Sakkélet, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-25 / 2. szám
64 * SAKKÉLET |________________________FELADVÁNYOK_______________________| A Tipográfia „Fleck-80” kétlépéses nemzetközi versenye Fleck Ferenc 80 éves! „...A fiatal magyar feladványszerző gárdának kétségtelenül egyik legtehetségesebb tagja... A modern komplex kétlépéses feladványok híve... Erősségei az élénk képzelőerő és ebből fakadó ötletgazdagság. Mindig eredeti elgondolásait könnyed szerkesztőkészséggel valósítja meg..." Kerek 50 évvel ezelőtt, az 1938-ban megjelent Magyar Sakkfeladvány Antológiában olvashatók a fenti megállapítások, amelyek igazát az azóta eltelt fél évszázad teljes mértékben igazolta. Fleck Ferenc -aki 1988 február 17-én töltötte be 80. életévét - ma is töretlen erővel dolgozik. Ezidáig több mint 1000 művet publikált, 100-nál több első helyezést szerzett, sakkszerző nagymesteri címet érdemelt ki és mint nemzetközi FIDE- versenybíró sok nagy nemzetközi szerzőversenyt döntött el. A magyar sakkszerző társadalom nevében szeretettel és megbecsüléssel köszöntjük 80 éves nagymesterünket. A Tipográfia TE sakkszakosztálya neves sakkszerzője tiszteletére jubileumi nemzetközi kétlépéses mattfeladványszerző versenyt írt ki, Fleck Ferenc bíráskodásával. Itt adjuk örökifjú nagymesterünk szubjektív érzéseit is visszatükröző bírói jelentését. h* * * Jöjjön elsőnek a kötelező statisztika, főleg azért, mert adatai a verseny szempontjából igen örvendetesek, sőt imponálóak: 12 országból 95 szerző küldött összesen 151 pályázatot, Európán kívül más kontinensről is. Mindenki a saját lovát dicséri, szoktuk mondani, s miután a jubiláns versenybírónak „saját” témája (Fleck-típus) is van, nagyon sok volt az idevágó mű. Ezzel talán a bíró nem kevés feladványbarátja óhajtott a „80 évnek” kedveskedni. Egy szó mint száz: aránylag sok a helyezett „szimpatizáns" probléma, de feladványszerzői hitemre, engem döntésemben ezek a körülmények nem befolyásoltak. (Hacsak pszichológiailag nem!) A jó feladvány a jó, akár Péteré, akár Pálé. Megszokott dolog a színvonalról beszélni. Mint tudjuk, sok volt a pályázat, ebből következik, hogy aránylag sok jeles mű akadt az anyagban, de az is, hogy rengeteg hibás alkotást kellett, köztük több jót is, kizárni. Döntésem: I. díj: Molnár Árpád (Budapest) Két világos báb fenyeget a kulcs után kétszer-kétszer négy lekötött bábbal a háttérben. Ebből következik, hogy a lekötő világos figurák ütése 3-3 mattot véd a feloldással. Tehát a négy fenyegetést 4 lekötött sötét figura ellenőrzi, és ütéses feloldásuk után egyegy marad a játék közben járásával. Mind mennyiség, mind a szerkesztés nagyszerűsége szempontjából csúcsteljesítmény, noha az elődösség halvány veszélye is fennáll. De akkor annak totálisnak kell lennie! (Az átváltozó kulcs szükségszerű!) II. díj: V. Kopajev (Szovjetunió) Már ismerjük az elgondolást egy világos témabábbal, de félüteggel, B + H felhasználásával még nem találkoztam. A tartalma: három sötét vonalbábbal ellenőrzött üteg, melynek megtévesztő játékát nagyon kellemes szórakozás végig követni. A kidolgozás bravúros. III. díj: John M. Rice (Anglia) Ötször zár károsan vonalat a d4. fél üteg (c6-on kivételesen mezőt). Eltér az általánosan ismert kezelési módtól, ahol sötét támadja az üteget, és a nyitóbáb kiüti. A szerkezet tiszta, nem keverednek az elemek, és igen szépen kényszeríti ki gxf4, g4 a bástya két különböző mattját. IV. díj: Molnár Árpád (Budapest) Ismert, de nehezen öszszefogható elgondolás: kulcslépésből változat és megfordítva. A kifogástalan szerkesztés 3 változatban nem szorult volna a túldivatos algebrai magyarázat („A” stb.) segítségére. Értjük enélkül is... V. díj: Kiss János (Budapest) Tartalmas kettes, helyadó kulcs után a két sötét bástya 66-ra világos vonalat nyit kétszer, és megtámadja a fenyegető huszár üteget. A d3j kizárja a bástyákat és mattot ad. Jól szerkesztett mű sok változattal, csak azt nem érti a versenybíró, miért „felejtette benn” az autor az 1. fxe6 csúnya többszöröst. 1. dicséret: F. Hoffmann (NDK) #f8, Id6, !f4, &f5, 4eg5, c5, e3, f7, g6 #e5, fa5, Se2, &a4,,f1, a7, b7, c3, d3, g3, g4, 1. 4ae7! Született egy új téma, mint a Flecktípus egyik hajtása. Neve is van („Due Alfieri’’), cikket is írtak róla. A négy sötét témabáb kötelességszerűen szelektál, és véd 1-1 fenyegetést, amit korábban még nem. Az elgondolás persze idegen szerző találmánya, elfogadását a jövő fogja megmutatni. Egy biztos, hogy a feladványvilágnak ki kell találni a „valamiket”. 2. dicséret: M. Schlosser (NDK) #e1, JUT JLh7, £b2, #ae7, b3, b4, d2 #d4, Bc8, 0f5, Jlg1, 45f6, c6, g5. A megtévesztés: 1. #e2? Flecktípust hoz létre 4 ütegmatt fenyegetéssel, de 1. - £,e4! véd (1. -ad5? 2. £xf5 m.). Az 1. #e6/ kulcslépésre az előző változat 2. pixf5 matt fenyeget. Ám az f5B ellép, világos vonalat nyit, s újraéled a Fleckrendszer. Szerintem valószínűleg új momentum, hogy a megtévesztés és a fenyegetés ugyanazt a játékot használja fel. A duál és a többszörös sokat ront a probléma helyezésén elkerülhető! 3. dicséret: S. Raimondas (Szovjetunió) #f3, £b5, b4, 1Lc4, 4ca2, 4cd7, a6, e2 #d4, lb8, Sc7, ^h6, £xc5, #lf4, b7, e3, 1.§_b3? Sxd7! Mf: 1. 1117! A d546 ellépése védi az eredeti fenyegetéseket, de további 3 mattlehetőséget hoz létre, amelyek közül csak kettőt-kettőt tud kiiktatni. Tehát másodlagos Fleck-típus állt elő. A kulcs sajnos duálos, 1. 1Le6 is megy. Az álláshoz hasonlót pedig már látott a versenybíró, de nem határozott elődként. 4. dicséret: Szöghy József (Budapest) #h2, #d7, gf1, 5.h4, £id2, 4.h7, a6, c2, f6, g3*e5, Ba5, b8, £,c3, £ih5, c6, d3, d4, d5, e7, f7, g6, h6. I. díj Molnár Árpád 1. b8 ii! II. díj V. Kopajev III. díj John M. Rice IV. díj Molnár Árpád V. díj Kiss János 1. Íd1?/!d3?/lh5?/ 1. ^b3?/ac2?/^f3?/af5?/ Ixb4!/lxa4!/#xc7!/ £}de6?/£)c6? axb4!/h1’§'!/ 1. £)h4! gxf4!/g4!/d5!/!xb7!/ 1. £)b5! 1. e7?/l.c8?/e2!/JLc7!/ 1. #c8/ 1. Íje6!