STUD - Statisztikai Tudósító, 1943. október (11. évfolyam, 170-190. szám)

1943-10-01 / 170. szám

2.ol­dal. STUD/19*K?,október 1, Pént­­ . /Az 1934/35 évi kimutatás szerint csak 800 ezer %/ Ha ez utóbbihoz még hozzáadjuk a szőlőkben rendesen szegély és közöttes terményként termelt mennyisé­get ,az egész országos bruttó eredményt biztonsággal 4.200.000 g-ra becsülhet­jük. Lehetséges,hogy a termés jó években, de időszakos átlagban is számottevően több, de az 5 millió méter raázsát semmit se­tre sem haladhatja meg. Ebből­ az évek során kb. 300,000 g-t külforgalomban értékesítettünk átlagban 5 ,5 millió pengővel, valószínűleg ugyanannyit, mi­nt amennyi selej­tes minőségűt és hulladékot állataink takarmányként­ fogyasztottak, úgyhogy nyers súlyban kereken 5*6 millió métermázsa maradt volna_belföldi_emberi fogyasztásra. Az a trianoni­ Idritap*atl5gaban 4173 5g-öc brutto fej­­űTagnad^Telelt volna meg# Vitathatatlan tehát,még ha derűlátóan lé­nyűgösen magasabb hozamokat is feltét­elezünk, hogy az országos átlagos fogyasztás semmiesetre sem érte el az évi 50 kilogramot. Ha a fogyasztást a városi polgári háztartások szemszögéből nézzük, ez a kiszámított fejadag lacsonynak látszik, mert a mindennapi tapasztalat szerint egy közepes nagyságú háztartás /4-5 személy/ friss főzelék—és zöldségszükséglete a befőzésre szolgáló anyagot is számítva- hetenként i­dény szerint változóan, 2-10 kg között van. Nyáron természetesen sokkal nagyobb a fogyasztás,hogy a tél végén,kora tavasszal minimumra szálljon le. Ez azonban már évanként 7°~75 kg nyersanyagfogyasztásnak felelne meg. És valóban a székesfővárosi,megbízható statisztikai adatok szerint Buda­pest lakosságának friss főzelék és zöldség fogyasztása az utolsó 5 év átlagában nyerssúlyban 90-100 kg között volt . Országos viszonylatban azonban a fejadag jóval kevesebb,mint­hogy ehhez a vegyes termésnek csaknem 9 millió métermázsának kellene lennie,ennélfogva a vidéki fogyasztás feltétlenül lényegesen kisebb a pestinél.A koztapacstalat szerint is a hazai falusi nép nem túlságosan kedveli a zöldfőzelékeket. Szék közti étrendjében csak a káposzta /kel­káposzta/ tök és zöldbab, másrészt az inkább ízelítőnek, vagy fűszerként élvezett hagyma,zöldpaprika,­ végül a paradicsom, saláta és ugorka játsza­nak fontosabb szerepet. Erősen elhanyagolja főzelékként a parajt, sóskát, kararábét és gyökérféléket,ez utóbbiakat csak­ aránylag kis mennyiségben levesekbe használja. Keveset tömnél, ennélfogva ritkán fogyaszt zöldborsót, karfiolt, spárgát és to­jásgyümmölcsöt,stb.Kétségtelen,hogy a falusi fejadag már ez okból is lényegesen kisebb a fővárosinál. Végeredményben tehát a termelési és külforgalmi adatokból le­vezetett, hazai fejadag elfogadhatónak látszik,­ annál is inkább,ha az alatt nem a nyerő m­ennyi­séget, hanem a háztar­tási kikészítés után valóban elfogyasztott mennyiségeket értjük. Köztudomású ugyanis,hogy a friss főzelékféléknél az egyéb veszteségeket nem tekintve csupán a konyhai hasz­nálatnál 10- 75 /S-es,­ nagy átlagban legalább 25- 30 százaléknyi veszteség lép fel. Ha ez utóbbit tekintetbe vesszük, a fővárosi fejadag sem éri el az évi 70 kilograndt. A fővárosi fogyasztás aránya a hazai fogyasztásban szereplő különféle friss főzelékek és zöldségfélék mennyiségarányára némileg jel­lemző, bár amint mondottuk,az országos megoszlástól jelentősen eltérő.

Next