Magyar Sakkélet, 1958 (8. évfolyam 1-12. szám)
1958. április / 4. szám
magyar nem rendelkező mestereink kerültek. Erényeik — s esetleges hibáik is — közismertek lévén, csak röviden szólunk róluk: Szilágyit hatalmas ambíciója vitte előbbre, szokatlanul gyenge indulás után. Pogáts dr. iskolázottan, megbízható egyenletességgel játszott; stílusa és játékereje csapatversenyzés szempontjából az eddiginél fokozottabb figyelembevételt érdemel. Kluger ismét gyakran állt hadilábon az idővel, ezen jó néhány fél pontja úszott el. Szily dr. a verseny első felében fénykorára emlékeztetett, a 3—4. hely esélyesének látszott, de azután kifáradt. Flórián és Tipary pontszáma kevesebbet mutat tényleges képességeiknél. Lengyel nagy igyekezetét a függőjátszmák tömkelege jelzi: a második héten mind az öt játszmája függőben maradt! Bár ők hárman elszakadtak kissé a mezőny tömörebb első felétől, mentegetőzésre nincs okuk, teljesítményükkel válogatott élversenyzőink közé tartozásukat így is igazolták. A mezőny utolsó harmada az előzőkhöz szorosan zárkózik. Gasztonyi és Ozsváth az első helyezettek elleni jó eredménnyel tűnt ki, László és Varnusz Bilek legyőzésével szólt bele az élcsoport sorrendjének alakulásába. Androvitzkynak hosszabb, Hajtannak rövidebb próbálkozások után sikerült , kevesebb, mint amenynyire számítottak. Róbert formán kívül volt, a verseny öt időtúllépése közül négy az ő nevéhez fűződik. A bajnokság játszmaanyagának válogatott szemelvényeit a játszmarészben közöljük, az érdekesebb hadállások közül pillanatképek formájában mutatunk be egy tucatnyit. Mindezek, a többi játszmával együtt már a verseny tartama alatt, fordulónként napvilágot láttak sokszorosított bulletin formájában. A kommentár nélküli teljes játszmagyűjtemény gyors és pontos közreadása Ejury Jenő főtitkár érdeme, a csaknem hibátlan stencilezés Czapkó Endréné jó munkáját dicséri. A rendezésben és a lebonyolításban a budapesti alszövetség számos aktívája nyújtott jó segítséget Balogh László nemzetközi versenybírónak, aki legfőbb irányítóként ezúttal is feladata magaslatán állt. Záróakkordként Bojta Béla dr., a sakkszövetség elnöke méltatta a bajnoki döntő résztvevőinek elismerést érdemlő teljesítményeit, a fejlődést jelző eredményeket, majd kiosztotta a bajnokság díjait. A főhatóság képviseletében jelen volt Bonn Ottó, az MTSH főelőadója. Tanúja lehetett a szövetség messzemenően takarékos gazdálkodásának, a díjak ugyanis alig lépték túl egy szerény üzemisportköri háziverseny kereteit. Ebből az egy szempontból a 13. bajnokság díjnyertesei valóban nem voltak szerencsések... Bán Jenő r ! KETTEN BESZÉLNEK — No, ne vicceljen! Szóval az idén is végigülte? — Igen. És látom, maga az idén is csodálkozik rajta. Tizenhárom éve minden télen csodálkozik, hogy részt vettem a sakkbajnokságon. — A nézőtéren. Mint pancser! — Maga ehhez nem ért. Pancser csak az lehet, aki fent a színpadon játszik. Aki lent ül és csak néz, az nem lehet pancser. — Dehát hogyan tud annyi órán át egyhelyben ülni egy széken? — Ugyanúgy, mint teszem azt, Kluger fent a színpadon. Az ember észre sem veszi, hogy múlik az idő. f v¥ r A FEJLŐDÉS A gladiátor lent küzdött az arénában, a Császár fent ült a tribünön, kényelmes páholyában. A gladiátor az életéért verekedett, mert minden játszmája életrehalálra ment. A Császár ezzel szemben, ha kedve tartotta, odafigyelt és gúnyos megjegyzéseket tett a gladiátor testtartására, esetleg oda sem figyelt, mert az aznapi sportlapot olvasta, vagy narancsszörpöt ivott, vagy a konzul csinos feleségének udvarolt, vagy — ami olykor szintén előfordult — egyszerűen felkelt a helyéről, kocsijába ült és hazament államügyeket intézni. A Gladiátor és a Néző kapcsolatában kétezer év alatt mit sem változott a helyzet. Hidegkúti erejének végső megfeszítésével próbál gólt rúgni a második félidő negyvenedik percében, de Kovács úr már a kijárat felé ballag, hogy villamost kapjon. S ugyanilyen fölényben van minden más sport nézője is. Akkor jön, amikor akar s közben azt csinál, amit akar. A sakkban — egyebek között — azt is becsülöm, hogy ezt az egyenlőtlen állapotot megszüntette. A sakkversenyző — ha éppen kedve tartja — már néhány lépés után kibékül ellenfelével, akkor adja fel a küzdelmet, amikor akarja, s nagyon jólesett látnom, hogy az ifjú mester, akinek soron következő lépését szorongva vártam, hirtelen felkel a helyéről és kiballag a büfébe kávézni. Nincs még egy ilyen demokratikus sport. Itt a gladiátor is Császár. PÉLDÁZAT A TÖRTÉNELEMBŐL A sorsolás szeszélye úgy hozta magával, hogy a világuralom nagy esélyese, Bonaparte Napóleon 1815. június 18-án egy kis belga falu, Waterloo közelében került szembe riválisával, Wellingtonnal. Napóleon déltájban kezdte meg a döntő fontosságú mérkőzést. Éles nyitólépéseire Wellington az akkoriban igen hatásos Blüeher-csellel válaszolt és néhány ügyes húzással három órai kemény harc után sikerült is visszavernie Napóleon valamennyi kezdeményezését. Ekkor még Napóleon a döntetlent tarthatta volna, de neki az egész pontra szüksége volt s tovább erőszakoskodott. Eközben — mint az történni szokott — elnézte Bülow ezredest a vezérszárnyon. Este hét órára, amikorra a játékidő letelt, Napóleon teljesen reménytelen állásba került. Hadseregét Wellington teljesen szétszórta. A francia nagymester már csak egykedvűen húzogatott ide-oda, de nem tudta rászánni magát arra, hogy a játszmát feladja. Ahhoz még nagyon sütött a nap. Üzent tehát Wellingtonnak, hogy a harcot függőben hagyja. Csak éjfélkor kapitulált, a koromsötétben. (Kaján Tibor rajzai) IDILL Egy rokonszenves fiatalember s egy még rokonszenvesebb leány ült előttem az utolsó széksorok egyikében, már órák óta mozdulatlanul. Az ifjú jobbkarja a leány vállán, a leány feje kissé balra billenve az ifjú vállán, termespár, állapítottam meg, s tetszett az ötlet, amellyel felfedezték, hogy a legolcsóbban, legzavartalanabbul s feltűnés nélkül egy sakkversenyen simulhatnak egymáshoz. A cukuszdák, presszók, mozik tömve, az eső már dél óta esik. Itt bent csend és nyugalom. Mindenki a táblákat nézi. Még csókolózhatnak is, ha akarnak. Csalódtam szerelmükben. Mert a kislány egyszer csak megszólalt: — És ha a huszárt beopferolja be haton ? Nincsenek gyerekek. TABI LÁSZLÓ 51