Magyar Sakkélet, 1962 (12. évfolyam 1-12. szám)
1962. december / 12. szám
17, mert sötét nem jut hozzá a játszmában megvalósult átrendezéshez.) 41. Hd4?, Bg6! 42. Hf5?, (He2) 42. —, Bb6 43. Bd1, Bb8 (Most már Lengyel mesternek kell küzdenie a döntetlenért. A bástya 3 lépéses hazatérése annyira váratlanul érte, hogy 30 percet töprengett a válaszon.) 44. Kgl, Vb2! 45. Bel, (Va4,-re c2) 45. —, Kf8 46. Kh2?, Vc2 47. Bc2, Bb2 48. Hd4, Ke7 49. Kg3, Kde 50. Kf3, Kd5 51. Ke2, Kc4 52. Kdl, Kd3 53. He2, g5! 54. Hdf, Kc4 55. He2, Bbb! 56. Hd1, (56. Bel, Kd3! 57. Bbl, c2f) 56. —, Hc5 57. Ke2, Bb2 58. Kdl, He4-T- világos feladta (0:1), így a 6. játszma lejátszása fölöslegessé vált. Portisch enélkül is elérte a győzelemhez szükséges 3,5 pontot, s ezzel megvédte bajnokságát. Az új, s egyszersmind régi bajnok versenyzését ezúttal is a saját és az ellenfele adottságainak reális felmérése jellemezte. Bízott Sokszor olvassuk elemzésekben és kommentárokban: „E helyen ez és ez lett volna a helyes lépés”. De meglehetősen ritkán fordul elő, még ha maga a játékos, a „tettes” is az elemzés szerzője, hogy utalás történne arra, mi volt a kihagyás, az elnézés oka. A sakkozó gondolkozása bonyolult, sokrétű folyamat. Mégis meg kell kísérelni annak megvilágítását, hogy miért mellőzünk a játszmában olyan lépéseket, amelyeket utólag — néha pedig a játszmában is — helyesnek, kézenfekvőnek vagy természetesnek találunk. Ezért kétszeresen is tanulságos Tál nagymester, volt világbajnok, elemzése Kérész elleni 3. fordulóbeli játszmájáról (Világbajnokjelöltek versenye, 1962.), amelynek alábbi hadállása — túlzás nélkül mondhatjuk — az egész világ sajtóját bejárta. Az utolsó lépéspár 19. Hd4—c6!, Hd3Xf2! volt E ponton a kommentátorok egy része dicsérte Kérész taktikai készségét, más része sajnálatát fejezte ki Tál rossz sportbeli formája miatt, amelynek követekeztében ezt a taktikai fordulatot elnézte. Tál nagymester folyóiratában, a rigai „Sahs”-ban elemzi a játszmát és e hellyel kapcsolatban tett megjegyzései fényt vetnek az elnézés hátterére. 20. Volt—13? benne, hogy világossal pozitív eredményt tud elérni, ezért sötéttel békülékenyen játszott, de amikor a végén rákényszerült, bátorságból és aktív ellenjátékból egyaránt eredményesen vizsgázott. Lengyel mestert viszont mintha cserben hagyta volna az önbizalma. Kezdetben túlzásba vitte a biztonságra törekvést, mégsem tudta tartani az egyensúlyt. Az 5. játszmában aztán szinte a sors igazságszolgáltatásaként kellett elszenvednie, hogy egyetlen harcos nekiállás nem elegendő a korábbi kötelezettségek elmulasztásának pótlására. Portisch nagymester ezzel a győzelmével — a XIII., a XIV. és a XVI. bajnokság megnyerése után — negyedízben is birtokba vette a bajnoki címet. Öt egymásutáni bajnoki versenyből négy bajnokság, országos egyéni bajnoki versenyeink sorozatában valóban egyedülálló versenyzői teljesítmény. Barcza Gedeon a lépés után sötét kényszerítő módon nyer. Az előzeetes számítás során világos 20. Vh5!-tel akarta folytatni. Most 20. —, g6-ra 21. Vf3 dönt, 20. —, Vb6 esetén pedig lehetséges a következő változat: 21. e5!, He4f 22. Kh2, g6 23. ef:!, gh: 24. Fe4:, Fb7 25. Fa5, Vc6: (Másképp sötét egy harmadik könnyűtisztet veszít a vezérért) 26. Fc6:, Fc6: 27. Badl világos előnyére. Ha sötét a játszmához hasonlóan 20. —, Hh3:tkal folytatja, 21. Kh2, Fe5f 22. Ve5:!, de: 23. Hd8:, Bd8: 24. Fa5! világos anyagi előnyére vezet. Az utóbbi változat ellenőrzésekor azonban hirtelen „ találtam” egy folytatást, 24. —, Hf4!?? 25. Fd8:-ra képzeletben lehetségesnek láttam a Bd8:!!!-at, amire sötétnek két gyaloggal a minőségért tartható állása volna. Ez az értékelés helyes is, azonban a 25. —, Bd8. lépés — nem felel meg a sakkozás szabályainak. (A sötét futó ugyanis még c8-on áll!) Ezért újra vissza kellett térnem a 20. Vf3 lépés tanulmányozásához, amely szintén jónak tűnt, de itt is becsúszott egy hiba. 20. —, Hf2Xh3t! Ezt is látta világos. Sőt, az igen érdekes állást is, amely 20. —, Vb6 21. e5, Hg4t! után állt volna elő. Érdekes, hogy ha a világos gyalog a3 helyett a2-n áll, akkor világos nyer: 22. Kh1, He5: 23. He5:, Fe5: 24. Be5:, de: 25. Va8:, Fb7 26. Fh7:!! (Nem megy 26. Fa5 vagy 26. Fe3, Vc6! miatt) 26. —, Kh7: 27. Vf8:, Vf2 28. Bg1, Vg3 29. Va3! után. Sajnos a valóságban világosnak nem áll rendelkezésére ez a védelem, ezért 22. Fe3, He3: 23. ef:, Hc2:t (Sötét nem nyerhet tisztet 23. —, Hd5f 24. Kh2, Vc6: 25. Fh7:f!, Kh7: 26. Vh5+, Kg8 27. fg:, Kg7: 28. Vg5t, Kh7 29. Be4 miatt) 24. Kh2, He1: 25. Be1: folytatást akartam választani. Ez az állás igen vonzónak tűnt számomra, mert bár sötétnek bástya előnye van, nehezen háríthatja el világos számos fenyegetését Nem megy pl. 25. —, Fb7 26. He7t, Kh8 27. fg 1, Kg7 28. Vg3+, Kh8 (28. —, Kf6-ra matt 3 lépésben) 29. Hf5!,. Bg8 30. Vc3t miatt. A játszmában tett lépésre világos 21. Kfl-et tervezte, mint gondolta — , tisztnyeréssel. 21. Kgl—h2 Miért tért el világos a szándékolt folytatástól? Azért, mert 21. Kfl, Vb6 22. e5, Fg4! 23. Vg3 után először csak 23. —, Vc6:?? 24. ef., Vc2: 25. Vg4:, g6 26. Fe3 lépéssorozatot látta, a Hh3 tenyeresével. Csak később vette észre, hogy 23. —. Vylmattal jöhet, mert a Fg4 elveszi a király kilépésének lehetőségét. 21. Kh2 után viszont sötét fonalasan érhet el könyen nyert állást (L. Magyar Sakkélet, 1962. 7. sz.). Tál nagymester nem von le általános következtetéseket az elnézésekből. Túl általános megállapítás lenne hasonló eseteket a „rossz formára” visszavezetni. E kifejezés nem magyaráz meg semmit. Megállapítható, hogy tulajdonképpen mindkét elnézés optikai csalódás. A sakkozó két legfontosabb adottsága, a pozíció érzék és a kombinációs látás közül az utóbbi cserbenhagyta minden idők egyik legjobban kombináló nagymesterét. A vizuális képzelet nem állt feladata magaslatán, amikor az egyik változatban nem látott meg egy tisztet (Fc8), a másikban figyelmen kívül hagyta a király helyzetét. Tál nagymester megjegyzéseiből megállapítható továbbá, hogy minden változatban igen nagy figyelmet szentelt az anyagi erőviszonyok alakulásának. Ez természetes is olyan hosszú, olykor tízlépéses változatoknál, amelyekben az anyagi egyensúly többször is megbomlik. Az áldozati kombinációk, vagy kisebb anyagi áldozatok különben is gyakran éppen azért vezetnek eredményre, mert az ellenfél figyelme megoszlik: egyrészt igyekszik elhárítani az anyagi áldozat fejében előállott fenyegetéseket, másrészt „félszemmel” mindig azt számítgatja, hogyan lehetne az anyagi előnyt baj nélkül megtartani. Még néhány kérdés a kombinációs- Látással kapcsolatban. Hogyan fejleszthető e képesség olyan sakkozóknál, akikben csak kisebb mértékben van meg? Egyelőre nem találtak rá más módszert, mint kombinációs hadállások megoldását, gya- Egy elnézés története MAGYAR SAKKÉLET