Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. szeptember / 9. szám

MAGYAR SAKKÉLET Wurm József 1834-ben változtatta nevét Almayra, ugyanakkor magyar nemessé­get nyert. Kávéháza nem volt jóhírű; dél­előtt mindenféle kupecek, alkuszok, késő este kártyások vagy mulatozók látogat­ták, de a délután csendesebb órái meg­maradtak a sakkozóknak. A Wurm-ud­­varban lakott a már említett Levitschnigg, és annak a lakásán is összejöttek néha, és kezdetben egy ott lakó tönkrement német báró lakásán is, de a közélet a kávéházban volt. Kossuth Lajos is la­kott egy időben e házban, és többször nézte a sakkozók játékát. Arra nincs adat, hogy játszott volna velük. Az 50-es években a merészebb tagok az Európa-kávéházat kezdték látogatni (a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Gresham pa­lota helyén), ügyelve arra, hogy sokan egyszerre ne legyenek. 1861 után már rendszeres volt az ottani összejövetel. Az 1864-es megalakulás pedig már a Velence­­kávéházban (Nádor u.—Béla utca sarok) találja őket. Sakkozó hely volt még a mostani Astoria szálló helyén volt Fab­­ricius-féle Zrínyi-kávéház. Különösen Erkel járt oda, mert közel vöt a Nemzeti Színházhoz. Ott volt kibice a híres basszista Petrik, aki 12—15 éven át figye­lemmel kísérte játékát, míg végül kide­rült, hogy még a lépéseket sem ismeri. Ezt jóízűen megírta nagy írónk, Jókai Mór. A sakk-kör tagjai (Cseresznyés Ist­ván, Szily Kálmán) a megindítói a Va­sárnapi Ujság sakkrovatának (1860), amelynek igen nagy hatása volt a vidék elszigetelt sakkozóira és előhívója volt a vidéki sakk-körök megindításának. Vész János Ármin, a nagy problémaszerző (műegyetemi tanár), sakkfeladványszer­­zőink másodika a kör egyik legaktívabb tagja volt, és Pongrácz Arnold, a nagy­szombati remete (1810—1890), feladvány­szerzésünk atyja is a kör tiszteleti tagja volt. Ihletését Szénék sikerei buzdítot­ták. Széchenyi István irataiból kiderül (1. Károlyi Árpád: Sz. döblingi hagyaté­ka), hogy a pesti sakkozók sikereit nagy­ A krakkói Jagelló-egyetem 600 éves fennélásának jubileumi ün­nepségei keretében kapott helyet ez évben a XI. főiskolai sakkcsapat­világbajnokság. Válogatott csapatunk: dr. Liptay, Csém és M. Kovács mesterek, Fa­ragó, Polgár és Perecz mesterjelöltek Varga Dezső rektor, küldöttségveze­tő, dr. Szily­ak, sakkmester, csa­patkapitány és Földi József edző ve­zetésével vett részt a versenyen. Az eddigi legnépesebb — 21 or­szág jelent meg 3 világrészből — ta­lálkozót a Nagy Lajos király leá­nya, Hedvig királyné alapította egyetem díszes aulájában nyitotta meg dr. Kazimierz Wyka prodékán. A 21 országot 6 csoportban (3X4 és 3X3) osztották be, és csoporton­ként az első 2 helyezett került a döntőbe. A csapatkapitányok által felállított rangsorok képezték a be­osztás alapját, és itt, kellemes meg­lepetésünkre, a magyar válogatot­tat az előző évek viszonylag mér­sékeltebb szereplése ellenére az előkelő 6. helyre sorolták. A tatai edzőtáborban felkészült csapatunk tagjai ennek ismeretében erősen fogadkoztak, hogy megfelel­nek a bizalomnak. Az elődöntő be­osztása előnyösnek tűnt, annak el­lenére, hogy négy résztvevős cso­portba kerültünk. Az első forduló­ban Izrael váratlanul nehéz ellen­félnek bizonyult, és minimális gyó­ra becsüli, különösen Löwenthalét, aki „majdnem tökéletesen játszik”. A legnagyobb sakktörténeti könyv H. J. Murray Cambridge­ egyetemi tanár 1913- ban Oxfordban megjelent műve a sa­kk­­egyleteket alig-alig említi. A magyar sakkozásról csak három adatot közöl: Róbert Károly 1335-ben Visegrádon tör­tént drága sakktábla és készlet-ajándéko­zását a cseh királynak, Kempelem sakk­gépjét és Grimm Vincze két levelét a Szíriai sakkozásról, semmi egyéb ma­gyar vonatkozásban. Nem szertnék az ellenkező végletbe át­csapni, hogy körünket égig magasztal­jam. Csak megállapítom, hogy a homály­ból kiemelte a magyar sakkozást és a nemzetközi sakkvilág élvonalába helyezte a párizsiak feletti győzelmével és Szén londoni V. helyével, ami tulajdonképpen 2. helyezésnek felelt meg, hiszen Szén egyedül Andersennel szemben maradt alul, többi ellenfelét mind legyőzte. Lö­­wenthal Morphynak legerősebb ellenfele volt, a világ sakkozóinak első komoly, céltudatos szervezője lett, ha szándékát csak az angolokon tudta is végrehajtani. Mégis útmutató és példakép. Itthoni vi­szonylatban idegen sakklapok járatásá­val, Béccsel való érintkezéssel, a Vasár­napi Újság rovatával, a feladványszer­zés istápolásával kezdte meg a sakk-kör a fejlesztést, összetartott az elnyomás alatt és 1864. őszén teljes reménnyel vette fel az új munkát. Csak tisztelettel és áhítattal gondolha­tunk azokra az elődeinkre, akik kézi­lámpásokkal a kezükben mentek haza a körből (a közvilágítás igen gyenge volt akkor még) és sokszor, ha a hajóhídat már bevonták, a Duna jegén bátorkod­tak át, amikor Budának és Pestnek együtt még csak 99 000 lakosa volt (a Hármas Kistükör adata 1844-ből) és 33 kávéház mellett 700 bor- és sörkocsmája és a 12-es császári delizsánsz Kolozsvár­ról 5 nap alatt hozta fel az utast! Dr. Vajda Árpád zermünk nehezen született meg. M. Kovács csinos miniatűrje hozta meg a vezetést. SZICÍLIAI VÉDELEM M. Kovács Avner 1. e4, c5 2. Hc3, g6 3. d4, Fg7 4. Fe3, Va5 5. Hf3, Hf6 6. Vd2, Hg4 7. Hd5­, Vd8 8. Ff4, d6 9. de:, e6 10. Fd6:! (Szellemes tisztáldozat, mely 3 gyalogot és jelentős állás­­előnyt hoz.) 10. —, ed: 11. ed., f6 12. Fb5f, Kf7 13. 0—0, Fd7 14. Fc4, Be8 13. Bael, Kg8 16. 16!, Bel: 17. Bel,, — Sötét feladta. A 2. fordulóban a Románia elle­ni mérkőzés jó fényt vetett ver­senyzőink küzdőképességére. Nehéz állásokban sorra kivágták magukat. Továbbjutásunkat a 3. fordulóban a belgák feletti 4:0-ás győzelemmel könnyen biztosítottuk. Az elődöntők általában a várt eredményt hozták. Egyedüli megle­petést az izrareli csapatnak a romá­nok felett aratott győzelme hozta, mellyel elütötték a magas helyezés­re esélyesnek vélt román csapatot a döntőbe jutástól. Az izraeli fiatalokra a sakkolim­pián is jó lesz vigyázni, mert egy nemrég rendezett nemzetközi ver­seny eredménye (lásd a Sakkélet előző számának 122. oldalán) jelen­tős fejlődésükről tesz tanúbizony­ságot. A többi csoportban általában a papírforma érvényesült, kivéve a Lengyelország—USA mérkőzés meg­lepő 3,5:0,5 arányú eredményét, ami azonban nem veszélyeztette az ame­rikai csapat döntőbe jutását. A döntő első 4 helyére a közvé­­­­lemény általában a csehszlovák, ju­goszláv, szovjet és amerikai együt­test tippelte, meglepetést a bol­gár, magyar és az otthon játszó len­gyel csapattól vártak. Hogy ez mennyiben valósult meg, azt a táb­lázat mutatja. De ne vágjunk az események elé­be. Amikor a döntő első 2 forduló­jában a dán és német csapatot viszonylag jó játékkal legyőztük, egyszeriben komoly esélyessé lép­tünk elő. Sőt a jugoszlávok felett a 4. fordulóban némi szerencsével elért győzelem után az érdeklődés középpontjába kerültünk. Ebben a szakaszban csapatunknak szinte minden sikerült, versenyzőink egymást múlták felül, és csak a rendkívül szívósan küzdő szovjet együttes tartotta a lépést velünk. Kiemelkedő Liptay teljesítménye az 1. táblán. Brinck-Clausen, vala­mint Bukic elleni győzelmei a ver­seny legjobb támadó játszmái közé tartoznak. KIRÁLY INDIAI VÉDELEM Dr. Liptay Bukics 1. d4, Hf6 2. c4, g6 3. Hc3, Fg7 4. e4, d6 5. f4, c5 6. d5, 0-0 7. Fe2, e6 8. Hf3, ed­ 9. cd., Fg4 10. e5, He8 11. Hg5, Fe2, 12. Ve2­, Hc7? (Tempóvesztés, Ve7 tartotta az egyensúlyt.) 13. 000, Ve7 14. Hce4!, He8 15. Fe3, Ha6 16. Vf3, h6 17. Vh3, de: 18. f5!, hg: 19. f6!, Ff6: (Könnyen látható, hogy egyéb folytatásokra is védhetetlen kötésbe kerül sötét az f6 mezőn.) 20. Bf6:, Kg7 21. Fg5­, Bh8 22. Ve3, Vd7 23. Bafl, Vd5­ 24. Vd2, Hac7 (24. —, Ve4:-re 25. Bf7:f, Kg8 26. Bf8f, Kh7 27. Vd7f, Hg7 28. Vg7:f! mattra visz, 24. ■—, Vd2:-re pedig 25. Bf7:t, Kg8 Bf8f, Kh7 27. Bff7f, Hg7 28. Hf6 matt a válasz.) 25. Vd5:, Hd5: 26. Bf7:t, Kg8 27. Bf8f, Kh7 28. Bff7f, Hg7 29. Ba8:, Ba8: 30. Hf6f, Hf6: 31. Ff6:, Bg8 32. Bb7:, Kh6 33. Fe5., Hf5 34. Ba7: — és sötét néhány lépés múlva fel­adta. A nagy önbizalommal küzdő M. Kovács a legkisebb taktikai esélyt is megragadta, melyek közül kitűnt az alábbi befejezés: M. Kovács — Minies XI. Főiskolai sakkcsapat-világbajnokság Krakkó, 1964. július 18-tól augusztus 2-ig Világos lép 137

Next