Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-25 / 2. szám

44 * SAKKÉLET # SAKKOLIMPIA # SAKKOLIMPIA # SAKKOLIMPIA # KIRÁLYINDIAI VÉDELEM E 89 Gheorghiu Kaszparov (Románia) (Szovjetunió) 1. d4 £­f6 2. c4 g6 3. Ji­ g7 4. e4 d6 5. f3 0-0 6. Jbe3 e5 7. d5 c6 8. #3fd2 cxd5 9. cxd5­­5­bd7 10. 4bge2 a6 11. £b­1 £­h5 12. Jbd3 f5 13. £­1e2 -2.df6 14. exf5 gxf5 15. £bg3 15. - e4 16. £sxh5 4í>xh5 17. fxe4 f4 18. Ji_f2 Ag4 19. h3 jtd7 20. 0-0-0 Ae5 21. #b1 #f6 22. i* e2 £>g3 23. Ii_xg3 fxg3 24. JJ3 Sac8 25. %e2 g6 26. Sc1 J|xc1t 27. #xc1 JSc8 28. . e3 wf6 39. «d2 Mc5 30. £>c1 _ft.f4 31. #b4 Ab5 32. ^b3 Ad3+ 33. SÉ?a1 Sc2 34. Sb1 Ae5 35. £)d Jtxb2+ 36. #xb2 #xb2t és világos feladta (0:1). Első szabadnap november 17., csütörtök Bizony elhallgattak, akik az olim­pia előtti nagy vitában tudni vélték, hogy gyengén sakkoznak majd a sakkolimpián a bolgár lányok, mert eddig nem játszottak nőkkel a nem­zetközi tornákon, csak férfiakkal. Még Szalonikiben is számottevő volt azoknak a köre, akik ettől a csapattól legfeljebb bronzérmet, esetleg - szerencsével - ezüstérmet vártak. Aztán még be sem fejeződött a harmadik forduló, máris többen a Polgár lányokra fogadtak. A negye­dik után pedig már a szovjet nők elleni győzelmet is elvárták csapa­tunktól. A feszült légkörben jól jött a lányoknak a szabadnap. Már kora délután elkezdtük a felkészülést. Mindenki dolgozott, s bár megszüle­tett a döntés, hogy Ildikónak játsza­nia kell, a végső szót másnap reggel neki kellett kimondania. Addig is Zsófi is, és Ildi is tanulmányozta Le­­vityina és Lityinszkaja játszmáit, és beszélgettünk a követendő taktiká­ról. Természetesen hasonlóan ké­szült Zsuzsa és Judit, csak ők egyér­telműen a szovjetek két legjobbját várták. Ki gondolta volna, hogy takti­kázik az ellenfél, és nem állítja be az addig százszázalékos Ahmilovszka­­ját. A csapatkapitányok „játszmájá­ban” azonban mi is tettünk „várat­lan" lépést. A történet megértésé­hez kis kitérőt kell tennem. Minden reggel 8 órakor tudtuk meg a hivatalos párosítást. (Mi már előző este nagy valószínűséggel ki­kalkuláltuk, de bizonyosság mindig csak reggel lett belőle.) Az volt a rend, hogy a csapat aznapi összeál­lítását a forduló előtt 11 óráig kellett zárt borítékban (a borítékon az or­szág neve és egy női alak elárulta, hogy melyik csapattól származik), a szállodánk halljában leadni a rende­zők képviselőjének. Ennek össze­gyűjtése után 13 órakor hozták nyil­vánosságra a mérkőző párokat. Amennyiben valaki nem adott le bo­rítékot, akkor aznap csak az ún. alapcsapattal (nők esetében az első három játékos az erőlistán) állhatott fel. A boríték „létének” vagy „nemlé­tének” kifigyelése (tekintettel arra, hogy a szovjet és a magyar küldött­ség ugyanabban a szállodában la­kott) nem igényelt szuperkémhez il­lő képességeket. Ezért úgy gondol­tam, hogy nem adok ki fölöslegesen információt, és a zárt borítékban le­adtam az alapcsapatunk(!) összeál­lítását. Szavahihető emberek tanú­sága szerint némi izgatott beszélge­tés zajlott le a szovjet nők ebédlői asztalánál, amikor a hírnök jött a csapatösszeál­l­ítással. Talán el is felejtettem volna az egészet, hiszen csak apró turpisság­nak gondoltam, ha nem jön el a ma­gyar-szovjet férfi mérkőzés napja. Ekkor a mi fiaink tettek kísérletet ar­ra, hogy megtudják, vajon adott-e le az ellenfél borítékot, vagy sem. Megtudták, hogy igen. És mi volt benne? A szovjet férfiak alapcsapa­ta. Visszatérve az események króni­kájához: boríték ide, boríték oda, másoknak is meglepetést okozott összeállításunk. Ez a nap volt Mádl Ildikó visszatérése. Mindannyian láttuk a döntés rendkívüli jelentősé­gét. Egy rosszul megjátszott parti és vereség után talán végleg kiesik Ildi a csapatból. Egy siker viszont renge­teget segíthet. Természetesen szak­mai szempontok is vezéreltek, hi­szen Zsófit megrendíthette az előző napi kudarc. Ildikó mégis sokkal na­gyobb tapasztalattal rendelkezik az erős szovjet sakkozónők elleni küz­delemben. Sokan egyetértettek ve­lem, de soha addig a napig nem éreztem ennyire a csapatkapitányi döntés felelősségét. Érthetően felfokozott izgalommal vártuk a mérkőzést - de nemcsak mi. Ez volt az olimpián az egyetlen igazi konkurenciaharc az elsősé­gért, mert a szovjet férfiak már ekkor nagyon magabiztosan vezettek. Tompa János Ötödik forduló november 18., péntek Felbillent az óriási terem. A várva várt magyar-szovjet női rangadó kö­rül tolongott mindenki. A fotósok ha­da mögött a tömegben ott álldogált Garri Kaszparov is, aki állítólag nem kis összegben fogadott a magyar lá­nyok győzelmére, s aki gyakori ven­dég volt Judit táblájánál később is, amikor látva Levityina szenvedését a tábla mellett, ismét megállapította: „Judit fantasztikus tehetség, úgy ját­szik mint egy férfi." Ezek mellett, mindezekkel együtt, azonban Mádl Ildikó lett a mérkőzés hőse. Először, mert mély gyászában is vállalta a játékot a sorsdöntő rangadón, másodszor, mert győzni tudott Lityinszkaja ellen. Még negyed ennyi jót sem írha­tunk férfi sakkozóinkról. Sax reme­kelt, a többiek nem. Alig két órát üldögéltek a sakkasztalnál a bolgá­rok ellen. Nők Szovjetunió-Magyarország 1:2 Csiburdanidze-Polgár Zs. (s) YTVi Levityina-Polgár Judit (v) YzS­z Lityinszkaja-Mádl Ildikó (s) 0:1 Megtörtént a csoda! Magyaror­szág női sakkcsapata első ízben le­győzte a Szovjetuniót! (Háromtáblás olimpián ez eddig csupán Bulgáriá­nak sikerült 1980-ban Máltán, de - megjegyzem - ott ők két táblán vilá­gos színnel játszottak.)

Next