Sakkélet, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-20 / 6. szám

184 * SAKKÉLET VILÁGBAJNOK­I ZÓNA VERSENY Varnusz Egon Helytálltak női sakkozóink Valószínűleg a svájci rendszerű versenyek mind rohamos elterjedése az oka annak, hogy kihalófélben van­nak a nagylétszámú körmérkőzéses tornák. A FIDE hivatalos rendezvé­nyei ez alól kiváltást képeznek. Már­cius 28-án érkezett a népes magyar küldöttség a festői szépségű bolgár műemlékvároskába, Veliko Tirnovóba, ahol a 19 hölgy versenyző mérte össze erejét a továbbjutást jelentő 1—5. helyért. Színeinket a következők képvisel­ték (zárójelben edzőjük): Pertonicsné Verőci Zsuzsa (Honfi Károly), Ivánka Mária (Horváth József), Mádl Ildikó (Horváth Imre), Grosch Mária (Orsó Miklós, majd Ribli Zoltán). Szövet­ségünk az első három versenyzőt közvetlenül, kijelölte, míg Grosch válo­gatóverseny után jutott tovább. A magyar lányok startja felemásan sikerült. Bajnokunk, Verőci Zsuzsa ugyan kettős győzelemmel kezdett, egyiket az akkor még riválisnak szá­mító Mádl ellen nyerte. (A találkozón, az itthon elterjedt pletykával ellen­tétben nem történt döntetlenajánlat). Ezután átok telepedett a játékára, és fordulókon keresztül akárhogyan is állt (sokszor teljesen nyert helyzet­ben volt), a végeredmény mindig csak döntetlen lett. Ivánka nagyon rosz­­szul ( — 2), s Mádl egyenesen katasztro­fálisan kezdett. Halvány reménysuga­runk csak Grosch jó játéka volt. Ezekben a szomorú napokban fejte­gette nekem az egyik külföldi kísérő, hogy a magyar női sakkozás leszálló ágban van. A magyar lányok azonban nem hagyták magukat. Először Ivánka támadt föl, aki legyőzte a vezető Brenskát, s ettől valósággal szárnya­kat kapott. Ezután ugyanis egyre javuló játékkal tíz fordulóban 8,5 pontot szerzett, és ideiglenesen még a vezetést is átvette. Ám később még őt is felülmúlta Verőci, aki a vezető Brustman legyőzésével helyreállította lelki egyensúlyát (mit tesz a siker­élmény!), és ötös nyerő szériával vég­leg átvette a vezetést. Közben Grosch továbbra is jó formát mutatott, csak Mádl nem talált igazán magára. Pillanatképek a magyar verseny­zőkről egy-egy forduló után. (Záró­jelben a helyezés.): Ötödik forduló: Verőci 3,5 (5), Grosch 3 (6-7), Ivánka 1,5 (15—16). Nyolcadik for­duló: Verőci és Grosch 5 (4 — 6), Ivánka 4 (10). Tizenegyedik forduló: Ivánka 7 (4), Verőci és Grosch 6 (8—9). Tizenharmadik forduló : Ivánka 8,5 (1—2), Verőci 8 (3—5), Grosch 7 (9). Győzelmi szériája után Verőci már továbbjutott, s csak döntetlenekre volt szüksége elsősége biztosításához. Miért tett volna mást ? Sajnos Ivánka újra elkezdett bizonytalankodni, ám szerencséjére a 16. fordulóban szabad­napos volt, és riválisai megtették azt a szívességet, hogy bőven potyogtat­­ták pontjaikat. Az igazi fordulópont azonban a 17. játéknap volt. Ekkor ugyanis közvetlenül az első játékidő után úgy nézett ki, hogy a mieink katasztrofális vereséget szenvednek, mert Verőci gyors döntetlenét leszá­mítva Ivánka állása reménytelennek, a másik két lányunké pedig nehéznek tűnt. Különösen Ivánka számára lett volna kínos a vereség, mert azzal nyakára szabadította volna legyőző­jét, Olarasut. Ám Marika a függőben csodával határos módon megmene­kült, így tett Grosch is, míg Ildikó még nyerni is tudott! Az utolsó forduló záróképe jelleg­zetes volt a válogató versenyek fini­sére. A színpad alig egy óra alatt szinte kiürült, mert a többség gyors döntetlenbe menekült. Akik már biz­tosították a továbbjutásukat, azért, akiknek erre már nem volt esélyük, azért. Csak három pár játszott, de azok annál nagyobb nekigyürkőzéssel. Ugyanis még csak négy hely sorsa dőlt el. Verőci, Brustman, Ivánka és Nutu már páholyból nézték az ese­ményeket, viszont az ötödik helyen álló Bojadzsievát (11 p.) még három tíz pontos is utolérhette: Grosch és Wiese, akik egymással küzdöttek, és Olarasu, aki Vojszka ellen játszott. Sajnos Mari nem bírta a feszültséget, és ő, aki az első forduló veresége után heteken keresztül nem maradt alul, az utolsó fordulót keserű szájízzel kényszerült otthagyni, így legyőzője, Wiese — mivel Olarasunak csak dön­tetlenre futotta — beérte a bolgár versenyzőt, s majd a későbbi páros­mérkőzésen le is győzte (2,5:0,5). A táblázat adatait elemezve némi elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy (az olimpiai hármas csapattal számol­va) a mi lányaink voltak a legered­ményesebbek. Pedig a Szalonikiben ezüstérmes Bulgária teljes, a bronz­érmes Románia majdnem teljes csa­patával játszott Veliko Tirnovóban. Végső elemzésként elmondhatjuk, hogy Verőci győzelme nem egyszerű papírforma volt. Voltak már Zsuzsá­nak sokkal fényesebb győzelmei is, csakhogy itt a nagyon rossz formán kellett felülemelkednie. A végén már szinte a Sorssal kellett megküzdenie, így győzelme talán nem látványos, de sportemberhez méltó igazi siker! Ivánka kuriózum a sportvilágban, hiszen háromgyermekes családanya­ként indul a versenyeken. Itt a rajt után, a gyenge olimpiai szerepléssel a háta mögött, bizonyára sokan leírták már. A válságos időkben azonban Ma­rika csillogtatni tudta régi erényeit, a szívós, makacs küzdeni tudást, amellyel reménytelen helyzeteket képes meg­fordítani . Talán éppen ezek és az önbizalom hiánya akadályozza Oroscht az igazi nagy eredmények elérésében. Itt úgy indult, hogy meglepetést okoz, s bár a Wiese-játszma ettől elütötte, szerep­lése — az elváráshoz képest — jó benyomást kelt. Nutu elleni brilliáns győzelme a mélyponton adta vissza a magyarok önbizalmát. Ivánka Mária Veliko Tirnovóban feled­tette Szalonikit Verőci Zsuzsa küzdeni tudásból is ki­tűnőre vizsgázott

Next