Magyar Sakkélet, 1961 (11. évfolyam 1-12. szám)
1961. február / 2. szám
MAGYAR SAKKÉLET cb-re világos számára előnyösnek minősített 7. Hb5, ba:f 8. c3, Fc7 9. Fa3 folytatás miatt. 7. Vg4, He7 3. ba:, de: 9. Vg7, Bg8 10. Vh7, Hbc6 11. Hf3. A budapesti zónaverseny Matanovics —Mititelu játszmájában még sötétnek nyerést hozó 11. f4, Va5: 12. Hf3, Fd7 13. Hg5, Bf8 14. Bb1, 0—0—0 15. Hf7, Bf7 16. Vf7., Fe8 17. Vf6, Fg6 változat (M. Sé. 1960. évf. 92. old.) azóta jelentős cáfolatot kapott a Santa Fé-i verseny Grigorics—Szabó L. játszmájának 17. Ve6:, Fd7 18. Vf6, Ff5 19. Fe2, Va4 20. Bb3, Vd4 21. Vh4!! folytatásában. (M. Sé. 1960. évf. 135. old.) Hogy hol és miként akarta volna megjavítani a világbajnok ebben a változatban sötét játékmódját, egyelőre nem ismeretes. 11. —, Vc7 A szokásos 11. —, Va5-re 12. Ff4, Va4 13. Fg3 a legjobb. Ezzel szemben ebben a változatban világos utolsó futóvisszakozása helyett 13. g3?, Fd7 14. Hg5 folytatása a lipcsei sakkolimpia Izland— India mérkőzésének Larusson—Seth játszmájában 14. —, 0—0—0 15. Hf7., Hg6!-tal szép megdöntést kapott. 12. Fb5?, (Ff4) 12. —, Fd7 13. 0—0? (Még mindig Ff4 kellett.) 13. —, 0—0—0? Most viszont már sötét számára igen esélyes gyalognyerés kínálkozott 13. —, He5:, Ve5: 15. Fd7:1, Kd7: 16. Vd3, Ve4- gyel, minthogy a c3 gyalog nem üthető a g2-n ,fenyegető matt miatt. 14. Fg5, He5: 15. He5:, Fb5: 15. —, Ve5:-re 16. Fe7:, Bh8 17. Bfel!, Ve1 :f 18. Be1:, Bh7: 19. Fd8:, Kd8: (Fb5:-re Ff6, majd Fc3:) 20. Fd7:, Kd7: 21. Be3, d4 22., Be4 világos gyalogelőnyös végjátékához vezet. 16. Hf7:, Ffl: 17. Hd8:, Bg5: 18. He6:, Bg2: Világos tehát mintha mégis csapdába esett volna, hiszen a kézenfekvő 19. Kf1.-re Bh2:! következhetnék. Ám van egy másik lehetőség is! 19. Kh1!, Ve5! A jónak látszó 19., Vc4 valójában csapdábaesésnek minősülne 20. Ve7:, Bg8 21. Hf4, d4 22. Ve4 után. 20. Bf1Ve6: 20. —, Bg6 sem ígér többet remisnél 21. Ve7:, Be6: 22. Vc5f, Kb8 23. a6 miatt. Ezért a világbajnok inkább a minőségáldozattal elérhető örökös sakk mellett dönt. 21. Kg2:, Vg4f — remis örökös sakkal. KIRÁLYINDIAI VÉDELEM Szabó L. K. W. Lloyd 1. d4, g6 2. e4, Fg7 3. c4, d6 4. Hc3, Hf6 5. f3, c5 6. d5, 5. 6. c5-öt az elméleti könyvek alig tárgyalják, mert de, majd vezércsere után sötét játéka igen görcsös marad. A verseny állása mellett logikusabb is lett volna de kevésbé bonyolult utat választani. 6. —. 0—0 7. Ff4 Igaz, akadályozza e pillárban e6-ot, de sok tekintetben kifogásolható: 1. fejletlenül hagyja a királyszárnyat, akadályozza az f-gyalogot esetleges előnyomulásában és nem egy esetben alkalmat ad sötétnek b5-ös gyalogáldozatra. 7. —. Hh5 Azonnal e6 még nem volt jó, de Be8 előkészítés után már aligha tudta volna világos ezt megakadályozni. 8. Fg5, f6 9. Fe3, f5 10. ef:, gf: 11. Vd2, f4 Jobbnak látszik 11. —, e5 s ha 12. de6, akkor f4, majd Fe6, gyors figurajátékkal; ha viszont világos nem üt, akkor a királyindiai védelem hasonló változatához képest sötétnek tempó többlete marad. 12. Ff2. Fe5 13. g4, Hg7 14. Fd3, Va5 15. Vc2. Az események gyorsítására nem volt szükség. Világos fölényesen áll, s fejleszthetné először haderejét, de úgy kínálkozik e vezérlépés, hogy további gyengítést kényszeresen ki sötét királyállásában. 15. h5!? Annak a tudatnak a szüleménye, hogy állása agresszív lépések nélkül el van veszve. Számításba jött azonban h6, vagy h5, s csak azután kezdeményezés a vezérszárnyon. Az események azonban sötétnek adnak igazat, s így e lépés nem hibáztatható. 18. Fe4? Helytelenül értékeli a következőket. A látszat valóban az, hogy a meztelenül maradt sötét király ellen gyors matt-támadás következhet, amely csak sötét nagyobb anyagi veszteségével hárítható el. Ez az értékelés azonban — mint kiderül — hamis, illetve nem is az értékelésben van a baj, hanem a kivitelezésben. A futólépés helyett 18. Hh3 valóban döntő támadást adott volna, mert például 18. —, Hb4 19. Ve4, majd Hg5 ellen, — ami Fg8-cal fenyeget — nem látható kellő védelem. 18. —, Hb4 19. Ve2, be: 20. Fe1, Hd3 21. Vg2, Világos egész játékvezetése a 16. lépés óta ezen az elgondoláson alapult. Mit csinál most sötét? Feladja? Nem! 21. Kg8! 22. Fg6 22. Vh3 nem ad semmit, mert a sötét király f7-en és e8-on keresztül elmenekül. A futólépés ezt akadályozza, s az állás rápillantásra még mindig azt a benyomást kelti, hogy sötét feladhatja, mert Bf6-ra egyszerűen He4 következhet. Nem is olyan egyszerű azonban a dolog! 22. —, Bf6! 23. He4 A másik lehetőség 23. Fd3., s csak azután He4 minőségnyeréssel, de 24. —, Vb5 25. Hf6:t, gf: 26. Fc3, c4 után ismét csak vesztett állásban találja magát világos. 23. Vel:+1 Kényszer, s valószínűleg nem is előzetes értékelés szüleménye, hogy a kényszerből korrekt áldozat lesz. Sötétnek ugyan csak két könnyű tisztje marad a vezérért, de tisztjeinek kitűnő összjátéka és hatalmas gyalogcentruma ellen a világos vezér tehetetlenül hánykódik a táblán. 24. Bel., Bg6, 25. Bbl?? Durva elnézés, amely világosra nézve teljesen reménytelen állásra vezet. Első gondolatom a játszmában 25. Vc2. volt, mert a bástyát szívesen odaadtam volna az erős huszárért, de aztán felületes értékelés alapján mégis csak a helytelen anyagtakarékosság mellett döntöttem. 25. Vc2-vel még küzdhetett volna világos, de sötét előnye akkor is vitathatatlan. 25. —, Hf5! A passzív sötét huszár is beavatkozik a küzdelembe, s ez eldönti a játszma sorsát. Világos további játéka tulajdonképp csak vergődés. 26. gf: után ugyan minőség többlete maradt volna, de további gyalogveszteségek elkerülhetetlenek, s ezekkel sötét több mint elégséges kompenzációt kapott volna az áldozott minőségért. Egyszóval ebben az esetben sem lett volna világosnak reménye a vereség elkerülésére. 26. Vd2, He3t 27. Ke2, e6 23. Va5, Fd7 29. Hh3? (de:) 29., ed: 30. Hef2, Hb4 31. Hd1, d4 32. Hhf2, He6? 33. Va6, Hb4 34. Va5?. d3t 35. Kd2, c3+! 36.. be:, Hc4f 37. Ke1, Ha5 38. eb:, eb: 39. Hd3,. Hc6 40. h4, Be8 41. h5, Be6 (Világos már feladhatta volna.) 42. Kf2, a5 43. Kg2 Hd4 44. H1f2, Fc6 45. Bh3, Bc8 46. Bd1, Fa4 47. Hf4., Fdl: világos feladta. Elemezte: Szabó L. KIRÁLYINDIAI VÉDELEM Szabó L. L. Barden Hastings, 1961. 1. d4, Hf6 2. c4, g6 3. Hc3, Fg7 4. e4, d6 5. Fg5, 0—0 6. Fd3 Ez most a divatos változat, amely sokszor előfordult a XIV. olimpia során. A megnyitásra vonatkozóan több utalást találunk a Magyar Sakkélet két előző számában. A változatot tudomásom szerint először az NDK és Bulgária sakkozói dolgozták ki, de hamarosan népszerű lett más országokban is. 6. _ C5 7. d5, h6 8. Fh4, e5 A legtöbb azonos megnyitású játszmában e6 történt, amelyet legjobb ellenszernek tartanak akkor is, ha világos e2-re fejleszti királyfutóját. Az al—h8 átló lezárása hasonló állásokban nem ajánlatos, s itt különösképp azért nem, mert c5 is megtörtént, s sötétnek esetleges c6 robbantásra sincs esélye. 9. Hgl—e2 Pontosabb először f3, hogy g5 esetén a futó azonnal f2-re mehessen, most ugyanis 9. —, g5 10. Fg2, Hh5 esetén ez csak tempóvesztéssel történhet meg, s közben sötét 11. f3, Hf4 12. 0—0, f5-tel ellenjátékhoz juthat. 9. —, a6 10. f3!, Ve8 11. 0—0. Hh7 Bilek mester szerint e manőver a vezérrel és huszárral azonos állásban már saját versenygyakorlatában is előfordult. Ő világossal a hosszú oldalra sáncolt, s b7b5 gyalogáldozat után komoly nehézségei voltak. A rövidsáncolás persze logikusabb, mert egyrészt a világos király nagyobb biztonságban van ezen az oldalon, másrészt kezdeményező játék világos számára ebben az állásban inkább a vezérszárnyon mutatkozik. Legalább is világos vezérszárnyi akciója sokkal gyorsabbnak bizonyul, mint sötét kezdeményezése a királyszárnyon. 12. Vdl—c2! Fontos lépés f5 akadályozására. Erre ugyanis 13. ef., gf: 14. Hg3, jönnek az 27