Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)
1951. június / 6. szám
M-Scurcer SAKKÉLET--------------------------------------EGY ÉVSZÁZAD SAKKÉLETE A magyar sakkozás történetét még nem dolgozták fel teljes egészében. Sakkozásunknak, olyan tartozása ez, melyet előbb-utóbb fel kell számolnunk. Révai elvtárs szavai a haladó magyar hagyományok megbecsüléséről, számunkra, sakkirással foglalkozók számára is iránymutatóak. A magyar sakkozásnak pedig sok haladó hagyománya van. Már kezdettől olyan zászlóvivői voltak, akik nemcsak a sakkozás terén szereztek érdemeket, hanem részt vettek a nemzet szabadságáért, a tudomány és művészet haladásáért vívott harcban is. Elég, ha Erkel Ferenc és Grimm Vince nevét említjük. A győri tornakönyvben számos adatot találunk Galgóczytól sakkéletünk őstörténetéből, de csak arra a korszakra vonatkozóan, amikor a sakk még nem töltötte be igazi feladatát, amikor csak játék volt; az arisztokrata és nemesi osztály kiváltságos szórakozása. A versenysakkozás igazi története azonban száz éve kezdődött. 1851-ben rendezték meg az első nemzetközi sakkversenyt a londoni világkiállítás alkalmából. Ez az esemény bevezetője az egyetemes sakkozás új korszakának, egyben kiindulópontja a magyar sakksport történetének. E cikksorozatban a közben eltelt évszázad kimagasló sakcireményeire kívánunk visszapillantást nyújtani és a magyar sakkélet múltjának kiváló, mesteren mutatjuk be olvasóinknak. AZ ELSŐ MAGYAR NEMZETKÖZI MESTER A száz év előtti magyar sakkozásról teljes és hű képet adni — sakklap, rovatok és hiteles feljegyzések hiányában — nem könnyű feladat. A rendelkezésre álló adatokból azonban annyi kétségtelenül megállapítható, hogy az a szűkkörű, de lelkes és hozzáértő társaság, mely fővárosunkban az 1830-as évek végétől kezdődően a sakkjáték rendszeres művelésével foglalkozott, 1843 táján Pesti Sakkörré szerveződött és ennek a körnek vezéralakja Szén József, Pest város levéltárosa volt. Szén József 1801—1803 körül született. Bártfay Lászlónak a Nemzeti Múzeum kézirattárában található naplójegyzeteiből kiderül, hogy atyja a Martinovics-féle összeesküvésben elítélt bihari származású Szén József volt. A napló egyéb utalásai arra mutatnak, hogy a reformeszmékért lelkesedő elszegényedett kisnemesi réteghez tartozott. Szén sakkozói egyéniségét és képességeit főként külföldi lapokból ismerjük. Többször járt Párisban, Londonban, Berlinben, a sakkozás akkori metropolisaiban és a kor sok kiválóságával eredményesen mérte össze erejét. Különösen kitűnt, mint a végjátékok szakértője. Behatóan foglalkozott egy híres problémával, melyet „két évszázadon át hiába igyekeztek megoldani a sakk legnagyobb kapacitásai“. Az addig döntetlennek tartott állás a következő: Szén kimutatta, hogy ezt az állást a lépésen lévő fél megnyeri. Elemzéseit Walker, londoni mester teljes kötetben dolgozta fel. Fentebbi alapállásból kiindulva később számos hasonló típusú állást elemzett ki tökéletesen és bizonyításával sok fogadást nyert. Philidorral szemben azt állította, hogy bástya és futó a bástya ellen csak kivételes esetekben nyer. A döntetlen elérését kimutató elemzése (iil.: Ke6, Bb6, Fe5, sőt.: Kd8, Bc2 helyzetből) fontos fejezete a végjátéktudománynak s a legtöbb modern tankönyvnek Szén-féle hadállásként ismertetett típus-példája. Külföldi ismeretségei révén jött létre a híres Pest-Paris levelező-mérkőzés is, mely 1842 novemberében indult és a pesti sakkozók 2:0 arányú győzelmével végződött. Pest játszmáit Szénen kívül Grimm és Löwenthal irányították; a siker az ő nevüket is nemzetközileg ismertté tette, így történt, hogy amikor a londoni St. George kör vezetői — elsősorban az ünnepelt bajnok, H. Staunton — 1851-ben felvetették a nemzetközi sakktorna eszméjét, mindhárom magyar éljátékosnak meghívót küldtek. A tragikus végű szabadságharc azonban időközben megbontotta a nagy triászt: egyedül Szén tarthatta meg hivatalát, Grimm emigrált és a török szolgálatába állott, Löwenthal pedig Amerikába költözött. A meghívó ugyan így is megtalálta őket,de Grimm kénytelen volt lemondani, Löwenthal pedig csak az utolsó pillanatban érkezett és az akkortájt nem túl kellemes tengeri utazás utáni balszerencsés indulással be is fejezte szereplését, s kiesett a további küzdelemből. A versenyt ugyanis, mely a maga nemében első és így kétségtelenül nagy jelentőségű volt, rendkívül szerencsétlen rendszerben bonyolították le. A meghívott 16 versenyzőt páronként összesorsolták és kitűzött 8 díjért csak a győzteseket engedték tovább mérkőzni, azokat sem körmérkőzés, hanem további párosmeccs, „tenisz-rendszer“ formájában. Ez a körülmény nagyban csökkentette a tényleges erősorrend kialakulásának lehetőségét, sőt több kiváló , a második-harmadik díjra feltétlenül esélyes mestert eleve kizárt az első négy helyről. Ez a sors érte Szént is, aki a verseny második menetében kénytelen volt az akkori idők kétségtelenül legerősebb játékosának, Anderssennek nagyobb tudása előtt meghajolni. Szereplése mindamellett olyan sikeres volt, hogy a londoni versenyt a magyar sakktörténet számára is fontos állomásnak kell tekintenünk. A résztvevő 16 sakknagyság a kor legjobbjaiból tevődött össze, csak a sajnálatos módon távolmaradni kényszerülő két kiváló orosz mestert, Jenist és Sumovot helyettesítette két gyengébb angol. Az első menetben, melyben két nyert egységet kellett kivívni a továbbjutásért, a következő eredmények alakultak ki: Anderssen—Kieseritzky 2.5,0.5 Szén—Newham 2:0 Horwitz—Bird 2:1 Williams—Löwenthal 2 :1 Staunton—Brodie 2 : 0 Wywill—Lowe 2:0 Kennedy—Mayer 2:1 Mucklow—Kennedy 2:0 Szén a verseny beharangozásában „bevált játékosának jellemzett angol Newham-et különösebb megerőltetés nélkül győzte le két játszmában. Világossal szicíliai játszmában nyert, sötéttel az általa kedvelt francia védelmet választotta. Utóbbi így folyt le: FRANCIA VÉDELEM London, 1851 Newham Szén 1. e4, e6 2. d4, d5 3. ed., ed 4. c4, Fb4+ 5. Hc3, Hf6 6. Fg5, Ve7f 7. Ve2?, Ve2,f 8. Fe2, He4 9. Fd2, Hd2, 10. Kd2, Fe6 11. Ff3, c6 12. c5, Hd7 13. a3, Fa5 14. b4, Fc7 15. Nge2, 0-0 16. h3, Ff5 17. Fg4, Fe6 18. Bael, f5 19. Ff3, Hf 6 20. Bhf1, He4+ 21. Kc2, Bae8 22. g3, Hg5 23. Fg2, f4! 24. gf:, Hh3: 25. Fh3:, Fh3: 26. Bh1, Fg2 27. Bh4, Ff 3 28. Kd2, Fe2: 29. Be2:, Bc8! 30. Hd1, Bf4: 31. Bf4:, Ff4,f 32. Kd3, Kf7 33. a4, a6 34. b5, ab: 35. ab:, h5 36. f3, Ba8 37. be:, be: 38. Bb2, Be8 39. Bb6, Be6 40. Hc3, h4 4, Bb7f, Kf6 42. Hd5,+? (Világos megunta az életét — mondja rá a tornakönyvben Staunton.) 42..., cd. — világos feladta: 131