Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)

1960. február / 2. szám

fi­agyarSAKKELET _________________A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA__________________ X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1960. FEBRUÁR VW^tyV\^^^VvlA^V**'VVVWWW\A­VW\ftVV\ V^^VWWVV\WVW1,VW\WVWVWWVV^^VWVV\VWVWWVWIW1W1'VW\VV\VW\\VVVV\WWVIV\VW'VWI\'VWV Szabó László nyerte a bajnokságot A XV. magyar sakkbajnokság három holtversenyben végzett győz­tese — miként a múlt esztendőben — ezúttal is négymenetes körver­senyben döntötte el egymás közt a helyezési sorrendet. A pót­döntőre a Nemzeti Bank kultúrtermében január 18—február 12 között került sor, nagy érdeklődés mellett. Külö­nösen örvendetes, hogy a küzdelem alakulását a napi sajtó is a meg­szokottnál jóval élénkebb figyelem­mel kísérte. Portisch Lajos kétszeres bajno­kunk — meglepetésre — kettős ve­reséggel rajtolt. Ezzel akaratlanul is alátámasztotta azt a tavalyi meg­állapításunkat, hogy „a Szabó— Barcza korszak még korántsem ért véget”. A hármas verseny ezúttal a második menettől kezdve valóban „kétesélyessé” vált, de ez nem csök­kentette érdekességét. Két nemzetközi nagymesterünk közül Barcza esélye látszott vala­mivel kedvezőbbnek. Nemcsak azért, mert a negyedik játszma után — Szabónak Portisch ellen „elköve­tett” vesztése folytán — fél pont előnyhöz jutott, hanem azért is, mert újabb holtverseny esetén a pontér­tékelés az ő javára döntött volna. Mivel Barcza előnye a harmadik menet végén változatlanul megma­radt, sokan már biztosra vették el­sőségét, hiszen annak biztosításához „csak” két döntetlen kellett. A mérkőzés utolsó fordulója azonban rácáfolt a tippelőkre. Szabó váratlanul gyors győzelmet aratott Portisch felett — ezúttal nem ő kö­vetett el „kihagyást”, hanem az el­lenfél —, s így számottevő „pszi­chológiai minőség előnnyel” kezd­hette meg a döntőnek ígérkező Szabó—Barcza játszmát. Ebben a játszmában élvezetes, magas szín­vonalú küzdelmet láthattunk. Szabó nagymester a nyitásban szerzett térelőnyét következetesen használta fel figurái jobb elhelyezésére, gyen­ge pontok előidézésére, majd ked­vező cserék után — szinte Barcza­­stílusban — fokozta minimális elő­nyét, s a végén még az az öröm is megadatott számára, hogy nagy el­lenfelét a huszárvég­játékban győz­hette le. Szabó László, aki az utóbbi évek­ben annyiszor volt „majdnem első”, most végre — ötéves „szünet” után — ismét megszerezte a bajnoki cí­met, immár ötödízben. Lendületes, bátor játékát — mint mindig —­­nagy tetszéssel fogadta a szurkolók tábora. Barcza most is nagy akarat­erővel rendelkező küzdőnek bizo­nyult. Portisch dicséretére válik, hogy a szerencsétlen rajt után nem omlott össze, vigasztalására pedig az szolgálhat, hogy háromszor egy­másután bajnokságot nyerni még Talnak sem sikerült. A verseny 12 játszmája elméleti szempontból sok értékes gondolatot tartalmaz, nagymestereink kerülték a kitaposott utakat és a legdivato­sabb sablon-változatokat. Ez a küz­dőszellem bizonyítéka, amit a számos döntetlen-végződés nem cáfol, — erről az olvasók az itt következő bő elemzések áttanulmányozása ré­vén meggyőződhetnek. (Hat játsz­mát itt, hatot a következő számban közlünk.) A bajnokság kialakult sorrendje egyben meghatározza a májusban kezdődő zónaversenyekre való ki­küldetést. Szabó László — mint első — a hollandiai, a második és negyedik helyezett — Barcza Ge­deon és Bilek István — a budapesti, a harmadik helyen végzett Portisch Lajos pedig a madridi zónaverse­nyen képviseli színeinket Közép- és Nyugat-Európa legjobb 54 sak­kozójának küzdelmében. (B. J.) Kluger—Flórián 3­2.TV2 A bajnoki címért folyó körmér­kőzéssel egyidejűleg bonyolították le a 6. hely sorsát eldöntő páros­meccset Kluger és Flórián nemzet­közi mesterek között. Két döntet­len után Kluger Gyula megnyerte a harmadik és a negyedik játszmát, majd az ötödikben szerzett fél pont­tal a maga javára döntötte el a mérkőzést. Ezzel megszerezte a baj­­no­kság 6. helyezését, ami felmentést jelent az idei középdöntők alól. HÁRMAS VERSENY A BAJNOKI CÍMÉRT 1960. I. 18—11. 12. Szabó Barcza Portisch Pont Szabó László nk. nagym.----------------. i/2 i/2 i/2 i i o v2 1 5 Barcza Gedeon nk. nagym. V2 i/i */, 0----------------1 v2 V2 V2 4 Portisch Lajos nagym. 0 1 V2 0 0 V2 V2 V2-----------------3 36. ELHÁRÍTOTT VEZÉRCSEL Első játszma Budapest, 1960. X. 19. Szabó László Portisch Lajos I. c4, Hf6 2. Hc3, e6 3. Hf3, d5 4 d4, c5 5. cd­, Hd5, 6. e3, Fe7 7. Fd3, Sokak 7. Fc4 mellett kardoskodnak, amely a d5 elleni nyomás miatt előbb­­utóbb kikényszeríti a cserét d4-en, vagy c3-on. Fd3 ezt a célt nem szolgálja, vi­szont bizonyos esetekben jól jön vilá­gosnak, hogy a Fc4—d3 lépést megta­karíthatja. 7. Hc6 8. 0—0, 0—0 9. Ve2!?‘ Mivel sötét még nem nyilvánította szándékát, vajon egyszerűen csak d4-re, vagy d4-re és c3-ra akar ütni, világos­nak aligha van jobbja, mint a játszma gyalog áldozata. Ennek jóságáról végle­ges véleményt mondani már csak azért sem lehet, mert alig fordult elő a gya­korlatban és csak az­ elméleti könyvek ajánlásai között­­találhatjuk. 9.­­, cd: 10. ed., Hd'b4 Mindenesetre aktív játékot kedvelő versenyző részéről alapos megfontolás tárgyát kell, hogy képezze egy ilyen gyalogáldozat elfogadása, ahol játéka a gyalogtöbblet birtokában hosszú ideig passzivitásra van ítélve. II. Fe4! ? Pachman megnyitáselméleti könyve, amelyre manapság annyi hivatkozás tör­ténik, itt Fe4-et ajánlja. O’s Kel­ly belga nagymester viszont Fe4-lépés mellett tör lándzsát. 11. —, Hd4: 12. Hd4­, Vd4: 13. Bdl, Vf6 Ha a vezér a másik szárny felé me­nekül, további üldöztetésnek van kitéve Fe3 stb.-vel. Vf6-nak is meg vannak a maga hátrányai, éppen az, hogy a ve­­zérszárny fejlesztéséhez semmivel sem járul hozzá. 14. Fe3, e5? A d5­ pont átengedése később végze­tes lesz. Hogyan védekezzék azonban sötét Fd4 ellen? Az e5 lépés nélkül per­sze marad az alapprobléma: hogyan fej­lessze sötét a c8 futót, illetve a vezér­­szárnyat, a következmények ismereté­ben azonban az e5 lépést hibának kell tekinteni, s helyette 14. 1, Hc6 jött szá­mításba további Bd8-cal kapcsolatban, ami pillanatnyilag nem megy Bd8.1, majd Vb5 miatt. 15. Bad.

Next