Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. október / 10. szám

152 pesti sakk-kör udvariasan, de kitérő vá­laszt ad. A kimondott ok a kör kedve­zőtlen anyagi helyzete. Erkel és Kubinyi Béla spórolós, de nem nagy látókörű sakkvezetők. Az előző évi közgyűlésen leszerelték már dr. Mandello Károly vá­lasztmányi tagot, aki versenyeket akart rendezni, szaklapot indítani stb. A kon­zervatívok részéről ez feleslegesség volt, sőt vakmerő kalandnak tetszett. Jacobit hívták (Erkel lemondása után) Baden-Baden­be, kitűnő sakkversenyre 1870-ben, de nem oda ment, hanem, Pá­pára, ügyvédnek. Schwarz Adolf vállal­kozóbb kedvű volt, ő 1873-ban már Bécs­ben van, 1879-ben Lipcsében látjuk, a né­met sakkszövetség első mesterversenyén. 1871-ben alelnök Engert Tivadar, tit­kár Ivánffy Lajos. 1872. január 15-én el­hunyt Grimm Vince, Budapesten. 1873. decemberében nagy verseny volt a kör­ben, amelyen indult dr. Noa József, a későbbi mester is (Nagybecskerekről),­­to­vábbá a későbbi hír­es bécsi mester, Englisch Berthold. 21-én indultak. Sajnos az eredményt nem tudjuk. 1874. ápr. 12- én vasárnap este volt az új kör 10. éves évfordulójának ünnepélye a körben. Ün­nepelték Erkel Ferencet, arcképét lelep­lezték. A sakk-kör főhelyén helyezték el, 39-ben még meg volt, azután kalló­dott el egy hurcolkodás során. 1875-ben lett tag Max Meiss, a későbbi nagymes­ter. Csigorinnal döntetlenül mérkőző baj­nokunk. A tagok száma ekkor 45, va­gyona 415 forint, évi bevétel 223 forint, kiadás 211 forint. 1877-ben dr. Jacobi visz­­szatér Pápáról Pestre. Új tagok között van Kemény Emil, neves játékos, aki amerikai sakkválogatott volt sokszor az Anglia elleni kábelmérkőzéseken. Később Pesten az Atlantica tröszt főkönyvelője volt, 1925-ben hunyt, el közel 80 éves ko­rában. Ifjabb vezetőségi tagok 1875. után:Er­­kel Lajos (E. F. fia) titkár, Ungár Ig­­nácz, Tessedik Ferenc, dr. Wekerle Lász­ló (1870-ben Lipcsében megjelent Die Philosophie des Schachspiels című kb. 200 oldalas műve) jog­akadémiai tanár, közgazdász, történetíró. Az 1879. május 3-án tartott választmányi gyűlés elren­delte Szén József arcképének megfesté­sét. Ez röviden elkészült és kb. 1930-ig a kör főhelyén függött a falon. Akkor eltűnt egy hurcolkodás során. 1881-ben már körtag Ehrenstein Mór, a későbbi világhírű f­eladványszerző és dr. Steiner Adolf is, későbbi temesvári ügyvéd és az ottani sakkélet megterem­tője Mayer Györggyel együtt aki nem­zetközi tekintélyű sakkozó volt. 1882-ben tűnt fel itt­­Kálniczky Géza is, Charousek későbbi barátja és segítője, és Bláthy Ottó Titusz, a világhírű feladványszerző, későbbi akadémikus, feltaláló, mérnök. Steiner dr. Lasker Emanuellel is barát­ságban volt, Kálniczkyt pedig később az egész felvidék sakkmestereként tisz­telte. 1918. után­ ő volt Sárospatak, Kassa nagy öregje. Mind a négyen nagy értékei a magyar sakkozásnak. 1883-ban Budán új sakk-kör alakult: ,,Erkel Sakkozó Társaság”. Egyik veze­tője Exner Kornél volt, jogszigorló, ké­sőbb 1918. decemberében pénzügyi állam­titkár, 1921—24 közt a sakkszövetség el­nöke stb. A körükbe (II. ker. Corvin út 13.) gyakran bejárt a szabadságharc ősz tábornoka, a híres Klapka György is. (Elég jól sakkozott.) Az új egylet alakításának be nem val­lott okai a következők: A csónakátkelé­s drága volt, a Lánchídon való átjárás is pénzbe került, a krajcárba, amely a fia­talságnak még mindig elég sok volt. A Duna jegén szívesen átjöttek a téli idő­ben a pesti oldalra (tél a sakkozók fő­szezonja volt akkor), de 1883. farsangján a mai Petőfi tér táján a Duna jege be­szakadt egy nagy táncünnepély alkalmá­val, mikor is több mint 40 személy ful­ladt a Dunába. E megrendítő esemény után a hatóság eltiltotta a jégen való át­kelést, illetőleg csak kis mértékben en­gedélyezte, nappal, gyakran ellenőrzött jégvizsgálat mellett, csak felnőtt gyalo­gosok számára, teher nélkül. (Exner K. közlése nyomán.) A Pesti Sakk-körben 1886. november végén páros mérkőzések indultak meg dr. Noa József (Nagybecskerek), Jacobi és Fähndrich (Bp.) között, annak tisztá­zása végett, hogy ki a legjobb magyar sakkozó. T. J. Weiss és Schwarz Bécs­­ben éltek, Kolisch visszavonult, és így nekik kellett mérkőzniük a legjobb aktív m­agyar versenyző címért. Ez nem jelen­tette azt, hogy Weisset és Schwarzot nem tekintették volna magyarnak. Ez különben is kényes kérdés volt. Kolisch megeged­­hette magának azt a luxust, hogy magát mindig magyarnak nevezze, mert min­dig volt pénze, független volt anyagilag, csak ifjúkorában volt koldusszegény, de Weissnél és Schwarznál más volt a hely­zet. Ők néha így, néha úgy nyilatkoztak. (Az objektív megítélés szerint Schwarz már kész, kitűnő játékosként ment Ausztriába, 37 éves korában, őt nem lehet másnak nevezni, mint magyarnak. Weissnél nehezebb a bizonyítás. Ő Bécs­ben tanult meg jól sakkozni, nem magyar nevelés. De tudott magyarul és többször mondotta magát magyarnak, a BSE tagja is volt, így nem alaptalan az igény az ő sakkértékének magyar elismerésére.) Sajnos, ezeknek a mérkőzéseknek az eredményei nem maradtak az utókorra. Állítólag Noa maradt a győztes, de ezt a hírt nem lehet bizonyítani. A sakkkör választmányi tagjává vá­lasztották 1887. január havában Ziegler Gézát. Elsiklanánk e név fölött, ha nem tudnánk bizonyosan, hogy e tagja mi nagy regényírónk: Gárdonyi Géza volt, akkor m­ég győri lakos, kezdő író és úságíró. Ő kb. 3 évig volt köztag. Állítólag dr. Noa hozta fel a körbe. Diener Hugó, Havasi Ar­túr és Bláthy Ottó Titusz ismerték őt: szerény, kedves, tartózkodó ember volt. Ők sem tudták megmondani hogy miért választották meg választmányi tagnak pár hónapos tagság után. Talán azért, hogy a vidéken propagálja a sakkot. A kör 1886—1889 közt vagyonosodott, de taglétszáma mindig kevesebb lett. 1889- ben a közgyűlésen csak 14-en vettek részt a közvagyon 1359 forint volt. Spitzer Li­­pót dr. elnökölt. Elnökké is­mét Erkel Ferencet, alelnökké dr. Spitzert válasz­tották meg, titkár Ehrenstein Mór lett, helyettese Schuster Zsigmond, szintén feladvány szerző. A kör 1889. január 28-án a Mocca-kávéházban költözött (Zrínyi u. és Bálvány u. sarok), mert a „Velence”­­kávéház megszűnt Rebernik kávéháztu­lajdonos hirtelen elhalálozása után. Az új helyiségben szaporodott a tagok létszáma, élénkebb lett a sakkélet. Ki­sebb tornák is voltak. De ez már nem elégítette ki Pest sakkozóit. Pestnek 1870- ben csak 200 000 lakosa volt, Budának 53 000, Óbudának 16 000 kereken, 1872—7­3- ban egyesítették a három helyiséget, 1886. július 1-én pedig a lakosok száma 438 865 volt, pontosan (Gotha, Hofkalender ada­tai). 1887. november végén már villamos vasút is­ volt, ha kis szakaszon is­ állt már és működött az­ Opera, és a­ Nagy­­körútat is kezdték megalkotni. Ez már más világ volt, nem a Szén-korabeli. A sakkélet megváltozását tulajdonkép­pen Makovetz Gyula okozta, egy aradi fiatalember, aki 1889-ben jött Pestre ál­landó tartózkodásra. Ő Aradon született 1860. dec. 29-én, és ott is tanult meg sak­kozni. A főtéren levő Zemplényi-kávéház és a Vass szálló kávéháza nagy sakkozó helyek voltak Aradon az ötvenes évektől kezdve. Schwarz Adolf is onnan jött fel, ott erősödött meg. Ennek pedig az az oka, hogy az aradi vár börtöneiben vol­tak fogva a felsőolaszországi olasz polit­­kai foglyok, akiket persze inkább csak osztrák és cseh emberekkel kellett őriz­tetni, mint a magyarokkal. Így nagy ide­genforgalom alakult ki: milánói, velencei, stb. lakosok jöttek ide rablátogatás, sza­badí­tás céljából, a katonai garnizon tiszt­jei is világot látott személyek voltak stb. E két kávéház híres volt arról, hogy kül­földi lapokat is tartottak, angoltól kezd­ve románig, olasztól kezdve lengyelig, elegánsan voltak berendezve. Az aradi sakkozók gyakran jártak Bécsibe (a 90-es években a W. Schachclubnak több aradi tagja is volt, Karl Waldner társasága stb.) Makovetz azoknak a tanítványa volt, akik közt első Schwarz Adolf volt a 60- as években. Makovetz pedig hatott nem­csak a Pesti Sakk-körre, hanem a ma­gyar vidékre is. Ő volt Dalmy Barna mestere is, stb. Erkel Ferenc és szűke­bb vezető gár­dájának működésével­ sokan nem voltak megelégedve; kívülállók is, de PSK kör­tagok is elhatározták 1889. július 20-án, hogy megalakítják a Budapesti Sakkozó Társaságot. A Nádor u. 5. sz. alatti Tig­ris Szálló kávéházában meg is alakultak körré, aug. 15-én. Elnökké Lehner Vil­mos tanárt választották. Az Erkel Fe­renc­­Sakktársaság hozzájuk csatlakozott rövidesen. Az új kör okt. 20-án tartott közgyűlést. K. Jónás Ödön műegyetemi tanár, országgyűlési képviselő lett az elnök, alelnök: Lehner V., titkárok: Ex­ner Győző és Schuster Zsigmond, lap­szerkesztő: Makovetz Gyula, háznagy: Németh József. A választmányi tagok közt találjuk Bláthy Ottó Tituszt, Ehren­­stein Mórt, Jacobi dr.-t, Fähndrich Hu­gót is. A Pesti Sakk-kör 1880. január 26-án tartotta közgyűlését és dr. Ehren­­stein Mór titkár felolvasta jelentését, amelyben közölte azt is, hogy megala­kult a Bp.-i Sakkozó Társaság és ez fel­­ajulja az egyesülést a Pesti Sakk-körnek a magyar sakkozás fejlődése érdekében, mert elismeri, hogy a magyar sakkozás fényes múlttal bír és ez a­ PSK hervad­­hatalan érdeme . . . Javasolta azonban azt is, hogy az egyesülés módozatainak meg­beszélése végett külön bizottságot küld­jenek ki tárgyalni a BST bizottságával, ill. elnökségével. Választás is történt: Er­kel Ferenc maradt az elnök, alelnök: dr. Spitzer Lipót, titkár Ehrenstein Mór (!), pénztárnok: Ginter K., választmányi ta­gok: Bláthy, Erkel Lajos, Fähndrich Hu­gó, dr. Győri Lipót, dr. Schönberg N., Pfeiffer Ignác. A PSK részéről dr. Győ­ri és dr. Schönberg tárgyaltak a BST bizottságával, amely Lehner, Árvay és Mocsáry tagok­ból állt. Az 1890. febr. 28-i választmányi gyűlé­sen dr. Spitzer elnökölt, dr. Győri refe­rált. Kijelentette, hogy a BST elfogadja a Pesti, ill Budapesti Sakk-kör nevet, a PSK vagyonára nem reflektál. Tagjai­nak száma: 7 alapító, 73 pesti, 40 vidéki, vagyonuk 368 forintnyi inventárium. Gin­tér felszólalt a fúzió ellen,, de nem hatá­rozott éllel, majd kérte, hogy Erkel Fe­rencet is hívják meg, és a két távolma­radó válaszmányi tagot is. Ez meg is történt: márc. 14-én Erkel is jelen volt. Pfeifer Ignác (később műegyetemi tanár) a fúzió ellen szólalt fel; dr. Spitzer, de. Győri, Ehrenstein a fúzió mellett voltak és rendkívüli közgyűlés összehívását in­dítványozták. Végül felszólalt Erkel is, örömét fejezte ki, hogy egy új kör meg­alakult és virágzik. A Pesti Sakk-kör fenntartását a jelenlegi alakjában az egyesülésnél kívánatosabbak tartja. Amikor a 80 éves öreg elnök — nem­zetünk e kiváló fia — ezeket mondotta, a kérdést levették a napirendről. Ellene nem mert, nem akart senki sem szólni.­­Ámde a régi kör mindinkább fogyott, az új szépen erősödött. A BST 1890. tava­szán rendezett versenyén I. Makovetz, H. Lehner, II. Diener Hugó, IV. Németh József, V. Exner Győző, VI. Altmann Márk. A BST képviseletében Grazban egy versenyen Makovetz jelent meg és első lett. (Hl. díjas volt ott Lasker Ema­nuel, a későbbi világbajnok.) Ugyanak­kor ő és Schuster Zsigmond tárgyaltak ott a kongresszuson az osztrák—magyar sakkszövetségről, de nem alakult meg az, mert a magyar sakkszövetség csak tar­tományi lett volna. (Más okok is ellene szóltak.) A Pesti Sakk-körben 1891-ben Taraba, Figdor Adolf, dr. Jacobi és Fähndrich vi­tézkednek. Ugyanakkor Jacobi a BST vá­lasztmányi tagja. A BST 1892. évi I/a. oszt. versenyén első Maróczy Géza, II. Ha­vasi Artur, IH. Hoffer Márton, IV. dr. Pick Mór. A H. oszt. versenyen első Flei­­ssig Sándor, a IH. oszt. versenyen I. Molnár (Ernst) Ödön, a BSE későbbi el­nökei. 1892-ben Makovetz Gyula a nagy drez­dai nemzetközi versenyen dr. Tarrasch mögött a II-vI. díjas, Porges cseh mes­terrel együtt. A Pesti Sakk-kör 1892. febr. 14-i köz­gyűlésén Erkel Ferencet választották el­nökké, Ungár Ignácot alelnökké, titkárrá Erkel Lajost, pénztárossá Pfeifer Ignácot, könyvtárossá Feldmann Gyulát. MAGYAR LA­KIKBLJET

Next