Magyar Sakkélet, 1961 (11. évfolyam 1-12. szám)

1961. február / 2. szám

26 «■ SCHECHTER VÉDELEM XIV. sakkolimpia, Lipcse, 1960. Dr. S. Dittmann Dr. M. Filip I. d4, Hf6 2. c4, c6 3. Hf3, d5 4. Hc3, g6 5. Ff4, (5. cd:1, cd: 6. Ff4,) 5. —, Fg7 (5. —, de: 6. e3, b5 7. a4, b4 8. Hfbl, Fa6 9. Hfd2, c3 a müncheni sakkolimpia Szabó L.— Fairhurst játszmájában gyors dön­tetlenhez vezetett.) 6. e3, 0—0 7. Vb3, Va5 8. Be1, Hbd7 (8. —, de: 9. Fc4:, b5-re 10. Ff7:f­, Bf7: 11. Fb8:, Bb8: 12. He5, e6 13. Hc6:, világos előnyére.) 9. He5, He5: 10. Fe5:, de: 11. Vc4:, (11. Fc4:-r­e most már előnyösen jö­hetne 11. —. b5 12. Fe2, Fe6 13. Vc2, b4 14. Va4, Vb6!) II. — Fe6 12. Vc5: (Vd3-ra Bfd8 után c5 fenyeget.) 12. —, Vc5: 13. de:, Hd7! 14. Fg7:, Kg7: 15. b4, ac 16. a3, ab: 17. ab:, Ba3 18. Kd2, (Kényszer, mert 18. Fe2-re Bb3 gyalogot nyerne. A játsz­malépés után viszont 18. —, Bb3 már nem veszélyes 19. Bb1 miatt.) 18. —, He5 19. Fe2, Fb3! (Elveszi a világos királytól a c2 mezőt.) 20. e4, Bd8! 21. Ke3, Hc4t! 22. Kf3, (22. Fc4:, Fc4: 23. Bhdl-re Bdl: tisztnyeréssel.) 22. —, f5! 23. ef:, (A Hd2 fenye­getés ellen nincs jobb.) 23. —, gf: 24. Bal. e5 25. Fc4:?, (Elnézés. Világos csak arra számít, hogy most ellenfelének előbb cse­rélnie kell al-en, s csak azután üt­het vissza a futó c4-re. Ez esetben 25. —, Bal:? 26. Bal:, Fc4: után 27. Bdl rendbe szedné az állást. Sötét helyzete azonban már 25. Ba3:, Ha3: 26. Bal, Hc2 27. Ba7 esetén is elő­nyösebb 27. —, Hd4f 28. Ke3, f4t 29. Kh4, Kg6! után, mert a b7 gya­log nem üthető Hf5t, majd FeS miatt.) 25. — Fc4:ü — és világos feladta, mert 26. Ba3:-ra Bd3f 27. Ke2, Bc3:f tisztelőnnyel nyerné vissza a bás­tyát. (B. C.) SPANYOL MEGNYITÁS Stockholm, 1961. I. M. Tal W. Unzicker I. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fb5, a6 4. Fa4, Hf6 5. 0—0, Fe7 6. Be1, b5 7. Fb3, 0—0 8. c3, d6 9. h3, Hb8 10. d4, Hbd7 A változat eddigi fejleményeinek ér­tékelése megtalálható a Magyar Sakk­élet 1956. évi 259. oldalán közölt Ciocal­­tea—Barcza játszma elemzésében. Ehhez kiegészítésképpen csak azt kell még hozzáfűznünk, hogy 10. —, Fb7-re a már ott is említett 11. de:A válasz azóta ki­fejezetten megdöntésnek bizonyult (Ké­rész—Benkő és Gligorics—Benkő, Világ­bajnokjelöltek versenye, 1959.) Ezenkívül figyelmet érdemel még, hogy az első 10 lépés, 10. —, Hbdz-tel bezárólag már előfordult egyszer Tál és Unzicker között. Az 1960. nyarán lebonyolított Szovjetunió—NSZK mérkőzésen 11. Hbd2, Fb7 12. Fc2, Be8 13. Hf1. Ff8 14. Hg3, g6 15. b3, Fg7 16. d5, Hb6 17. Ve2, c6 18. c4?, cd: 19. cd., Hfd5,! 20. ed., e4 21. He4­, Fal, után gyorsan nyert sö­tét. Csakhogy akkor Tál vezette a sö­tét bábokat! II. c3—c4! c7—c6 Ezt a lépést már megjátszotta egy­szer Unzicker, az 1959. évi zürichi nagy­mesterversenyen, Walther ellen, s 12. Hc3?, b4! 13. Ha4, c5-tel igen jó állást ért el vele. Ismeretes, hogy a világbajnokjelöltek 1956. évi amszterdami versenyének Gel­ler—Filip játszmájában 11.­­, b4 12. c5, Fb7 13. Vc2, ed: 14. c6, d3 15. Vc4, Hb6 16. eb., Hc4, 17. ba:V, Va8 18. Fc4:, He4: 19. Fd3­, d5 20. a3, a5 21. Fe3, Hc5 22. Fn­, b3 23. Hbd2 után világos két könnyű tisztje és bástyája döntő fölénybe került sötét vezérével szemben. Viszont kevésbé ismert, hogy ezt a változatot a XXV. szovjet bajnokság középdöntőjében megjavították sötét számára 20. —, Hc5! 21. Fc2, b3 22. Fh7:1, Kh7: 23. Be7:, He6 24. Hg5:, Hg5: 25. Fg5:, Vd8! 26. Fh4, Be8! 27. Be8:, Ve8: 28. Hc3, d4-gyel. (Samkovics—Ro­­gozin, 1957. Sötét nyert.) S most már csak az a kérdés, hogy ennek a javításnak még nincs-e ellen­javítása 21. Ff1-gyel. 12. c4—c5!? Az 1960. áprilisában Budapesten meg­rendezett jugoszláv—magyar mérkőzés Matanovics—Barcza játszmájában 12. a3, de: 13. Fc4:, He4: 14. Be4:, d5 15. Be1, de: 16. Ve2, Be8 17. Hbd2, Hb6 18. He5:, Fe6 19. Hc6: után a ténylegesen meg­játszott 19. —, Vd5? helyett 19. —, Vd7, majd Fd5-tel nagyon jó álláshoz jutha­tott volna sötét. E játszma elemzésé­ben, a válogatott mérkőzésről megje­lent jugoszláv füzetben Szokolov mes­ter már említést tesz arról, hogy vi­lágos erősebben játszhatott volna 12. c5­-tel. Matanovics nagymester viszont aligha acceptálta ezt a javaslatot, mert a lip­csei sakkolimpián most már sötéttel játszotta meg a 11. —, c6-os változatot Lombardy ellen. Az amerikai nagymes­ter 12. a4-gyel válaszolt, s 12. —, de: 13. Fc4:, He4: 14. Be4:, d5 15. Be1, de: 16. Ha3:­­16. Ve2, Fb4 17. Fd2, Fd2: 18. Hbd2:, ed: 19. Hd4:, Vf6 20. Vc4:, c5, majd Fb7 szintén kielégítő sötétre. Földi—Barcza, XV. magyar bajnokság, 1959.­ 16. —, ed: 17. Hd4:, Ff6 18. Hc6:, Vc7 után pár lépés múlva már meg is egyeztek a döntetlenben. 12.------- Vd8—c7? Ezt a lépést a játszma további ala­kulása megdönti. Így a változat játsz­hatósága most már valószínűleg attól függ, hogy a XXVIII. szovjet bajnokság idei januári döntőjének Averbah—Fur­man játszmájában alkalmazott és ugyan­csak világos győzelmével zárult 12. —, de:!? 13. de:, He8 74. e6, fe: 15. Fe­3:1, Kh3 16. Hc3, Hc7 17. Ff5, c4? 18. Ff4, He6 19. Fg3, Hec5 20. Hd4, Vb6 21. e5, Bd8 22. Fh7­! B folytatása javítható e sötét részéről 17. —, Hf6!-tal. 13. c5Xd6 Fe7Xd6 14. Fe1—g5! c6—c5 15. d4Xc5! Első ránézésre azt hinné az ember, hogy ez az ütés döntetlenre sekélyesíti az állást. Valójában sötét pozíciója itt már súlyos beteg, s a világbajnok jó szemét dicséri ez a választás. 15. Fd6Xc5 16. Hbl—c3 Fc8—b7 17. Bal—d1 Vc7—b6 18. Bel—e2 Bf8—e8 Ha sötét hozzájutna h7—h6-hoz, ez még elhárítaná a később a g5 pont fedezetlensége folytán beteljesedő ka­tasztrófát. Most azonban 18. —, h6 még nem ment 19. Ff6:, Hf6: 20. He5: miatt, később pedig már nem jut hozzá sötét. 19. Hc3—d5! Fb7Xd5 19. —, Hd5, 20. Fd5:, Fd5, 21. Vd5:! után a d7 huszár nem léphet a c5 futó miatt, 21. —, Ba7-re pedig 22. b4! a válasz, s a b4 gyalog ütésére Fe3 mi­nőséget nyer, 22. — Fd4-re pedig Hd4: után pár lépésen belül elvész a d4-re került sötét gyalog. 20. Fb3Xd5! Ba8—d8 20. —, Hd5: 21. Vd5:! az előző jegyzet változatát idézné elő. 21. Be2—c2 Ff 6 :-tal fenyeget, így szomorú kényszer. 21.------------------22. Bc2—c6 23. Fg5—d2! Tulajdonkép nem is a vezért, hanem a g5 mező szabaddá tételével a sötét királyt fenyegeti! (V. ö. a 18. lépéshez írt jegyzettel.) 23.------- b5—b4 23. —, Va4-re 24. Fb3!, Ve4 után 25. Ff7­t! még brutálisabb, mint a játsz­mában, mert most Kf7-re Hg5f még a vezért is fenyegeti. 24. Fb3Xf7t! Kg8Xf7 25. Vdl—b3f -------és sötét feladta, mert Kf8-ra Hg5 dönt, 25. —, Kg6-ra pedig 26. Hh4f, majd Vf3f után védhetetlen a matt (1:0). Elemezte: Barcza G. sötét válasza Fc5—e7 Vc7—a5 MAGYAR SAKKÉLET FRANCIA VÉDELEM XIV. sakkolimpia, Lipcse, 1960. K. Fischer M. Pál (USA) (Szovjetunió) 1. e4, e6 2. d4, d5 3. Hc3, Fb4 4. e5, c5 5. a3, Fa5 6. b4, cd: Geller nagymester azt említi a Schachnak adott elemzésében, hogy ma már gyakrabban fordul elő a b4-re ütés. Ez elég figyelemreméltó megálla­pítás, mert nemrég még kizárólag a d4-re ütést tartották jónak, a 6. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék