Magyar Sakkélet, 1970 (20. évfolyam 1-12. szám)

1970. november / 11. szám

202 MAGYAR SAKKÉLET MARÓCZY GÉZA (1870-1951) A sorozat előző részei lapunk március­­októberi számaiban, a 42., a 67., a 82., a 102., a 122., a 142., a 162. és a 182. oldalon. — Szerk. 9. Az 1908-ban elhatározott visszavonulást több, mint egy évtized múltán a megél­hetés kényszere oldotta fel. Maróczy Gé­za 1919-ban az Áliami Színházak inten­dánsa lett. A Tanácsköztársaság bukása után az állástalanság gondjai miatt — 1927-ig — Hollandiában, Angliában és az Egyesült Államokban tartózkodott. Éle­tét teljesen a sakkozásnak szentelte, ver­senyzett és tanított. Eredményei és játsz­mái gyakran emlékeztettek legszebb nap­jaira. E korabeli eredményeinek feleleveníté­se előtt szeretnék egy, példájából leszűr­hető, fontos tanulságra rámutatni, mint követendő módszerre: Maróczy Géza, mint ember és mint sakkozó, egyaránt bölcs volt. Számolt azokkal a tényezőkkel, amelyek sakko­zói tevékenységének eredményességét a hosszú szünet után, az ötödik évtizeden túl, a gyakorlat hiánya és a játékbizton­ság csökkenése folytán befolyásolhatják, nem utolsósorban a megnyitáselmélet rohamos fejlődése következtében. Gon­dosan elemezte ezek együttes hatását, és önértékelést végzett a hátrányos elemek optimális kiküszöbölésére. Így az első két évben (1920-21.) kisebb versenyeken, viszonylag gyengébb ellenfelekkel gya­korolta be magát. Az új elméleti felfe­dezések veszélyeinek elhárítása céljából — azok beható tanulmányozása mellett — igyekezett a játékot lépéscserékkel a megszokott, általa ismert, klasszikus rendszerekbe tartozó állásokba terelni, az új rendszereket saját megnyitási re­pertoárjának megfelelően fejleszteni to­vább. Az életkor adóját pedig úgy pró­bálta ellensúly ózni, hogy játszmáiban a döntést lehetőleg annak késői fázisaira (végjáték) halasztotta, ahol a rutin, a tapasztalat egyre nagyobb súllyal esik latba és kisebb erőfeszítést igényel. Az igénybevétel hatásfoka ugyanis elsősor­ban nem a játszma hosszától (lépésszám, időtartam), hanem intenzitásától (komp­­likáltság, újszerűség, stb.) függ. Maróczy Gézának a nemzetközi poron­don újból való megjelenését rokonszenv és kíváncsiság fogadta: hogyan állja meg helyét az újakkal szemben? Az új kor ,,nagymenőivel” — egy sor kisebb ver­seny után — 1922-ben, a londoni világ­­versenyen, majd nem sokkal rá Tep­­litz-Schönauban találkozott. Ekkor még mindkétszer csak a 8. helyen kötött ki. Londonban 16 résztvevő közül Capab­­lanca 13 (!!) ponttal lett első, 2. Aljec­­hin 11,5 3. Vidmar 11, 4. Bogoljubov 10,5, 5. Rubinstein 10 ponttal, Teplitz-Schönau 14-es mezőnyében 1—2. Réti és Spiel­­mann 9, 3—4. Grünfeld és Tartakower 8,5, 5. Rubinstein 8 ponttal. Az első nagy eredmény az év végén Bécsben, mai I/A kategóriának megfele­lő versenyen jött meg: 1. Rubinstein ’ 1,5, 2. Tartakower 10, 3. H. Wolf 9,5, 4—6. Aljechin, Maróczy és Tarrasch 9 ponttal (15 résztvevő). A vert mezőnyben vég­zett Grünfeld, Bogoljubov, Réti és Spiel­­mann. Következő két játszmája közül az első a taktikai éberséget, a második a körül­tekintő, aktív védekezését dicséri a 20- as évek kiemelkedő világnagyságai el­len: ELHÁRÍTOTT VEZÉRCSEL London, 1922. Aljechin Maróczy 1 1. d4, Hf6 2. Hf3, d5 3. c4, e6 4. Hc3, Fe7 5. Fg5, 0—0 6. e3, c57! (Az „ország­út” abban az időben 6. —, Hbd7 volt, a később oly híressé vált 6. —, h6 7. Fh4, b6-ot éppen ezen a versenyen próbálta ki Tartakower Capablanca ellen. A Ru­binstein javasolta 6. —, c5-öt világos 9. lépése kétesértékűvé teszi.) 7. cd:, ed: 8. de:, Fe6 9. Fb5!, Fc5: 10. 0—0, Hc6 11. Bel, Fe7 12. Fe6:, be: 13. Ha 4. Bc8 14. HÖ4:, Fd7 15. Ff6:, Ff6: 16. Hc5, Fe8 17. Vg4, Bb8 18. b3, g6 19. Bc2, Vd6 20. Bfcl, Fe5 21. Hf3, Fg7 22. Va4, Ve7 23. Hd4, Bb6 24. h3, Fe5 25. Hd3, Fd4: 26. ed:, Bb7 27. Bel? (Az első pontatlanság, feltehetőleg időzavar miatt. Előbb 27. Hc5, s csak ezután az e-vonal megszál­lása továbbra is passzivitásra kárhoz­tatta volna sötétet.) 27. —, Vg5 28 Bce2? (Még mindig Hc5 kellett.) 28. —, Fd7 29. Hc5, Fh3i! 30. f4 (Ezt szánta megdöntésnek világos, hiszen tempóval védi a mattot, s egyidejű tá­madásban áll sötét vezére és bástyája. De most jön a meglepetés.) 30. Vg3! 31. Hb7:, Fg2:l (Ez már „nyerő” áldozat. Ütni nem lehet, mert 32. Bg2:, Veit 33. Kh2, Be8 után a matt csak vezérvesztés árán hárítható. Vilá­gos következő lépése védi az e8 mezőt, viszont nyitja a c-vonalat.) 32. Vc6:, Fe4t 33. Kfl, Vh3t és döntetlen (közvetlenül a félbeszakadás előtt) örökös sakkal. Sötét a kiállott izgalmaktól kimerülve, úgy érezte, hogy visszahozott egy fél pontot, pedig üstökön ragadhatta volna szerencséjét: 34. Kf2-re (vagy Kgl-re) a Bc8! utáni Bc3 fenyegetéssel vezért és játszmát nyerhetett volna sötét! Az a rit­ka eset volt, amikor Aljechint sikerült taktikailag meglepni. Maróczy Géza játékát már fénykorá­ban is inkább a tudatosság, a célszerű­ség és a küzdőképesség jellemezte, mint­sem a csillogás. „Másodvirágzásában” még fokozottabban kerültek előtérbe ezek az elemek. A hidegvérű, minden­kor visszaütésre kész aktív védekezés sorozatos mintapéldányait produkálja, és ennek a stílusnak elsősorban a duzzadó optimizmusú ellenfelek látták kárát. Ezek közé tartozott a 20-as évek egyik legkiválóbb nagymestere, E. D. Bogol­­bov. Legtöbb találkozásuk lefolyása azonos séma szerint történt: Bogoljubov erőszakosan támad, Maróczy hidegvérű­­en védekezik, a támadás nem tör át, az ellentámadás viszont igen. (Egymás elleni mérlegük az 1922—36. közötti na­gyobb versenyeken: +7, —3, =1. Ma­róczy javára!) Egy gyakorlati példa er­re a versenyzési módra: ALJECHIN-VÉDELEM Bécs, 1922. Maróczy Bogoljubov 1. e4, Hf6 2. d3 (Kiküszöböli az akkor még új védekezési mód fenyegetéseit. Mai szemmel már nincs különcködő jel­lege, hiszen átvezet a szolid „magyar” megnyitásba, vagy a királyindiai táma­dásba.) 2. —, c5 3. Hf3, Hc6 4. Hc3, d5 5. ed:, Hd5: 6. Fe2, Hc3: 7. be:, g6 8. 0—0, Fg7 9. Fd2, 0—0 10. vei, Be8 11. a4, Fd7 12. Bel, Vc7 13. Va3, b6 14. h3 (A király­huszár útját készíti elő a vezérszárnyra. Ennek a manővernek nem a megtalálá­sa nehéz, hanem annak értékelése, hogy sötét várható királyszámyi támadása a megcsappant védőerőkkel elhárítható-e.) 14. —, e5 15. Babl, Be7 16. Hh2, Bae8 17. Ff3. htí 18. Hfl, f5 19. He3, Vd6 20 Hc4, VfG 21. Fd5f, Kh7 (A felvonulás vé­gétért. Sötét számolt az a4—a5 lehetőség­gel, de úgy értékelte, hogy az akciót b6— b5-tel leszerelheti, s utána királyszámyi támadása zavartalan lesz.) 22. a5, b5 23. Bb5:!, IFb4 24. Bb4:, eb: 25. eb:, Fc6 26. Fc6:, Vc6: 27. b5!, Vd5 28. Hd6, Bf8 29. c4, Ve6 30. c5 (A néhány lépéssel előbb még oly szerény vezérszámyi gyalogok­ból milyen széles falanx fejlődött ki!) 30. —, Bd7 31. Fb4, Bfd8 32. a6, FÍ8 33. Vc3, Fd6: 34. cd:, Be8 35. Vc6, Bf7 36. Fa5, e4 37. Fc7, g5 38. Be3, Bg8 39. de:, f4 40. Bd3, g4 41. d7!, Va2 42. Vd5, Vált 43. Bdl, Vg7 44. Fe5, Vg6 45. d8V, gh: 46. Vf7:t, sötét feladta (1:0). Az 1923-as év egész pályafutásának — beleértve fénykorát is — egyik sikerek­ben leggazdagabb szakasza. Az év ele­jén 3 kisebb versenyen (Hastings, Liver­pool, Scheveningen) elért 80 százalékos összeredményét a m. karlsbadi világ­­versenyen Aljechlnnel és Bogoljubowal osztott I. díj követte: 1—3. Aljechin, Bo­goljubov és Maróczy 11,5, 4—5. Grünfeld és Réti 10,5 ponttal. A 18 résztvevős me­zőnyben 12 élvonalbeli nagymester volt, Rubinstein a 12., Spielmann az utolsó helyen végzett! Üj vonás Maróczy ver­senyzési taktikájában, hogy rutinjára épít és alkalmazza a pszichológiai elő­készítést. Jellemző erre a kor egyik leg­kiválóbb elméleti tudósa, a bécsi Grün­­feld eleni játszmája. Ezt saját, egykorú elemzésével adjuk: Ö-rNDIAI VÉDELEM Karlsbad, 1923. Grünfeld Maróczy 1. dl, dC (Könyvtudás ellen nagyon jó tédelem.) 2. Hf3, Hc6?! 3. c4, e5 4. Hc3, Fe7 5. d5 (Halvérűnek kell lenni ahhoz, hogy a huszárt továbbra is hagyjuk c6- on okvetetlenkedni.) 5. —, Hb8 6. g3, Hf6 (Jobbnak tűnik f5) 7. Fg2, 0—0 8. e4, He8 9. Vb3, b6 10. Fe3, a5 11. 0—0, Ha6 (A szabálytalan védeke­zéssel sötét elérte, hogy a világos bábok vezetője — aki első 12 lépését 2 perc alatt szokta megtenni — csaknem egész gondolkodási idejét elhasználta, és ké­sőbb időzavarba került. Ez már megér egy fél pontot.) 12. Hd2, f5 13. ef:, Ff5: 14. Hce4, Hc5 15. Hc5:, be: 16. He4, h6 (Szükséges, mert Hf6-na Hg5, majd alkal­milag He6 jönne.) 17. f3, Hf6 18. Bf2, Vc8 19. Bafl (A bás­tyakettőzéssel világos akadályozza a cse­rét e4-en, és a nehéztisztek látszólag ha­tástalan elhelyezésével ellenfelét kocká­zatos kezdeményezésre csábítja.) 19. —, Bb8 (Nem jó. A helyes folytatás 19. —, Va6 lett volna, a4 vagy Bfb8 fenyegetés­sel. Ezzel sötét legalább '2 tempót nyer­hetett volna.) 20. Va3, Va6 21. b3, a4 (Ko­rai.) 22. Hc3, Fd7 23. Bfcl, Bb6 24. Ha4:, BaS (Sötét összes tisztjét a vezérszámyra dobja át. A támadás az ellenfél segítsé­ge nélkül nem tömé át.) 25. Ffl, Fa4: (Sötét túl gyorsan akar aratni. Helyesebb lett volna 25. —, e4 a futópár megtartásával.) 26. Va4:?? (Dúr­­va elnézés. 26. ba:! után világos kissé kedvezőbben állana.) 26. —, Vb7! és világos feladta (0:1). — Figyelemre méltó a nagymester elemzé­sének tárgyilagos, helyenként önkritikus hangja. Dr. Szily József (Befejezése következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék