Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-25 / 2. szám
# SAKKOLIMPIA # SAKKOLIMPIA # SAKKOLIMPIA Esélyekről, némi optimizmussal A korábbi olimpiai beszámolóimat a női csapatok nagy vetélkedéséről mindig az előzményekkel, a válogatás problémáival kezdtem. A szaloniki olimpiát megelőző válogatás körüli viharok oly mértékben közismertek (I. SÉ 9. szám „Gondolatok Szaloniki előtt"), hogy e helyen eltekintek annak ismertetésétől. Az egyszerű tény: Magyarország női válogatottja Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Mádl Ildikó és Polgár Zsófia összeállításban, Tompa János csapatkapitány és Horváth József szekundáns irányításával indult el november 11-én a görög nagyvárosba. Minden idők legfiatalabb olimpiai csapata - korátlaga 16 év - készült a szaloniki nagy küzdelemre. Hárman újoncként indultak, hiszen a Polgár nővérek most első ízben játszottak a válogatottban. A hazai és a nemzetközi sajtó óriási érdeklődéssel fordult a női verseny felé. Az esélyek latolgatásakor azonban a józan vélemények voltak többségben. A Szovjetunió bármely összeállításban (valójában csak a helyszínen tudtuk meg, hogy Joszeliani fáradtság miatt nem jött, sőt - amit alig akartunk elhinni - az exvilágbajnok Gaprindasvili is kimaradt a csapatból) legalább 50 Élő-ponttal magasabb csapatátlaggal rendelkezik, hogy a hallatlan nagy tapasztalatokról ne is beszéljünk. Viszont a második hely még egy jó átlagos teljesítménnyel is a mieink birtokába kerülhet. Jó formában és az ellenfél megingása esetén harcban lehetünk az első helyért. Az már enyhe csalódás lenne - bár valami különlegesen rossz forma esetén, ezzel is számolni kellett -, ha csupán a harmadik helyen végeznénk, így vélekedtem én magam is, de a közvélemény mégis titkon valami rendkívülit várt. A 13. női sakkolimpián 55 ország indított csapatot, ami rekordszámú nevezés volt. Az Élőpontszám-átlag alapján kialakított rangsorban harmadik helyen - a Szovjetunió és Magyarország után - Anglia állt. Őket követte Jugoszlávia, Lengyelország, USA (először játszott az éltáblán Ahsarumova), NSZK, Bulgária, Románia (hiányzott az országát tavaly elhagyó Nutu), Csehszlovákia (több mint tízéves szünet után indultak újra) és Svédország (az éltábláján Pia Cramling). Meglepetésre három ismeretlen fiatallal érkezett Kína, és emiatt csak a 23. helyen voltak az alaplistán. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy nemcsak a nevezési létszámban hozott csúcsot ez az olimpia, hanem várhatóan minden korábbi világversenynél magasabb játékerőt is képviseltek az indulók. Tompa János Bagoly mondja Ahogy négy évvel ezelőtt, úgy most ismét a Szaloniki vásárváros óriási 13-as számmal ékesített pavilonja volt a színhelye a 28. férfi sakkolimpiának. A szám jelentősége most különösen előtérbe került, mert a 13. női olimpia került megrendezésre, 13-án kezdődött a nagy vetélkedő is. És, hogy a 13-as számnak még mindig legyen jelentősége, akkor azt is le kell írni, hogy a világbajnoknak, Kaszparovnak is a 13-as a kedvenc száma. A számítógépes előrejelzések szerint, az 1-4 tábla Élő-átlagát véve alapul a sorrend az olimpián a következő lesz: 1. Szovjetunió 2682, 2.Anglia 2632, 3. Magyarország 2604, 4. Egyesült Államok 2574, 5. Jugoszlávia 2563. Természetesen lejátszották a szokásos számítógépes vetélkedőt is, melynek eredménye némi meglepetés volt számunkra. A számítógép férfi sakkozóinkat a bronzéremre, leányainkat pedig az ezüstéremre esélyesnek tartotta. Mindenki tudta, már érkezésünkkor, hogy Portisch Lajos és Ribli Zoltán Szalonikiben szerepel utoljára sakkolimpián. Azt is írták a görög napilapok, hogy éppen ezért jók az esélyei a magyar férficsapatnak az ezüstérem megszerzésére, mert a „visszavonulók" bizonyára mindent megtesznek utoljára azért, hogy szépen búcsúzzanak. SAKKÉLET * 35 A megnyitó Az ünnepélyes megnyitó sem volt olyan ünnepélyes, mint 1984-ben. Ugyanabban a reprezentatív nagy csarnokban rendezték meg, mint négy évvel ezelőtt, de most a hoszszúra nyúlt FIDE-elnöki beszéd unalmasnak, a reprezentáció meg elég szegényesnek tűnt. Legfeljebb Kaszparov küldöttségének be és kivonulása színesítette az eseményt. Az énekkar és a zenekar most is Mikisz Theodorakisz szerzeményét adta elő - de a világhírű művész nem lehetett jelen, mert Brüsszelben szívinfarktussal kórházban volt.