Sakkélet, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-25 / 9. szám
lent néhány feladványából egy másikat (1862. június 1.) mutatunk be. A kor ízlésének megfelelő, látványos áldozatsorozatot tartalmazó 3 lépéses mattfeladvány. Itt Cseresnyés István (Pest) szerepel. 1. #xc5 2. #g6 #xg6 (2. - 4.e7 3. #d6 m.) 3. e4 m.; 1. - yjfxf2 2. #e4t #xc5 3. #c6 m.; 1. - _a.d3 (#g4,d6) 2. e4t 0,xe4 (#xe4, ■£,xe4) 3. #xe4 matt. A Vasárnapi Újság, Márki sakkkönyve és a Sakktörténet számos partiját hozza, sikerült azonban egy elfelejtettnek látszó játszmáját is előásni. Márki István a barát és tisztelő így nemcsak említett könyvében, hanem a Békés című újságbeli tiszavirág-életű rovatában, 1872-ben is hozott két Cseresnyés játszmát. Ezek egyikét közöljük most. A „halhatatlan”, két bástyaáldozatos játszmák egyik korai darabja. A tornyok leütése után ugyan elég gyors az összeomlás, de az áldozatok mégis látványosak. A kombinációs erő, amely más játszmáiban is tündököl, és rövid élete is indokolja, hogy az utókor gyakran Charousekhez hasonlította. SKÓT CSEL C 53 Záry-Cseresnyés Pest, 1862. április 27. 1. e4 e5 2. £f3 4bc6 3. d4 exd4 4. 11.c4 JLc5 5. c3 £f6 6. e5 d5 7. exf6 dxc4 8. #e2ffLe6 9. fxg7 Hg8 10. Tag5 d3 11. #h5 #d5 12. #xh7 #e5f 13. JLe3 JLxe3 14. #xg8t #d7 15. #xa8 _&d2f 16. #xd2 #e2+ 17. #c1 #c2 és matt. Cseresnyés alakját a halála után megjelent két újságcikkből igyekszünk még jobban megismertetni: A Hon felelős szerkesztője, Jókai Mór (aki egyben a Vasárnapi Újság főmunkatársa is volt), 1866. október 14-én emlékezik meg róla. Mivel ezt a forrást még nem idézték, indokolt néhány részletét közreadni: „Benne az irodalomnak egy éles felfogású, jó ítélőképességű, bő ismeretű, ügyes tollú munkája veszett el, s hogy sokoldalú szép tehetsége zajosabb eredményre nem juthatott, ezt csupán szerénysége és feltűnni nem vágyása okozta: kik ismerték a ritka becsületességű ifjút, mély sajnálkozással fogják fogadni váratlan halálhírét. Cseresnyés a legkitűnőbb sakkjátékosok egyike volt. Pesten már alig mérkőzhetett vele valaki. Megoldott minden feladványt, s többször játszott háttal fordulva egyszerre négy táblán négy ellenféllel. Akadtak külföldiek, kik csupán azért jöttek Pestre, hogy Cseresnyéssel sakkozhassanak. Ügyessége és éles felfogása bámulatos volt minden egyébben, mint pl. dominó, kártyajátékban, a tekeasztalon stb." Szintén feledésbe ment a Szegedi Híradó 1866. október 17-i megemlékezése. Ebből a sakkra vonatkozó sorokat idézzük: „Cseresnyés fő vágya volt Londonba jutni, hogy ott az első sakkjátszókkal megmérkőzzék. Pesten már nem igen volt hozzá hasonló ellenfél... külföldiek jöttek Pestre, hogy vele sakkozhassanak. A korai halála azonban meggátolta, hogy Londonban sakk-világtekintéllyé emelkedhessék." Erkel, aki kortársa volt, így emlékezett rá búcsúztató beszédében: „Ez a fiatalember kezdhette volna meg a magyar sakkozók diadalmas nemzetközi szereplését.” (Magyar Sakktörténet 1. kötet 139. o.) Schuster Zsigmond pl. 1910-ben a Pesti Hírlapban így ír: „Több, mint bizonyos, hogy ő volt a mi első Charousekünk." A tüdőbaj áldozata lett. Temetésével kapcsolatosan az anyakönyvek megőrizték azt az alapvető tényt, hogy a makói régi református temetőben nyugszik. A pontos helyet azonban nem jegyezték fel, így sírját már nem sikerült feltalálni. Vagy nincs meg (ami a valószínűbb), vagy olvashatatlan a fejfa, vagy síremlék felirata. A ház, ahol meghalt, úgy véljük, áll még, de pontos azonosítása (az elnevezések, számozások megváltozása miatt) további munkát igényel. Talán tehetnénk valamit, hogy Cseresnyés neve ismertebbé váljon. Emlékversenyt rendezhetnénk, vagy nevét felvehetné egy már működő vagy fúzió után létrejövő csapat, vagy kör is. Bottlik Iván-Dr. Kárpáti Zoltán A Vasárnapi Újság 1866. október 16-i száma az első sakkrovatvezető emlékét arcképpel és rövid életrajzzal örökítette meg, de már 1863. január 4-én megjelent a lapban alakja a szerkesztőség belső életét bemutató metszeten, amelyen - balra fent - a sakkrovatát szerkesztő Cseresnyést, elöl a karosszékben Jókai Mórt láthatjuk SAKKÉLET * 295