Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-25 / 2. szám
44 * SAKKÉLET # SAKKOLIMPIA # SAKKOLIMPIA # SAKKOLIMPIA # KIRÁLYINDIAI VÉDELEM E 89 Gheorghiu Kaszparov (Románia) (Szovjetunió) 1. d4 £f6 2. c4 g6 3. Ji g7 4. e4 d6 5. f3 0-0 6. Jbe3 e5 7. d5 c6 8. #3fd2 cxd5 9. cxd55bd7 10. 4bge2 a6 11. £b1 £h5 12. Jbd3 f5 13. £1e2 -2.df6 14. exf5 gxf5 15. £bg3 15. - e4 16. £sxh5 4í>xh5 17. fxe4 f4 18. Ji_f2 Ag4 19. h3 jtd7 20. 0-0-0 Ae5 21. #b1 #f6 22. i* e2 £>g3 23. Ii_xg3 fxg3 24. JJ3 Sac8 25. %e2 g6 26. Sc1 J|xc1t 27. #xc1 JSc8 28. . e3 wf6 39. «d2 Mc5 30. £>c1 _ft.f4 31. #b4 Ab5 32. ^b3 Ad3+ 33. SÉ?a1 Sc2 34. Sb1 Ae5 35. £)d Jtxb2+ 36. #xb2 #xb2t és világos feladta (0:1). Első szabadnap november 17., csütörtök Bizony elhallgattak, akik az olimpia előtti nagy vitában tudni vélték, hogy gyengén sakkoznak majd a sakkolimpián a bolgár lányok, mert eddig nem játszottak nőkkel a nemzetközi tornákon, csak férfiakkal. Még Szalonikiben is számottevő volt azoknak a köre, akik ettől a csapattól legfeljebb bronzérmet, esetleg - szerencsével - ezüstérmet vártak. Aztán még be sem fejeződött a harmadik forduló, máris többen a Polgár lányokra fogadtak. A negyedik után pedig már a szovjet nők elleni győzelmet is elvárták csapatunktól. A feszült légkörben jól jött a lányoknak a szabadnap. Már kora délután elkezdtük a felkészülést. Mindenki dolgozott, s bár megszületett a döntés, hogy Ildikónak játszania kell, a végső szót másnap reggel neki kellett kimondania. Addig is Zsófi is, és Ildi is tanulmányozta Levityina és Lityinszkaja játszmáit, és beszélgettünk a követendő taktikáról. Természetesen hasonlóan készült Zsuzsa és Judit, csak ők egyértelműen a szovjetek két legjobbját várták. Ki gondolta volna, hogy taktikázik az ellenfél, és nem állítja be az addig százszázalékos Ahmilovszkaját. A csapatkapitányok „játszmájában” azonban mi is tettünk „váratlan" lépést. A történet megértéséhez kis kitérőt kell tennem. Minden reggel 8 órakor tudtuk meg a hivatalos párosítást. (Mi már előző este nagy valószínűséggel kikalkuláltuk, de bizonyosság mindig csak reggel lett belőle.) Az volt a rend, hogy a csapat aznapi összeállítását a forduló előtt 11 óráig kellett zárt borítékban (a borítékon az ország neve és egy női alak elárulta, hogy melyik csapattól származik), a szállodánk halljában leadni a rendezők képviselőjének. Ennek összegyűjtése után 13 órakor hozták nyilvánosságra a mérkőző párokat. Amennyiben valaki nem adott le borítékot, akkor aznap csak az ún. alapcsapattal (nők esetében az első három játékos az erőlistán) állhatott fel. A boríték „létének” vagy „nemlétének” kifigyelése (tekintettel arra, hogy a szovjet és a magyar küldöttség ugyanabban a szállodában lakott) nem igényelt szuperkémhez illő képességeket. Ezért úgy gondoltam, hogy nem adok ki fölöslegesen információt, és a zárt borítékban leadtam az alapcsapatunk(!) összeállítását. Szavahihető emberek tanúsága szerint némi izgatott beszélgetés zajlott le a szovjet nők ebédlői asztalánál, amikor a hírnök jött a csapatösszeállítással. Talán el is felejtettem volna az egészet, hiszen csak apró turpisságnak gondoltam, ha nem jön el a magyar-szovjet férfi mérkőzés napja. Ekkor a mi fiaink tettek kísérletet arra, hogy megtudják, vajon adott-e le az ellenfél borítékot, vagy sem. Megtudták, hogy igen. És mi volt benne? A szovjet férfiak alapcsapata. Visszatérve az események krónikájához: boríték ide, boríték oda, másoknak is meglepetést okozott összeállításunk. Ez a nap volt Mádl Ildikó visszatérése. Mindannyian láttuk a döntés rendkívüli jelentőségét. Egy rosszul megjátszott parti és vereség után talán végleg kiesik Ildi a csapatból. Egy siker viszont rengeteget segíthet. Természetesen szakmai szempontok is vezéreltek, hiszen Zsófit megrendíthette az előző napi kudarc. Ildikó mégis sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik az erős szovjet sakkozónők elleni küzdelemben. Sokan egyetértettek velem, de soha addig a napig nem éreztem ennyire a csapatkapitányi döntés felelősségét. Érthetően felfokozott izgalommal vártuk a mérkőzést - de nemcsak mi. Ez volt az olimpián az egyetlen igazi konkurenciaharc az elsőségért, mert a szovjet férfiak már ekkor nagyon magabiztosan vezettek. Tompa János Ötödik forduló november 18., péntek Felbillent az óriási terem. A várva várt magyar-szovjet női rangadó körül tolongott mindenki. A fotósok hada mögött a tömegben ott álldogált Garri Kaszparov is, aki állítólag nem kis összegben fogadott a magyar lányok győzelmére, s aki gyakori vendég volt Judit táblájánál később is, amikor látva Levityina szenvedését a tábla mellett, ismét megállapította: „Judit fantasztikus tehetség, úgy játszik mint egy férfi." Ezek mellett, mindezekkel együtt, azonban Mádl Ildikó lett a mérkőzés hőse. Először, mert mély gyászában is vállalta a játékot a sorsdöntő rangadón, másodszor, mert győzni tudott Lityinszkaja ellen. Még negyed ennyi jót sem írhatunk férfi sakkozóinkról. Sax remekelt, a többiek nem. Alig két órát üldögéltek a sakkasztalnál a bolgárok ellen. Nők Szovjetunió-Magyarország 1:2 Csiburdanidze-Polgár Zs. (s) YTVi Levityina-Polgár Judit (v) YzSz Lityinszkaja-Mádl Ildikó (s) 0:1 Megtörtént a csoda! Magyarország női sakkcsapata első ízben legyőzte a Szovjetuniót! (Háromtáblás olimpián ez eddig csupán Bulgáriának sikerült 1980-ban Máltán, de - megjegyzem - ott ők két táblán világos színnel játszottak.)