STUD - Statisztikai Tudósító, 1940. április (8. évfolyam, 71-95. szám)
1940-04-02 / 71. szám
Hétfő: AGH,JHS'jjUD/1940.április 2. 3.oldal. sági amlás- és cselédgyűléseken a résztvevő városi elemek, újságírók, tisztviselők, stb. szene előtt rendszerint az uradalmi cseléd lebeg,holott ugyanakkor a gyűléseken legtöbbször tipikus bennkosszos-cseléd panaszok hangzanak el, így pl. az, hogy a gazdáné nem admelegvizet a legénybéresnek a mosdózáshozA cselédbérekben mutatkozó nagy eltérések indították egyes vármegyék vezetőit annak a tervnek előkészítésére, hogy a cselédbéreket vármegyénként egységesen állapítsák meg. ■ /SZULY ELEMÉR:/ GYÜNÖLCSFA-SZA1!1 ISZЕ1КАЖ HASZNÁLHATÓSÁGA: A gyümölcsfa-statisztikáról sok rosszat hallottunk. Az egyik tábor kevesli a fák számát, a másik meg sokalja. Azonban kevesen akadnak, akik használhatóságáról beszélnek. Az első párt azzal érvel, hogy a gazdák félve az adóktól, kevesebbet vallottak be, mint ahány fájuk van. Feltevésül: nem alaptalan. Kecskemét az 1935-ös országos felvétel előtt Пег, sokkal statisztikát 1,5 .szíttetett gyümölcsfáiról, majd ugyanazon apparátussal állíttatta össze az országos gyűjtéshez az adatokat. Ilégis a saját felvétel majdnem kétszázezerrelnagyobb volt, mint a későbbi. Miért? Bizonyára nem tűnt el egy év alatt ez a famennyiség. Az első felvételt többszörösen is ellenőriztették szakemberekkel s ettől megijedtek a gazdái. A másodiknál, bár újból csak ellenőrizték őket, ahol lehetett, kijátszottál az adatgyűjtőket s amint látjuk nem is egészen "eredménytelenül A "túlzók" tábora, tehát azok, akik soknak tartják az 1935-ös felvételt, arra hivatkozik, hogy 1929-ben a Statisztikai Hivatal szerint 15,7 millió gyümölcsfája volt hazánknak, a Földmevelésügyi Minisztérium szerint pedig csak 14,8 millió, hát akkor hogyan növekedhetett 6 év alatt 34,6 millióra. Arra nem gondolnak, hogy vagy az 1929-es felvétel volt rossz, vagy az állománynak csak egy részét /nagyobb gyümölcsösök/ vették fel 1929-ben, 1935-ben pedig "minden" gyümölcsfát. Ha 1935-ben nem is túloztak a gazdák, most a rézgálicigénylés bejelentésénél annál jobban. Jánoshalmán 1935-ben kereken "99.000" fa volt, az egész jánoshalmai járásban sem lehehetett többet találni 179.000 gyümölcsfánál. 1940-ben pedig több mint 400.000 fára kér a járás rézgálicot. Valószínűleg akkor több volt s ma kevesebb van. Hasonló a helyzet a többi városnál vagy községnél is. Különbség csupán az, hogy az egyik többet kér, a másik, még többet, mert mindenki■fél, hogy kevés permetező anyagot kap. He El isfontos, hogy hazánkban 40 vagy 42 millió gyümölcsfavan-e. Az is lényegtelen, hogy azoknak a közleményeknek, amelyek az össze nem hasonlítható 1895. 1929. és 1935. felvételekből pontosan kimutatták gyümölcskultúránk fejlődését, igazuk volt-e, vagy sem. Az a fontos,hogy gyümölcsfa-statisztikánkból elég jó közelítéssel becsülhető-e meg a termeléshez szükséges nyersanyag mennyisége, a várható termések nagysága, a gyümölcstermelésben foglalkoztatott munkaerők száma stb. Egyszóval az a kérdés, hogy ebből a statisztikából megállapíthatók-e olyan adatok, amelyek nélkülözhetetlenek a nyersanyaggazdálkodáshoz, kivitelipolitikához stb. Ezt most nagyon könnyen eldönthetjük, ha a bejelentett rezgálic igénylést egybevetjük a statisztikai állományból kiszámított szükséglettel .Ha a kettő egyezik, akkor a legutoljára közzétett állomány használható, következésképp helyes is. • A szükséges rézgálic mennyiséget legkönnyebben így számíthatjuk ki a fák számából: 1/ gyümölcsnemenként meghatározzuk a fiatal,nem termő és a termő fák számát, 2/ mindkét csoportban becsléssel megállapítjuk, hogy mennyit kezelnek rendszeresen és a hivatalos előírás szerint,továbbá mennyit ápolnak rendszeresen, de kisebb mértékben, mint ahogy hiva