévő alsótiszai telepes fakereskedők helyze­tét, akik még ma is jelentékeny készletekkel rendelkeznek. Amennyiben ezeket a kereskedőket arra kény­szerí­tenék, hogy önköltségi számításaik alapjául a korábban vásárolt készletek alacsony beszerzési árait vegyék figyelembe,úgy a készleteknek ily áron való kiárusítása az üzleti tőke felemésztését jelen­tené. Ezért kívánatos lenne­­ a beszerzési árak első izbeni megállapításánál, hogy a vonatkozó árufajták és minőségek­­ számláira csak 1958. december 51-ig kelljen visszamenni, az ezt megelőző időből származó tételek árainak megál­­­lapításánál pedig az 1958- december 51-i árak szolgáljanak alapul. Ilyennek nemlétében pedig a legolcsóbb 1959. évi beszerzések szolgáljanak az önkölt­ségi számí­tás alapjául. Amennyiben pedig valakinek 1939. évi beszer­zése ilyen áruban nem volna, úgy az 1958. évi decemberi ár tekintessék irányadónak.­­ 5/ A rendelet kimondja, hogy az á­tl­agárszámí­tásnál az egységes ármegállapítás érdekében a hazai termelésű mennyiségeket is számításba kell venni és ezeknek beszerzési áraira az augusztus 26-i árszínvonalat veszi irány­adó­nak. Minthogy azonban a telepes fakereskedő legtöbb esetben nem ellen­őrizheti, hogy eladója korábbi eladásainál betartotta-e augusztus 26-i egyéni árszínvonalát, szükséges lenne annak kimondása, hogy a telepes fakereskedő jóhiszemű eljárása esetén eladójának jogtalan eljárásáért felelősségre vonha­tó ne lehessen. Az ilkotmánybiztosság mondja ki továbbá, hogy a rendelet intéz­kedései, a kizárólag saját termelvényeiket forgalomba hozó belföldi fűrészüzemek és azok retail-eladási telepeinek kivételével - minden telepes fakereskedő cég­re egyaránt vonatkozzanak, függetlenül attól, hogy a kereskedő raktárkészlete átmenetileg esetleg csak belföldi áruból áll.­ 4/ A telepes fakereskedőnek sú­lyos sérelme, hogy a rendelet lehetetlenné teszi számára, hogy a fogyasztónak vagon tételekben adhasson el anélkül, hogy az áru telepét érintené ú.n. "tran­zit" eladások. Ily esetben ugyanis csakis a nagykereskedői 16 f­os bruttó ha­szon számítható fel, a telepes fakereskedő ellenben nem számíthat fel semmit. Minthogy a telepes fakereskedő tevékenysége csaknt. nélkülözhetet­len abban az esetben is, ha a fogyasztó vagontételekben szerzi be szükségletét, feltétlenül szükséges a telepes fakereskedőnek e rendkívül fontos tevékenységét továbbra is biztosítani. Ezért szükséges lenne a rendeletnek oly irányban való kibővítése, hogy a telepes fakereskedő a rendeletben meghatározott legmagasabb árat számíthassa fel azoknál a tételeknél, melyeket közvetlenül behozott, vagy a behozatalt végző nagykereskedőtől vásárolt meg és ezeket telepéről adja el, viszont a beszerzési árhoz csak a fő fo-os haszonkulcsot számíthassa, ha az áru a telep érintése nélkül vagontételekben közvetlenül kerül a fogyasztóhoz.­ Abban az esetben, ha a telepes fakereskedő közvetlenül külföldről szerzi be áruját és telepéről adja tovább, a külföldi beszerzéssel járó költségek fede­zésére a tényleges beszerzési árhoz 8 % hozzászámításának lehessen helye. 6/ Nincsen szabályozva a telepes fakereskedők egymásközti forgalmának kérdése. Er­re vonatkozólag az egyesületnek az a javaslata, hogy a 5~400 m -t forgalmazó telepes fakereskedők, amennyiben szükségletüket más telepes fakereskedőtől szerzik be, az árkormánybiztosságtól megállapítandó bruttó hasznot, a szállí­tási költséggel nagyobbított beszerzési árhoz hozzászámíthassák. Ez az intéz­kedés számos kis exisztenciát repítene meg, amelyek mint a fővárosban, mint a községekben évtizedek óta fennállanak és kiszolgálják a kisipari és mezőgaz­dasági fogyasztóközönség egy részét. 7/ Kéri az egyesület, hogy 90 napnál h­úz-

Next