STUD - Statisztikai Tudósító, 1943. október (11. évfolyam, 170-190. szám)
1943-10-01 / 170. szám
2.oldal. STUD/19*K?,október 1, Pént . /Az 1934/35 évi kimutatás szerint csak 800 ezer %/ Ha ez utóbbihoz még hozzáadjuk a szőlőkben rendesen szegély és közöttes terményként termelt mennyiséget ,az egész országos bruttó eredményt biztonsággal 4.200.000 g-ra becsülhetjük. Lehetséges,hogy a termés jó években, de időszakos átlagban is számottevően több, de az 5 millió méter raázsát semmit setre sem haladhatja meg. Ebből az évek során kb. 300,000 g-t külforgalomban értékesítettünk átlagban 5 ,5 millió pengővel, valószínűleg ugyanannyit, mint amennyi selejtes minőségűt és hulladékot állataink takarmányként fogyasztottak, úgyhogy nyers súlyban kereken 5*6 millió métermázsa maradt volna_belföldi_emberi fogyasztásra. Az a trianoni Idritap*atl5gaban 4173 5g-öc brutto fejűTagnad^Telelt volna meg# Vitathatatlan tehát,még ha derűlátóan lényűgösen magasabb hozamokat is feltételezünk, hogy az országos átlagos fogyasztás semmiesetre sem érte el az évi 50 kilogramot. Ha a fogyasztást a városi polgári háztartások szemszögéből nézzük, ez a kiszámított fejadag lacsonynak látszik, mert a mindennapi tapasztalat szerint egy közepes nagyságú háztartás /4-5 személy/ friss főzelék—és zöldségszükséglete a befőzésre szolgáló anyagot is számítva- hetenként idény szerint változóan, 2-10 kg között van. Nyáron természetesen sokkal nagyobb a fogyasztás,hogy a tél végén,kora tavasszal minimumra szálljon le. Ez azonban már évanként 7°~75 kg nyersanyagfogyasztásnak felelne meg. És valóban a székesfővárosi,megbízható statisztikai adatok szerint Budapest lakosságának friss főzelék és zöldség fogyasztása az utolsó 5 év átlagában nyerssúlyban 90-100 kg között volt . Országos viszonylatban azonban a fejadag jóval kevesebb,minthogy ehhez a vegyes termésnek csaknem 9 millió métermázsának kellene lennie,ennélfogva a vidéki fogyasztás feltétlenül lényegesen kisebb a pestinél.A koztapacstalat szerint is a hazai falusi nép nem túlságosan kedveli a zöldfőzelékeket. Szék közti étrendjében csak a káposzta /kelkáposzta/ tök és zöldbab, másrészt az inkább ízelítőnek, vagy fűszerként élvezett hagyma,zöldpaprika, végül a paradicsom, saláta és ugorka játszanak fontosabb szerepet. Erősen elhanyagolja főzelékként a parajt, sóskát, kararábét és gyökérféléket,ez utóbbiakat csak aránylag kis mennyiségben levesekbe használja. Keveset tömnél, ennélfogva ritkán fogyaszt zöldborsót, karfiolt, spárgát és tojásgyümmölcsöt,stb.Kétségtelen,hogy a falusi fejadag már ez okból is lényegesen kisebb a fővárosinál. Végeredményben tehát a termelési és külforgalmi adatokból levezetett, hazai fejadag elfogadhatónak látszik, annál is inkább,ha az alatt nem a nyerő mennyiséget, hanem a háztartási kikészítés után valóban elfogyasztott mennyiségeket értjük. Köztudomású ugyanis,hogy a friss főzelékféléknél az egyéb veszteségeket nem tekintve csupán a konyhai használatnál 10- 75 /S-es, nagy átlagban legalább 25- 30 százaléknyi veszteség lép fel. Ha ez utóbbit tekintetbe vesszük, a fővárosi fejadag sem éri el az évi 70 kilograndt. A fővárosi fogyasztás aránya a hazai fogyasztásban szereplő különféle friss főzelékek és zöldségfélék mennyiségarányára némileg jellemző, bár amint mondottuk,az országos megoszlástól jelentősen eltérő.