Magyar Sakkélet, 1962 (12. évfolyam 1-12. szám)

1962. szeptember / 9. szám

Végj­áték-mor­.uták Köztudomás szerint vezér és király győzelmet arat a bástya és király fe­lett. Mégis nagyon sokszor lehet látni, hogy a vezér szinte számlálatlanul adja a sakkokat és sehogy sem jut ered­ményre. Pedig a vezérfonál megjegy­zése igazán nem nehéz: a bástyát ket­tős fenyegetéssel — tehát a király és a vezér összjátékával — kell elszakítani királyától. A közvetlen, védelem nélkül maradt bástya lenyerése aztán már nem okoz gondot. Első ábránk egy olyan kényszerhely­zetet mutat, amikor a bástyának már fel kell adnia a királya által nyújtott menedéket. Vegyük sorra a bástya összes — köz­vetlen ütésbe álllá­son kívül — lehetsé­ges lépéseit (1. —, Ka6 természetesen rögtön veszít 2. Vc8 miatt): a) 1. —, Bb8 2. Vas matt, b) 1. —, Bb4 2. Va5t, Kb8 3. Vb4­t, e) 1. —, Bb3 2. Vd4t, Kb8 3. Vf4t, Ka7 (Kc8-ra Vf8 matt) 4. Va4t, d) 1. —, Bb2 vagy 1. —, Bg7 2. Vd4f, e) 1. —, Bb1 2. Vd4f, Kb8 3. Vf4f, Ka8 4. Vf8t, Ka7 5. Vf2f, Kb8 6. Vh2f, Ka7 7. Va2f, f) 1. —, Bf7 2. Vd4f, Kb8 3. Vb2f, Ka8 4. Va2f, Ba7 5. Vg8 matt. g) 1. —, Bh7 2. Va5f, Kb8 3. Vb4f, Ka7 4. Va­3f, Kb8 5. Vb3f, Ka7 6. Va2f, Kb8 7. Vbb­. De azért addig, amíg egy általános helyzetből eljutunk az ilyen konkrét nyerésig, nagyon gondosan kell játsza­nunk. Az 1951. évi VH. jugoszláv baj­nokság Kindij—Ivkov játszmájában pél­­dául sötét 110. lépése után a következő hadállás jött létre: Vil.: Kd4, Vd5. Sö­tét: Kb4, Bc2. A világos bábok vezetője egy darabig a helyes nyomon járt 111. Vb71, Ka5 112. Vb3, Bc6 113. Kd5, Bc7-tel, de 114. Kd6, Bc8 115. Ve6, Bc3 116. Ve1, Kb4 117. Kd5, Kb3 118. Vbb­, Ka4 119. Vb6, Bel utáit nem tudott összjátékot teremteni királya és vezére között, s nem tudta kimoz­dítani a sötét bástyát a e-vonalról. A játszma egy csomó céltalan sokkolás után döntetlenül végződött. Hogy ezt az elgondolást hogyan hiú­síthatja meg a vezér és a király össz­­játéka, egy 4 évvel később játszott vég­játék tanulságosan mutatja meg. Világos lép Világos tervének első szakasza: elő­ször is igyekszik felvenni a Kindij— Ivkov játszma tapasztalatai alapján leg­jobb védőállást. Következett: 71. Ke3, Vf1 72. Bd2+, Ke5 73. Bf2, Vh3t 74. Bf3, Vg2 75. Bf8, Vg5t 76. Kf2, Vh6 77. Bf3, Vh2t 78. Ke1, Ke4 79. Ba3. (Ez­zel tehát létrejött a kívánt állás. Fi­gyeljük most meg, hogyan kell eltávolí­tani a bástyát a 3. sorról.) 79. —, Vc2 80. Bg3,­­Vc7! (Most Ba3 tilos Veit miatt, Bb3 pedig Veit, majd Vc2f miatt. Marad tehát a h3 mező.) 81. Bh3, Vf4! 82. Bc3, (Ba3-ra vagy Bb3-ra ismét Veit nyer.) 82. —, Kd4! 83. Bh3, VgS! (Most már csak az f3-mező szabad a bástya szá­mára, 84. Kf2-re pedig Ke4! dönt.) 84. Bf3, vglt 85. Ke2, Vg2f (A bástyá­nak végre el kell hagynia a 3. sort. Most már nincs nehézség, csak tanul­ság.) 86. Bf2, Ve4t 87. Kfl, Vhl­ 88. Ke2, Ke4! (Végre itt a bevezetőben jelzett pillanat: a bástyának vagy azonnal, vagy 89. Bfl, Vg2t 90. Bf2, Vg3 után el kell búcsúznia királyától.) 89. Bf8, Vh5t 90. Kf1, (Kf2-re Vc5t nye­ri a bástyát, Kd2-re pedig Vh6t) 90. —, Ke3 (A sötét vezér nemcsak támad, hanem védi is az e8 mezőt! S még hozzá matt is fenyeget­el­en. A vezér és a királly összjátékának csúcs­teljesítménye!) 91. Kg2, Vd5t 92. Kh3, (Kg1-re Vd6, majd Bf2-re Vg3t az első ábraállással lényegileg azonos helyzetet teremt.) 92.­­, Vd7s és világos feladta, mert a Vg7f sakk-bástya nem odázható két lépésnél tovább. Ezek után bátran állíthatjuk ara is, hogy a vezérnek a bástya eleni küz­delmében a döntetlen csak egészen ki­vételes esetekben érhető el. Ilyen: 1. —, Bh7j 2. Kg2, Bg7f 3. Kf3, Bf7f 4. Kg4, Bg7t 5. KfS, Bf7t 6. Kg6, Bg7? 7. Kf6, (7. Kh6. Bh7f! 8. Kh7: patt) 7. —. Bg6f! 8. Kg«: patt! Szerkesztő: Szabó László Szakszerkesztő: Bán Jenő A kiadásért felel: Ungur Imre a Sport Lapkiadó igazgatója 62. 2587 BNYV Kecskemét Karaklajics—Barcza (Zágráb, 1955.) Philidor állása: Sötét lép TANULMÁNYOK 481. G. M. KASZPARJÁN — Tbiliszi — 482. J. B. BJELIKOV — Moszkva — Szovjet szerzők két eredeti tanulmá­nyát mutatjuk be az idei nemzetközi előközléses versenyünkre érkezett pá­lyázatok közül. Az első a világszerte jól ismert nemzetközi mester alkotása; a másik kisebb igényű, de érdekes moz­zanatot tartalmazó stúdiummal új mun­katárs mutatkozik be rovatunkban. A megoldások beküldési határideje ok­tóber 30. Döntetlen dz flfoató h&gzátxél * * ... én mást húznék A Magyar Sakkélet idei januári szá­mának n. borítóoldalán, a második áb­raállás (Vil.: Ke1, Ba7, gy. c6, h2. Sötét: Kd3, Bb6, gy. f6) után a megoldás Így kezdődik: 1. Bd7f, Ke4 (1. ), Kc4-re kö­vetkeznék 2. c7, Bc6 3. Bd2! és világos nyer.) Ha a jelzett állásban én lennék sötét: 3. Bd2!-re Kc4-b»-mal felfedett sakkot adnék, s utána nyugodtan leütném a c7 gyalogot. Nyerhet még világos? * Ugyancsak a januári számban, a IV. borító o­alon (Levelezési versenyek) a Stefanius Reissenberger játszma 1. e4, d6 2. d4, Hf6 3. Hc3, g­ 4. f4, Fg7 lépései után megadott jegyzet utolsó mondata így kezdődik: Azonnali 4.6, 65 korai volna 5. Fb51, Fd7 7. 65, Hg4 8. e6! miatt. Hát nem egyszerűbb lenne, ha 8. e5 helyett a világos vezér leütné a g4 hu­szárt? Vagy talán egy lépés kimaradt volna, hiszen 5. után 7. következik? Rédely Imre Budapest, Hl., (Római fürdő) Kalászi u. 23. A szerkesztőség válasza: Olvasónk mindkét észrevétele helyes. Az első példában világos 3. Bd2 lépé­sére valóban nincs nyerés. Világos azon­ban e hibás lépés helyett kétféleképp is nyerhet a helyes 3. Kd2!-vel, vagy 3. h4!-gyel. A második példában az észrevett hiba elírás következménye. A jegyzet utolsó mondata nem a 4. —, Fg7 lépéshez, ha­nem eggyel később, a további 5. Hf1, 0—0 lépéspár után való, a számozás kö­vetkező módosításával. (Azonnali 5. —­ c5 korai volna 6. Fb51, Fd7 7. e5, Hg4 8. e6! miatt.) A továbbiakban a Krogina — Polugajevszkij játszmára való hivat­kozás már helyes.

Next