STUD - Statisztikai Tudósító, 1944. március (12. évfolyam, 40-60. szám)
1944-03-01 / 40. szám
Szerda, STUD /IM fő jnárcius 13. oldal. 99 faipari részvénytársaság működött és ezeknek együtt 95 millió koronányi befizetett alaptőkéjük volt. Ebből 75 millió korona volt hazai kézben és nem több,mint 90 milliónyi az idegen érdekeltségek tulajdona. Ez is jele annak,hogy a fa milyen értékforrás volt a magyar gazdasági élet számára, idegen segítség nélkül, a maga erejéből fejlődött nagyra, sőt nekünk voltak külföldön nagy faérdekeltségeink. De mutatja a faipar nagy pénzügyi erejét az is, hogy a vállalatok átlagos alaptőkéje megközelítette az egymillió koronát, ami annak idején igen tekintélyes tőke volt és magasan felette van a mai átlagoknak is. " " Osztrák kézben a magyar faipari részvények közül mintegy 500 millió korona értékben lehetett, a német birodalmiak érdekeltsége másfél millió volt, a többi sok idegen ország között oszlott meg*Azonban ez a 85 millió korona még nem mutatja olyan pontosan az akkori magyar faipar erejét, mint például a mai részvénytársaságok tőkéje a maiét* A vállalati élet részvénytársasági része ugyanis akkor nem volt olyan döntő fölényben a magánvállalatok felett,mint ma. Akkor amagánvállalatoknak egész sora vetekedett a legnagyobb rt formájú faipari vállalatokkal s a magántőkét legalább olyan nagyra lehet tenni, mint amilyen a részvénytársasági vállalatok tőkéje volt. Vagyis alaptőkeszerűen legalább 1/6 millió koronára tehetjük az akkori favállalatok pénzügyi alapjait. A szétdaraboltatás után az akkori magyar faiparból jelentős vállalatok kapcsolódtak ki, át lévén székhelyüket különböző nemzetközi vagy külföldi piacaikra, így az Ofa, Foresta, Nasici, Szolyva, Latorfoa,s ezek mind magyar alapítású vállalatok, mind magyar földön nőttek nagyra és tőlünk kerültek idegen gazdasági keretekbe. A szerdai aboltatás után,vagyis a magyar fapolitika második korszakában, amikor erdőterületünk mindössze 2 millióra csökkent, a szilárd termelési lehetőségek hiányában és a gazdasági élet bizonytalansága folytán is inkább konjunkturálislehetőségek kihasználása volt a hazai favállalkozások közvetlen célja. Ez a szektera főleg a bankokat és kevésbé hozzáértő magánosokat serkentett a favállalkozásokban való részvételre. Ennek pedig az lett a következése, hogy a komoly és hozzáértő fájok csak másodsorban juthattak pénzügyi támogatáshoz. Érthető, ha a harmadik korszak■amelybe a háború juttatott el bennünket, még nem teremthette meg a sajó,a maga új pénzügyi alapjait és főként a második korszak pénzügyi gyermekcipőiben jár. Ma körülbelül 160 részvénytársaság, 76 kft és harminc szövetkezet ,működik a faipar terén, a magántőke pedig legfeljebb a fakereskedelemben foglal el jelentősebb helyet, a fakitermelésben már nem. A 160 részvénytársaság együttes alaptőkéje ma a,Móricz Miklós dr számításai szerint mintegy 560 millió pengővállalatonként tehát nem több,mint 225 .000 pengő „ A kft-k együttes alaptőkéje nem több másfél millió pengőnél ■ A részletesen is ismert mérlegadatok pedig azt mutatják,hogy a század elején 6 k rt . együtt 250 mc koronányi összes vagyonnal dolgozott és ebből 90 milliót tett a saját tőkéje, ma 55 fás mintegy száz milliós összes vagyont mutat ki, de részvénytőkéje nem több,mint 18 mó pengő, tartalékai pedig elenyésztek. Eszerint fás részvénytársaságaink száma igen nagy, de tőkeerejük kicsiny és nem áll arányban a magyar fapolitika feladataival., A favállalat, élet fejlődését igen nagy mértékben hátráltatta az,hogy nem egy bank,a konjunktúrát látva a fában, a saját maga