Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)

1960. augusztus / 8. szám

114 bps cikkekben ismertették a fejle­ményeket, kiteregetve az ellesett in­timitásokat. Reshevsky szinte kezdettől végig vezetett, a rendkívül szívós Korcsnoj csupán az utolsó előtti fordulóban érte utól. Hat fordulóval a verseny vége előtt a közvélemény nekem adta a legtöbb esélyt az első helyre, mert az előttem állóknak még egymás közt is kellett mérkőzniük, nekem pedig sorban Guimard, Bazán, Gligorics, Wade, Benkő és Foguelman, tehát jórészt a táblázat második felében helyezkedő ellenfél volt hátra. A 14. fordulóban azonban a „nagy­­mesterölő”-nek elnevezett Guimard ellen (Uhlmann, Tajmanov, Evans, Gligorics és Benkő után) engem is elért a végzet! E vereség már való­színűtlenné tette első helyezésemet, de az utolsó 5 játszmából 4 pont el­érésével a harmadik helyet sikerült biztosítanom. A versenyt különböző sakk-körök számos aktívájának közreműködésé­vel Buenos Aires orvosi egyetemének színháztermében rendezték meg. A lebonyolítás ellen senkinek sem volt kifogása, csupán az erős tempó vál­tott ki — a versenyzők részéről és a sajtóban egyaránt — kritikus hango­kat. Naponta 4-től 9-ig volt a játék s a függőket éjjel fél 11-től két órán át kellett folytatni. Ez az erős meg­terhelés lassanként megmutatkozott a játék színvonalán, de harc nélküli döntetlen a megerőltető tempó elle­nére is kevés volt. A győzelmek közül 63-at világos színnel értek el, sötét 41 játszmát nyert. A megnyitások kétharmada zárt, csak egyharmad részben nyi­tottak királygyaloggal. Érdekes pél­dául, hogy a verseny első felében jóformán egyszer sem alkalmazták a spanyol megnyitást, nem lévén rá alkalom, mivel 1: 04-re sötét a játsz­mák túlnyomó részében a szicíliai védelemmel válaszolt. A vezérgya­­log-megnyitások válaszaként a ki­rályindiai 28, a nimzoindiai 22 alka­lommal fordult elő. Ezek az adatok is mutatják, hogy a versenyzők nem kerülték a küz­delmet s békés, gyors megegyezésre nem sok játszmában került sor.­­ Utóbbi téren a régebben éles stílu­sáról ismert Ivkov nagymester vitte el a pálmát 15 (!) döntetlennel. A sok érdekes játszmából és epi­zódból következő számunkban adunk majd részletes képet. Szabó László (A korai f4-hez inkább a Hf3 felállás illik.) 7. —, 0—0 8. 0—0, d6 9. Fe3, Hd4 10. Vd2, Va5 11. Hed1, Hec6 12. Hb3, Vb4 13. Bad?.­­Minthogy a tervezett Hdl a c2 pont ilyen védésére sem húzható meg további előkészítés nél­kül, a vezércsere utáni He2f miatt, újabb, Khl-gyel való előkészítésre viszont sötét finom válasza után nincs idő, jobb lett volna az azon­nali 13. Bbl, majd 13. H. a5-re 14. Hdl, a4 15. a3. Va5 16. Vf2, nem is annyira a játszmafolytatáshoz viszo­nyított tempótöbblet miatt, mint in­kább azért, mert ezáltal el lehetett volna kerülni a játszmában a 15. lépésnél sötét javára kínálkozó még kedvezőbb lehetőséget.) 13. —, a5! 14. Bbl, (Most már nincs jobb, mert Hdl-re Vd2­, majd He21 minőséget nyert volna.) 14. —, a4 15. Hd­, Va5? (15. —, a3! kevesebb ellenesély nyújtásával őriz­te volna sötét pozícióelőnyét.) 16. a3, Fd7 17. Vf2, b5 18. Hdl, b4 19. ab:, eb: 20. c3, Hb5 (Az állás ala­posan kiéleződött. Szemre sötét áll 21. e5!, de:­­21. —, de: 22. fe:, He5:­­re Fa8: is, Fc5 is, meg a kettő együtt is fenyeget, a 22. —, Fe5: eltérésre pedig 23. d4!, Fg7 24. d5!, ed: után világos választhat a Fd5:-ös támadás és a Fc5-tel kínálkozó anyagi előny szerzés közt. Mégis az utóbbi, 22. —, Fe5: lehetőség nyújtotta sötét számá­ra a viszonylag legjobb védőesélyt.) 22. de:, d5 23. c4!, de: 24. de:, Ha3 (24. —, Hc7-re 25. Fb6 tisztet nyer, 24. —, Hba7-re pedig 25. Bb7, Fc8 — Bfd8-ra Bd7:!, majd Fa7: — 26. Ba7:! két könnyű tisztet nyer bástyáért.) 25. Bb7, Fe8 (Bfd8-ra Bd7:!, majd Fc6: tisztet nyert volna. Ezért sötét inkább felkínálja a minőséget, hogy 26. Fc5-re Hc4­-gyel még némi kár­pótlása legyen a szabad a4-gyalog­­ban. Világos azonban így is inkább tisztelőnyt szerez, s erre „nincs to­vább”.) 26. Va2­, Va6 27. Bb6, — sötét fel­adta (1:0).* A második helyezett román Polih­roniade elég rosszul indult (4-ből 1.5 pont). De amikor a többiek már fá­radtság miatt hibázgattak, ő annál biztosabban játszott. A vékony, ma­gas fiatalasszony hosszú copfot vi­sel. Játék közben ki-befonja haját, úgy látszik, ezzel vezeti le idegessé­gét. Időzavarban nagyon találékony. Nagyszerű magyar siker Szilárdban Karakasné nyerte a női zónaversenyt A Déli-Karpatok magas hegyei kö­zött, a rohanó Prahova völgyében terül el Sinaia, a legszebb romániai üdülőhelyek egyike. Ebben a gyö­nyörű környezetben rendezte meg a Román Sakkszövetség a női sakkvi­lágbajnokság keleteurópai zónaver­­senyét 8 ország 14 versenyzőjének részvételével. A külföldi vendégek július 1-én érkeztek a román fővárosba. Ott, a Sporthivatal épületében került sor az ünnepélyes megnyitásra és a sor­solásra, majd másnap autóbusz vitt bennünket a verseny színhelyére. Sinaiában a 300 szobás Hotel Posta­­varulban szállásolták el a résztvevő­ket a verseny pedig a szálló melletti kultúrház — egykor Kelet-Európa Monte Carlójának nevezett játékka­szinó — ú. n. tükörtermében zajlott le. Az első fordulók meglepetése a svéd versenyző távolmaradása foly­tán tartalékként beugrott román Ni­­colau kitűnő szereplése volt. Négy forduló után Keller-Hermann és Sillyéné társaságában, majd a 7. ver­senynapon egyedül állt az élen. Mö­götte egy ponttal öten álltak: Keller- Hermann, Kowarkowska, Schameitat és a két magyar. Utóbbiak közül Sillyéné a verseny második felében erősen visszaesett, viszont Karakas­­né jól bírta az egyre erősödő iramot és annyira felnyomult, hogy az utol­só fordulóban már döntetlen is elég volt az egyedüli elsőséghez. A töb­biek hatalmas küzdelmet vívtak a helyezésekért. A nagyszerűen hajrá­zó Polihroniade végül is megelőzte három legesélyesebb versenytársát és Karakasné mögött a 2. helyen biz­tosította indulási jogát a női világ­bajnokjelöltek jövő évi versenyén. A harmadik továbbjutó a holtverseny­ben végzett Keller-Hermann, Kowar­kowska és Nicolau közül csak egy későbbi külön verseny alapján ke­rül majd ki. Számunkra különösen örvendetes, hogy a budapesti zónaversenyhez hasonlóan ez a világbajnoki előmér­­kőzés is magyar elsőséggel zárult. Szerepe van ebben annak a több hó­napos, gondos felkészülésnek, ame­lyet Alföldy László szakoktató irá­nyításával Karakasné folytatott, to­vábbá annak az akaraterőnek és szí­vósságnak, amellyel közepes indulás (4-ből 2 pont) után fokról-fokra erő­síteni tudott. Értékes eredményéhez a lélektanilag is sorsdöntő Keller­ Hermann elleni győzelme adta meg a kedvező lökést, utána már szinte szárnyakat kapott s az utolsó 3 for­dulóban 2,5 pont elérésével harcolta ki a megérdemelt sikert. A győztes sorsdöntő játszmáját Barcza nagymester jegyzeteivel mu­tatjuk be. 175. szicíliai védelem Sinaia, 1960. VII. Karakasné Keller-Hermann 1. e4, c5 2. Hc3, e6 3. g3, Hc6 4. Fg2, g6 5. d3, Fg7 6. f4, Hge7 7. Hge2, magyar 5AKKEIETI

Next