STUD - Statisztikai Tudósító, 1944. május (12. évfolyam, 80-100. szám)
1944-05-02 / 80. szám
2* oldal. STUD/19H, nájus 2 Keddi szerepelnek,úgy,hogy nemcsak a nyilvánosság, de még a részvényesek se sejtsék,mit is jelent bankjaikra nézve ez a közvetlen érdekkör . Négyszáz millió pengővel szerepel a nagybankok mérlegében az értékpapírok és érdekeltségek számlája,s ez a hatalmas összeg éppen olyan szerkezetű, mintha egy másik számlán a barkók az intézeti székházakat a bankkövetelésekkel foglalnák egybe.Az érdekeltség ugyanis állandó jellegű beruházás, akárcsak az intézeti székház,az értékpapirost pedig ma is elsőrendű készenléti vagyonnak kell tekintenünk. Voltaképpen érthetetlen,hogy pénzügyi kormányzatunk beleegyezik ebbe a tarthatatlan számlázási gyakorlatba, ami nyílt megtagadás a törvény rendelkezéseinek, amelyek a vállalat helyzetének feltárását követelik a nagybankok zárszármadásainak, vagy ahogy a kereskedelmi életben nevezik: mérlegeinek és eredményszálalásának is döntő fontosságú hiányossága az érdekeltségekről való számadás elhallgatása. Enélkül még sejteni is alig sejthetjük a bankok üzleti körének átmérőjét, pedig ennek ismerete gazdasági életünk megszervezésének szempontjából valóban elengedhetetlen volna.. Ezen nem segít az, ha egy- egy nagybank mérlegében felsorolja érdekeltségeinek címét, vagy egy másik az érdekkörébe tartozó vidéki intézetek mérlegeit, egyébként összesítés nélkül, így nagybankjaink gazdasági szerepével kapcsolatban csak azt a belső kört látjuk, amit a mérlegekben kimutatott hét milliárd pengő, jelez. Ez az összeg a nemzeti vagyonúnknak is olyan számottevő része, hogy az például az állami vágyái értékét is magasan meghaladja, mint a két oldalról nézve szimmetrikusan tagolódik. A tőke, amivel a bankok dolgoznak, részben saját tőkéjük, részben pedig reájuk bizott tőke. A vagyon ped±g,amiben ezt a tőkét gyümölcsöztetik, részben meddő vagyon, részben pedig gyümölcsöző kihelyezik„ ahogy a reájuk bizott tőkének két nagy forrása van: a közvetlen tőkeforrások és a közvetettek, a kihelyezések, ugyanígy oszlanak két nagy csoportra, magánkihelyezésekre és államiakra. És közgazdaságilag nagyon is édekes kérdés, hogy várjon azt a tőkét, azait a nagybankok közvetlenül ,annak a magángazdasági élettől, a magángazdaságnak adják-e vissza, vagy pedig azt sikerül bizonyos mértékig kiegészíteniük olyan tőkékkel is,amelyeket közvetett uton kapnak, viszontleszámolás útján és ehhez hasonló módon. A háború negyedik évében érthető lett volna,ha az állam a mindenek felett való nagy cél: a háború viselése érdekében magántőkéket von el, de nem ez következett be. Amint azt nagybankjaink mérlegéből látjuk,eddig a háború viselése érdekében kormányzatunk egyáltalában nem vette igénybe a magángazdasági élet tőketartalékait. Ez a kilenc nagyintézet hat milliárdos tőkéjéből 327,5 milliót teremtett elő saját tőkeforrásaiból, 363 milliárdot kapott közvetlen magángazdasági forrásokból s pontosan ugyanennyit közvetettekből, vagyis a jegybanktól és más, erre a célra rendelt intézményektől és szervezetektől. A vagyon megoszlása pedig az,hogy 293,2 milliót vesznek igénybe a meddő vagyontételek,készpénz, bankkövetelések,általában a közvetlen készenlét, az intézeti székházak s hasonló tételek,amelyek a pénzintézetek rezsijének terhére tartandók fenn, 3,6 milliárdot megközelít a magánkihelyezések összege, az államnak valamilyen formában továbbadott értékek összege pedig 3,1 milliárd. Vagyis az, amit a magángazdaság a bankokra bíz gyümölcsöztetendő tőkeként ,nemcsak