Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)

1964. szeptember / 9. szám

136 önálló otthonokba költöztek. Londonban 1776-ban, Párizsban 1783-ban, Berlinben 1803-ban alakult meg az első sakkegylet. A híres Berliner Schachgesellschaft 1830- ban kezdte működését, hamburgi ugyan­akkor. Londonban a Westminster Chess Club, George Walker sakk-könyvíró köre 1831-ben kezd működni. Bécsben még nincs sakk-kör, de a belvárosi Planken­­gasseban levő Ezüst-kávéház gyűjti össze a sakkbarátait (közel a Neuer Markthoz, ahol a kapucinusok temploma van a Habsburgok kriptáival), s azok 1856-ban tömörülnek a Wiener Schachgesellschaft­­ba. Szén József, a Pesti Sakk-kör tulajdon­képpeni feje 1806-ban született Pesten, 1857. január 13-án hunyt el ugyanott. Atyja Szén Miklós, Pest város főjegy­zője volt. Ügyvédi diplomája megszerzése után levéltáros vizsgát tett. Minősítési táblázata szerint németül, latinul, fran­ciául, angolul tudott beszélni anyanyel­vén kivül. 1843-ban levéltárossá választot­ták, 1847-ben tanácsosi levéltáros lett, 1839-ben csak irodagyakornok volt még. Fizetése 1847-től évi 700,5 Ft volt, ami már magas fizetésnek számított akkor. Nemesi családból származott, felesége, Kun Alojzia, nem volt nemes nő, egy szegény csizmadiamester leánya volt, há­zasságuk gyermektelen maradt. A Bp-i Sakk-körben 1913—1930 közt főhelyen függött a portréja egy ismeretlen festő­től. Altstock bácsi előtte elmenet minden alkalommal megjegyezte: „Nem volt Szén ennyire mégse szomorú!” Ahogy visszaemlékezem, a kép egy erősen 60- as, komoly, barna, Aranyra vagy Ma­dáchit emlékeztető ember arca volt. (E kép 1930 körül hurcolkodásnál elveszett.) Szén a 830-as években már többször járt Bécsben, járt Párizsban, Londonban és Berlinben is, és a tapasztalatok után alapította meg körét. Később részt vett az 1851. évi londoni első igazán nagy nemzetközi versenyen, ahol 5. díjas lett. Részletesen a győri torakönyv magyar sakktörténeti része szól róla Galgóczy tollából, továbbá Abonyi cikke 1917-ből a M. Sakkvilágból, majd Vécsey Zoltáné és Tóth Lászlóé a M. Sakkéletből (1951. ill. 57.) A híradás szerint a kör elnöke Grimm Vince volt, mint korban legidősebb, 1800 körüli születésű lehetett. A harmincas éveikben került Bécsből Budapestre könyvkereskedő, majd litográfiai­ intézet tulajdonos volt. Nagy zenebarát is volt és jómódú ember. Pesten halt meg 1872. január 15-én. Finom modorú, ábrándos, szórakozott ember volt, nőtlen maradt. Több nyelven beszélt folyékonyan. Zene­műveket és képeket is árult boltjában. A 48-as szabadságharc nagy híve volt, ő lett az állami nyomda vezetője, ő nyo­matta a Kossuth-bankókat. Emiatt mene­külnie kellett, a szabadságharc leverése után Kisázsiába menekült, Aleppóba, ahol Murád bej nevet vette fel, áttért a mohamedán hitre. A török térképészeti intézet vezető állású tisztje lett őrnagyi rangban, az aleppói intézetben. 1868-ban hazatért Pestre, ahol a sakk-kör tisztelet­beli tagjává választották. Részt vett Ko­­lisch — a párizsi győző — részére adott közös díszvacsorán is. Nővérénél lakott a Király utcában, aki valamikor híres színésznő volt. Öccsük, Gusztáv 1851-ben hunyt el, az is köztag volt. Grimm okosan tette, hogy csak a ki­egyezés (1867) után jött haza; az első években bitófára került volna, és még 1859-ben Solferino után is kaphatott volna pár évi börtönt. A Szent Korona elásásá­­nál is ott volt Orsova közelében, a bankó­­ügy miatt elsőrendű főbűnösnek számí­tott az osztrákok szemében. A nagy alapító triász harmadik tagja Lőwenthal János Jakab. 66 évet élt, Pes­ten született 1810-ben. Hastings mellett St Leonards-ban (Anglia) hunyt el 1876. július 20-án. A Szén tanítványa, egyebek­ben a pesti piaristák gimnáziumában végzett kereskedő volt, erdélyi szárma­zású zsidó családból. Már a 40-es évek végén gyakran járt Bécsbe, ahol az ot­tani matadorokkal összemérte erejét. A szabadságharc híve volt, annak leveretése után menekülnie kellett, de ő nem délre menekült, hanem nyugatra. Át is hajó­zott Amerikába és ott kereskedelmi téren akart érvényesülni. Maga írta meg, hogy nem is gondolt arra, hogy a sakkból pénzt szerezhet. Egy amerikai sakkrovat elolvasása után azonban elhatározta, hogy a rovatvezetőtől bizonyos tanácsokat kér. A tanácskozás megtörtént és az angol származású amerikai sakkozó tanácsolta neki, hogy menjen vissza Európába és próbáljon szerencsét Angliában, ahol a sakk-köröket szövetségbe tömöríteni igyekezett, először tartományilag, később az egész királyságra kiterjedően, ő lett az első angol sakkszövetség titkára. Köz­ben versenyzett is, kiváló eredményeket ért el, mérkőzött Morphyval is, aki ellen ő érte el a legjobb eredményt: 3 játsz­mát nyert, 3-at döntetlenné tett Morphy 9 győzelme ellen. Löwenthal a világ leg­jobbjai közé tartozott a 50-es években, s sakkirodalmi munkája igen jelentős, mint szervező pedig tulajdonképpen elő­futára volt a világsakkszövetségnek. Lord Lyttelton volt az angol sakkszövetség el­nöke, aki támogatta őt szervezési munká­jában és anyagilag is. Winston Churcil apja lord Randolph Churchill is sakktanítvá­­nyai közé tartozott. R. Churchill később az angol sakkszövetség elnöke lett (L. halála után), miniszter, képviselőházi el­nök, de mindenesetre olyan szeszélyes kalandokra hajlamos ember, akitől Vic­toria királynő eltiltotta fiát, a későbbi VII. Edwárdot az akkori trónörököst, mert félt tőle, hogy R. Ch. valami bot­rányba viszi, vagy alkalmatlanná teszi magas hivatásában. A kör alapításában részt vett még egy dr. Schenk nevű orvos, továbbá Heinrich Levitschnigg nevű német (osztrák) költő, aki a Wurmi házban lakott (L. Berger Jahrbuch, 1899. 140. oldal, Grimm névnél). A Pesti Sakk-kör nagy eredménye volt a párizsi sakk-kör ellen, levelezési játsz­mában, elért 2:0-ás győzelem, amelyben a tét magyar részről 500 Ft., a francia részről 1250 frank volt. Az előbizottság­­ban Czéner, Openheim és Pollák nevű jó játékosok elemezték a párizsiak lépé­seit és ők tettek ajánlatot, előterjesztést a főbizottságnak: Szén, Grimm, Löwen­­thalnak. Francia részről Deschapelles volt a vezető játékos, de ő a 2. lépésnél tör­tént vita után visszalépett a játékbizott­ságból, úgy, hogy St. Amant, Calvi, La­roche és Devinck tanácskoztak azután. A fő erő St. Amant volt, földbirtokos és borkereskedő. E győzelem a teljesen ismeretlen ma­gyar sakkozást egyszerre ismertté és megbecsültté tette az akkori sakkvilág előtt, ami elég nagy publicitást jelentett, mert m­ár volt sakklap, sakkrovat napi és heti lapokban, így a hír elég hamar elterjedt. A Pesti Sakk-kör 40-es évekbeli élgár­dájához tartozott Erkel Ferenc, a kiváló karnagy és zeneszerző, aki 1850 körül már egyik legerősebb játékosunk volt, valamint Oberbauer Jenő, aki gyakran szerepelt a bécsi sakk-kávéházakban is, nevét a bécsi és berlini újságok több­ször hozták. (Foglalkozása, kora, adatai nem ismertek.) A párizsi sakk-kör a Cafe de la Régence sakk-k­ávéház köre volt, Európa első sakklokáljának csapata. A kávéház most is megvan, de az épület nem azonos az­zal, amelyben a kávéház 1722-ben meg­nyílt, hanem valamivel odébb van. A régi helyén új ház áll. (Az Avenue de l’Opera és a Rue Rohan kereszteződéséhez közel, a Rue St. Honorén van, 161. sz. alatt.) A szabadságharc leverése után, 1849. október 4-től 1860. okt. 20-ig Magyaror­szág 5 tartományra lett osztva, Pest, Sop­ron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad székhe­lyekkel. Osztrák, cseh és lengyel tisztvi­selők jöttek igazgatni az országot, az öt kerületi katonai parancsnoka is idegen volt. 1860. okt. 20-án azonban az októberi császári diploma már az enyhülés jele volt, amit az 1861 februári pátens egészí­tett ki. Megbukott Bécsben Bach minisz­ter, akiről ezt a kort az osztrák—magyar birodalomban elnevezték. Ezután jött az úgynevezett provizórium, amely 1861. feb­ruártól 1865. dec. 10-ig tartott, azután be­következett a kiegyezés 1867-ben. A Pesti Sakk-kör tagjai 1859. óta már erősen szorgalmazták az egyesületalakí­tási, illetve újjáalakítási szándékukat. A Wurm-kávéházban ekkor már új erők is voltak: dr. Récsi Emil egyetemi tanár, Capdebó István, Bécsben is ismert sak­kozó, dr. Spitzer Lipót, Welsz János Ár­min, később Vész J. A., a műegyetem későbbi tanára, dr. Vidor (Lustig) Zsig­­mond, Zaáry Zsigmond, Demeter N., Günter Károly. Az 50-es évek végén újabb tehetségek jelentkeznek: Papp Dezső, Cseresznyés István, Engel Imre, Mada­­rassy, Csizmady, Reiner, Beer H., Hay Orbán és Márki István, a híres sakk-tan­könyv írója, dr. Márki Sándor neves tör­ténelemtudósunk bátyja, — és végül, de nem utolsó sorban, Széchenyi István fia, gr. Széchenyi Ödön, aki a köztagok ké­relmére több éven át ostromolta a ha­tóságokat a kör engedélyezéséért. Végül Pest város főkapitánya 1864. június 23-án megadta az engedélyt. A Nádor és Béla utca sarkán a volt Ve­lence kávéház külön termében alakult meg újra a PSK 1864. október 16-án, te­hát száz esztendeje. Az V. ker. Dorottya u. 6. sz. alatt meg­van még a Wurm-udvarnak nevezett ház, amely 1810 körül épült és ahol a Wurm­­kávéház 1824-ben megnyílt. BerHaqua- Borsody Bélát, a kávéházak történetíró­ját többször megkérdeztem, hogy melyik részen lehetett a kávéház, a Dorottya utcai, a Mária Valéria utcai (ma Apácai Csere utca), vagy a Wurm utcai oldalon (mai Szende Pál utca), de nem tudott rá feleletet adni, pedig állítása szerint jegy­zeteiben utána is nézett. Határozottan ál­lította, hogy a főfronton, a földszinten nem lehetett, mert ott a Malvieux és Társa-bankház volt. Lehet, hogy az ud­varon, vagy az első emeleten volt. (Ma az udv­ar is be van építve és az akkori egy vagy két emeletes ház a sok átépí­tés után már négy vagy ötemeletes.) Nem érdektelen a Wurm-család törté­netét ismertetni ezzel kapcsolatban. Wurm János szegény német bognársegéd, ván­dorlegényként jött Magyarországra 1765 körül. Itt bognár mester lett, megnősült. Fia József 1770-ben született, 1854-ben halt meg. Ez már vaskereskedő lett, a napóleoni háborúk idején hadseregszál­­lító, és hamar meggazdagodott, ő építteti az óriási házat, ő szerez, jogot a kávéház nyitására is. Első neje hamar meghal, második nejétől, Unger Rózától születik három gyermeke. Erzsébetet feleségül veszi dr. Bugát Pál híres orvos és ter­mészetbúvár, a Természettudományi Tár­sulat megalapítója. Klárát Rottenbiller Lipót (Pest polgármestere 1860-tól 70-ig.) Rudolf fiának (1812—1879) pedig egy Fell­ner Adél nevű bárólány lett a felesége. Ennek a lányát, Almay Irmát 1844—1891) pedig feleségül vette Széchenyi Ödön (1839—1922) Széchenyi István kisebbik fia, 1864—65-ben a Pesti Sakk-kör elnöke, később pedig tiszteletbeli tagja, aki 1866- tól kezdve több évtizeden át a konstanti­nápolyi tűzoltóság főparancsnoka volt, ott is halt meg. Nem tért át mohamedán hitre, ennek ellenére tábornoki rangot ért el. Szén József egyetlen ránk maradt képe, amelyet vagy eredeti után, vagy valamely előttünk ismeretlen korabeli lap nyomán a Chess Monthly 1896-os évfolyama közölt. (A felvételt Földeák Árpád munka­társunk B. von Dehn kieli sakk­írótól szerezte be lapunk számára. MAGYAR SAKK ÉLET

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék