Magyar Sakkélet, 1957 (7. évfolyam 1-12. szám)

1957. július / 6. szám

i magyar SAKKELET 33.—, He5 34. Fh3­, Hc4, 35. e5 (Különben simán nyer sötét Bb6 és He5 után.) 35.—, He3 36. Bel, Hc4 37. Befl, de: 38. Bc6 (38. d6-ra Bd3 39. d7, Bd6) 38. —, He3 39. Bel, c4 40. Kf2, Hc2! 41. Bd1 (41. Be5­, HM! és Hd3f) 42—, Bd3! 42. Fg4 (42. Bel, Bd2f) 42. ■—, He3 — Világos feladta. S a 11 a­­ szokott játékát nyújtotta. Nagyvonalú támadásvezetés, kitűnő végjátékkészség mellett­i kihagyá­sok. Az utóbbiak most ritkábbak voltak s ezért eredménye is jó. Molnár otthonos a megnyitásban s az azokhoz fűződő stratégiában. A játszma későbbi szakaszaiban is van­nak mély elgondolásai, de kevés a végig jól vezetett játszmája. A 6 pontosak közül Haág sokat­­ígérően indult. Az első két fordulóban jó játszmát nyert Ozsváth ellen és ellenem. (2. szépségdíj.) Ezután azon­ban mindinkább visszaesett. Fleschnek viszont a kezdet nem sikerült, később azonban érté­kes játszmákat nyert Gasztonyi, Je­­ney és e sorok írója ellen. Navarovszky kissé gólképte­len volt. Csak Flesch elleni játszmája volt végig kielégítő. Földi játszmáinak színvonala sokkal magasabb volt, mint eredmé­nye mutatja. Jó pozíciójátékkal nyert Bárczay, Gasztonyi, Csanádi ellen és ellenem. Lényegesen magasabb he­lyezést érhetett volna el, ha nem rontja vesztésre Navarovszky elleni jobb, Flesch elleni legalább egyenlő és Ozsváth elleni döntetlenre álló játszmáját. J­e­n­e­y most is »remiskirály­« lett, bár több játszmában élesen játszott kl és kockázatokat vállalt. Csanádi rossz tapasztalatokat szerzett mint sötét a hollandi véde­lemmel, mint világos a holland tá­madással. Értékes az ellenem és a Flesch ellen nyert játszmája. Gasztonyi fáradtan játszott. Csak ellenem és Csanádi elleni játsz­mája mondható sikerültnek. Magamról ezúttal inkább szerényen hallgatok. Sehogysem ment a játék. A verseny három szépségdíjas játszmáját a játszmarészben közöl­jük. Dr. Négyesy György A Vasútépítő Törekvés női mesterversenye A Vasútépítő Törekvés SK évről évre nagy áldozatkészséggel rendezi meg női versenyeit. Idén június 3—12 között II. Vera Menehik emlékverseny keretében hozta össze legjobb női mestereinket s párhuzamosan több női minősítő versenyt is lebonyolított. A főverseny jelentőségét az ez évben először sorra kerülő női csapat­világbajnokság, valamint a zónaversenyre való előkészület adta meg. Ezért a Magyar Sakkszövetség tájékoztató jellegű válogató versenynek nyilvá­nította a találkozót, amelyre a legutóbbi bajnokság első hat helyezettje és az előző évi bajnok — Finta Erzsébet — kapott meghívást. Közülük ifj. Honfi Károlyné nem vehetett részt, mivel a közelmúltban adott életet a legifjabb Honfi-fiúnak. A kétfordulós verseny meglepő eredményt hozott. Hönsch Irén magas, 80 százalékos teljesítménnyel, biztosan szerezte meg az első helyet és állan­dóan felfelé ívelő pályafutásának újabb komoly állomásához érkezett. Vele együtt külön versenyt futott Sinka Brigitta, aki a nehéz állásokban mutatott találékonyságával szintén megőrizte veretlenségét. Az első két helyezett magas kiugrásában nemzetközi mestereink szemmel látható formánkívülisége is szerepet játszott. Lángos fásultan, nagyobb kedv nélkül mérkőzött, Kertészné egészségileg nem volt rendben és az első me­netben valamennyi játszmáját elvesztette. Finta jól indult, de a második menetben csak egy pontot szerzett, Láng Edit ötletesen, de rapszodikusan játszott. Balogh László nemzetközi versenybíró nagy gonddal és tapintattal vezette a higgadt, baráti légkörben, vitás eset nélkül lezajlott mérkőzést. A verseny hasznos szolgálatot tett a mutatkozó hibák és hiányosságok felderítésében és minden bizonnyal megkönnyíti legjobb női versenyzőink alapos felkészülését a komoly nemzetközi feladatok megoldására. Alföldy László 11. VERA MENCHIK emlékverseny Budapest, 1957. VI. 3-12. Hönsch Sinka Láng Finta Lángos Kertészné Pontszám Hönsch Irén m. (Vasútép. Törekvés)___Va­Va1 VaVa 11 11 18 Sinka Brigitta m. (Bp. V. Meteor) Va Va-- --1/2 -1/2Va 11 11 Va7 Láng Edit mj. (Vasútép. Törekvés) 0 VaVa Va— Va VaU 01 Va4 Finta Erzsébet m. (Tatabányai B.) Va 0Va 0Va Va— Va Va1 1­4 Lángos Józsa nk. m. (Tatabányai B.) 0 0­­ 01 1Va Va— 1 04 Kertész Béláné nk. m. (Bp. V. Meteor) 0 00 VaU VaU 10 1-----3 cA két új mester BÁRCZAY LÁSZLÓ Miskolcon szüle­tett, 1936. február 21-én. A Miskolci Villamos csapatá­ban­­kezdett sak­kozni 14 éves ko­rában, majd rö­viddel később a dr. Szily mester irányítása alatt működő Diósgyőri Vasashoz került. 1951-ben megnyer­te Borsod megye bajnokságát, 1953-ban a Charousek ifjúsági, majd az Egri emlékverseny megnyerésével megszerezte a mes­­terjelölti címet. 1953—54-ben a Bp. Vasasban játszott, az országos baj­nokság döntőjébe csak Berger-Son­­neborn értékelés miatt nem jutott be. 1955 óta a Bp. Vörös Meteor tag­ja, másfél éven át betegség miatt nem versenyezett. Eddig mindössze öt olyan versenyen játszott, amely­nek több mester-részvevője is volt. OZSVÁTH ANDRÁS Békéscsabán szü­letett 1929. aug. 19-én. A sakkal Marosvásárhelyen, 16 éves korában ismerkedett meg a Vas- és Fémmun­kások sakk-köré­ben. Rendszeresen ir versenyezni csak Budapestre költö­zése után, 1949- ben kezdett. Előbb a Fások csapatá­ban, majd 1­3 éves katonai szolgá­lata után az Építők csapatában ját­szott s ott szerezte meg I. osztályú minősítését. A miskolci versenyen 1954-ben csillagot szerzett, majd be­jutott az országos bajnokság döntő­jébe s ezzel mesterjelölt lett. Az Épí­tők és a Spartacus 1955. évi vegyes mesterversenyein csak fél ponttal maradt el a mesteri normától. Jól szerepelt a Szikra mesterjelölt-ver­senyén. 1953 óta a Központi Tiszti­ház nagy létszámú sakkörének okta­­tatója és a Honvéd Újság sakkrovat­vezetője. Jelenleg az MTK verseny­zője és a Textilhulladék Vállalatnál gépkocsielőadóként dolgozik. A HIBA TERMÉSZETRAJZA A legtöbb „hibát“ nehéz védekező hely­zetben, a legtöbb „elnézést“ azonban jó, sőt fölényes állásokban szoktuk elkövetni. Ennek lélektani oka az állás összes lehe­tőségeinek szubjektíve helytelen mérlege­lése. Sok olyan állást, amelyet csak a legprecízebb játékkal lehet megnyerni, vagy talán még azzal sem, felszínes (sab­lonos) ismertetőjelek alapján könnyen nyertnek ítélünk. Nem ismerjük fel, ho­gyan fejthet ki szívós elenállást az el­lenfél, saját lendületünk határait túlérté­keljük, s nem is gondolunk arra, hogy ellenséges fenyegetések is lehetnek az ál­lásban. (Tárták ,nyer) 87

Next