Magyar Sakkélet, 1962 (12. évfolyam 1-12. szám)

1962. július / 7. szám

98 ő maga is. Ilyenkor szokott a leg­több versenyző képzeletvilágában el­hatalmasodni a nagy siker dédelge­tett reménye. Nagy magasságból azonban veszélyesebb a zuhanás, jobban összetörheti magát az ember. A Honfi egyelőre még tovább emel­kedett. A megpróbáltatás a VIII. forduló Honfi—Szabó játszmájával kezdő­dött. Honfi fölénybe került, s ezzel nagyszerű távlatok nyíltak meg előtte nemcsak e játszma, hanem az egész verseny megnyerésére is. Ám egy-két pontatlanság, először a pont egyik fele úszik el, utána a másik is. Szétfoszlott illúziók, lehangoltság, önmardosás, álmatlanság. Két for­dulóval később tisztet néz el Po­­gáts ellen. S hogy beterjen a keserű pohár, a következő napon a hazárd, szinte „huszonegyező” stílusban sak­kozó Ozsváth éppen ő ellene produ­kál pozíciós megalapozású támadást, s valóban szép győzelmet. Egy tál lencse Ha már csalódni kell, jobb ko­rán, míg nem táplálunk túl vérmes reményeket. Alacsonyról kisebb az esés. A balsors ilyen ,„kedvező ki­szolgálásában” Bilek és Dely mester részesült. Előbbi egy döntetlennel és két vesztéssel, utóbbi két döntetlen­nel és egy vereséggel rajtolt. Ez­után kerültek össze egymással. Va­jon melyikük lendül el a nyeretlen­ség holtpontjáról? Heves összecsapás után tisztázat­lan pozíció jött létre. Aztán a 16. lépésnél egyszerre csak kezet fogott a két mester és megegyezett a dön­tetlenben. Így utólag, Bilek és Dely végső helyezését tekintve okos do­lognak is látszik az ilyen — erőt tartalékoló — kiegyezés. Ám egy verseny nemcsak pontszerző alka­lom, hanem erőpróba is. S akiben él a nagymesterré érés vágya, an­nak magasabbra kell helyeznie a mércét. Manapság már, miként a fizikai sportágakban, a szellemiben sem érvényes a „pihenés után édes a nyugalom” elv. A feljebb emelke­déshez a képességeink sokszor fá­rasztó edzésére, az akaraterő olykor heroikus méretű próbatételére van szükség. S hogyan kísérletezze ki egy fiatal sakkozó a képességei felső határát, ha a kínálkozó alkalmat az „inkább pihenek egyet” jelszóval ki­használatlanul hagyja? Pedig nem is kevesen, s nem is ritkán csinál­ják. A nagymesteri, kilátások atyai örökségét kár eladni a tisztes he­lyezés egy tál lencséjéért. A rangadó Szabó nagymester a Helytől el­szenvedett vereség utáni 3 játszmá­jából 2­2 pontot szerzett, s ezzel is­mét felzárkózott fél ponttal Por­­tisch mögé. Ekkor kerültek egymás­sal szembe. Ez a X. fordulóbeli összecsapás Szabó számára nem a legkedvezőbb lélektani pillanatban történt. A helytől Portischig terjedő szakaszban két hátrányos pozíciót nyert meg, Dózsa és Honfi ellen. A versenyszerencse e nyilvánvaló ked­vezését alighanem az előzetes koc­kázatos állásfelépítés jutalmaként könyvelte el. Legalább is erre, mu­tat, hogy most indíttatva érezte ma­gát a hasonló felfogásban való újabb kísérletezésre. De persze Portisch mostani nyugalmán és körültekinté­sén hajótörést kellett szenvednie az ilyen vállalkozásnak. KIRÁLYINDIAI­ VÉDELEM Portisch L. Szabó L. 1. d4, Hf6 2. c4, g6 3. Hf3,­ Fg7 4. g3, 0—0 5. Fg2, c5 6. d5, d6 7. 0—0, b5?!­8. eb­, a6 9. Hc3, ab­ 10. Hb5­, Fa6 11. Hc3, Hbd7 12. Vc2, Va5 13. Be1, Bfb8 14. Fd2, Vb6 15. b3, Ba7 16. Babl, Vb7 17. Ff4!, (Köz­vetve védi a d5 gyalogot, mert most 17. —, Hd5,?-re 18. Hd5­, Vd5, 19. He5 a Hc6 fenyegetéssel legalább minőséget nyerne.) 17. —, Vb4 (Ha egy pozíciós jel­legű gyalogáldozatot négy olyan té-­­tova vezérmozdulat követ, mint itt a 12—17. lépések közt, akkor jogos kétely támad bennünk az egész el­gondolás értéke felől.) 18. h3, Bc8 19. Fd2, c4.­ (Figyel­men kívül hagyja a két lépés­ múlva lehetséges ellenakció közbeiktatásos fenyegetését, s fontos mezőket ad át.) 20. Becl, Eacz 21. Hd4!web. (Ha most világos a b3-gyalog­­azonnali visszaütésére kényszerülne, akár sö­tétnek mi baja sem lenne 22. Hb3:, He8 után. Ám világos közbeiktat­hatja a c6 mező huszárral való meg­szállását, s ez döntő erejű fordula­tot hoz.) 22. Hc6!, be: 23. Bb4:, Hc5 24. Bc2:, e6 25. e4, Fd3 26. Bel, Kf8 27. Ff4!, (Az e6—e5 lépés kikényszerí­tésével megerősíti a d5 gyalogot, s ezzel a c6 huszár helyzetét is.) 27. —, e5 28. Fe3, Hfd7 29. f3, f5 30. Ffl, f4 31. Fd2.!, (31. Ff2?, fg: 32. Fg3,-ra Fh6 esélyes ellen játék­hoz juttatná sötétet.) 31. —, Ffl: 32. Bfl:, Hd3 33. Bbbl, fg­ 34. Kg2, Ba8 35. Kg3­, Hf6 36. a4, Hh5f 37. Kh2, Ff6 38. a5, Fh4 39. Ba1, Fg3f 40. Kg2, Ff4 41. Ff4­, Hhf4­ f 42. Kg3, Ba6 (Az a5—a6—az előnyomulás lelassítására tenni kell valamit. De segítség így sincs.) 43. Bibi, Hh5f 44. Kh2, Bf7 45. Bb8f, Kg7 46. Bf1, Bf4 47. Kg2, (A játszma csak most, 7 lépéssel az időellenőrzés után maradt függőben. A meggyorsult menet azt jelzi, hogy az utolsó szakasz már nem adott fel különösebb problémát világosnak. I trill 1 * mt SZABÓ—DR. LIPTAY TANULJ KOMBINÁLNI! ANDROVITZKY—LENGYEL SZABÓ—DÓZSA BAKOS—SZÖLLÖSI I. A d.5 bástya leütésére BeS­elf, majd Vf4. után sötétnek vezére maradna két bástya ellenében. Vállalhatja ezt a po­zíciót a szellős királyállással, s ingatag d5-gyaloggal rendel­kező világos? II. Ha sötét leüti az a2-bástyát, a világos vezér sakkal üt vissza, s így lenyeri a másik futót is. Ha viszont az a3-futó előbb e7-re, vagy f8-ra vonul a rész elől, akkor megmenekül a világos bástya is. Meg kell hát elégednie sötétnek a c3 gya­log­­­lény érésével, s ezzel az anyagi egyensúly helyreállításával? III. Sötét helyzete látszólag kedvezőbb, mert 1. HdS-ra He4­ után elvész a g5-ön álló világos gyalog is, s a d­-bástya nem kalandozhat el az alapsorról a matthelyzetben álló világos ki­rály miatt. Helyes ez a helyzetrajz? IV. Világos utolsó lépése g2—g3 volt, abban a hiszemben, hogy az e3—f4 gyalogpár liquidálása után a c5-gyalog gyenge­sége már nem számít. Ez igaz is lenne, ha — bármennyire kevés is már az anyag — közbe nem jönne egy kis­ kombi­­náció, vonal- és átlezárásos csattanóval. A bevezető és befe­jező lépés kombinációs jellegű, közben viszont számítani is kell egy keveset. (Megoldások a 3. borító oldalon.) (B. G.) I. Világos lép II. Sötét lép III. Világos lép IV. Sötét lép MAGYAR SAKKÉLET

Next