Sakkélet, 1993. március - 1994. január (43. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-27 / 3. szám
96 * SAKKÉLET TANULMÁNYOK, 2000. M. Hlinka-E. Vlasak Bent jub. v. - 1989 Ill. díj SOKSZÍNŰ, ízlésvilágot villantunk fel. A jubileumi 2000. sorszám alatt emlékezetes végállású művet találunk. A Hlinka-Vlasak-társszerzemény megoldása: 1. ^b5 Hce7! 2. Hxd2 B4e5f 3. ®xf6 B5e6f 4. £f5!4. ®g5? ®xb5 5. Be2 Sg7f ) 4. Be5f 5. ®f4 Be4f 6. ®g5! B4e5f 7. ®h4 fie4f 8. ®h3 Be3f 9. ®h2 ®xb5 10. Be2a és nyer. Meglepően újszerű gondolat: világos bástyái - csendes befejező lépéssel - sötét egyazon bábjait megbénítják. Kopnyin győztes ötbábosa (2001.) egyszerű eszközökkel pozíciós döntetlent ábrázol. A grúzok kitűnősége (D. Gurgenidze 2002. sz.) jellegzetes bírói gyengeség áldozata lett. A jubiláns (H. Aloni) - szerencsétlen módon - nem az újdonság felkutatására törekedett. Vizsgálódásában megállapítja: .....jól ismert elemek, bár meglepő, hogy nincs konkrét elődje" Természetes az előd (??) hiánya, mivel a szerző halmozottan ábrázolta, amit ez ideig csupán egyetlen egyszer sikerült. Ezért más, művészibb . és méltó (lett volna!) magas helyezésre, ám a sakkban álló király nem dicséretes: 1. £b2 Sb1t 2.£ xa2 után a változatok: I. 2. - £‚c3f!? 3. ®xa3 Bxalt 4. ®b2 Ba2t 5. ®c1! Ba1t (5. - ®xc5 patt.) 6. ®b2 Bb1f 7. ‚®a3! ®xc5 második patt, II. 2. - £‚c1t!? 3. ®xa3 Bxalt 4. ®b2 Sa2t 5. ®c3! Ba3t (5. - ®xc5 a harmadik pattkép!) 6. ®b2 Bb3f 7. ®a1! ®xc5 patt, immár a negyedik. 30 ÉVES HÁBORÚ ér véget. A 2003. sz. verzió „ügyét” utóbb csehszlovák helytelen közlés nyomán az argentin folyóirat melegítette fel. Nem szerencsés újraközlésnél, ha tévedések halmozódnak. Lássuk a taktikai elemekkel „fűszerezett” valós manővereket: 1. ®e2?!-re h1£!!! 2. £fd4 £‡xg3t 3. ®e1 ®h1? (3. - 0h1 ? 4. -§f3t és matt.) 4. £if2t ®h2 5. 4ef3t és matt, de 3. - £fe4! döntetlen, vagy 1. `2fd4?!-re ®f1! 2. £›xh2t ®f2 ugyancsak egyenlő. A megoldás: 1. ›g›e1! hljit! (1. - hl’e' 2. -0d4 +) 2. 'S’dH Később derül ki, hogy d2-ön a huszár manővereket akadályozná, ezért kötelező az oda-vissza (switch-back) meghátrálás a patt feloldására. 2. - 3. ›£ce3fS›g1 4. -Qc4! Visszavonulás, de még nincs vége. 4. - &1 5. -Bd2t ›£›g1 6. £ e4! „Átveszi” az f2 pont őrzését, sőt a g3 gyalogot is védi, indulhat a másik huszár. 6. - &1 7. £ h2t &g1 8. -Qf3t &f1 9. Sfd2t ®g1 10. ›£›e2(1) 1ph2 11.Qf3t ›&h3 12. &2 (12. ›£g1t? £h2 13. ”2?f2?? patt.) 12.gim 13. &xg1f ›S›g4 14. £f3 fixf3 15. Qf6f és nyer. Az igazsághoz tartozik, hogy az I. díjas tanulmány eredeti alakjában hibás volt, a javított verzió ezért került közlésre. Fogjuk meg, és vigyétek... Tanulmányszerzőink újabb WCCT sikeréről az 1992. 8-9. sz. 282. oldalán számoltunk be. Ezt követően folyóiratunk 381. oldalán („Feladványok") a sakkszerző válogatott összeredményét értékeltük. A „szóhoz nem jutottak” 18 fős felsorolásába 3-4 kimondottan tanulmány specialista is bekerült. Nem akartam hinni a szememnek. Műfajunk vb csapatánál éppen a „tekintélyelvűség” ellenkezője igaz: a 2. WCCT-n Fekete Zoltán (8. hely , 13 pont), a 3-on Gyarmati Péter (5 pont), míg a negyediken mindhárom pontszerző (összesen 17 ponttal) válogatottunk újonca volt. Tanulmányszerzőink sorozatos vb sikerét a magas szakmai színvonal mellett szerzőink önzetlen baráti együttműködésének köszönhettük. „A témafelelősök és a válogatók tegyék félre rokon- és ellenszenvüket, ...munkájukat részrehajlás nélkül végezzék" - olvasom megdöbbenéssel. Különös, hogy korrekt témafelelősünk, Zoltán L. sakkszerző mester eredményes munkájáért előbb (282. old.) köszönetet kap, utóbb, 100 oldallal arrébb (381.) viszont „egy kisszámú munkacsoport önmagából pályaművet kiizzadó" tagjaként jelenik meg. A fölöttébb orrfacsaró jelzőt olyasvalaki használja, akit a legparányibb sikerélmény sem ért: az eddigi 6 vb-n (utóbbi négy már WCCT) sakkszerző válogatottunk 1722,5 pontjához egy tizednyi pontocskával sem járult hozzá. A nullpontos cikkíró két alkalommal (2. és 3. WCCT) a kétlépéses osztályban eredménytelenül szerepelt. Helyezetlensége a világ legjobbjai között - sajnos - teljesen valós, hiszen műfajában a megelőző XIII. OB-n is igen gyengén, a 9. helyen végzett. Mert bizony a vb nem sétagalopp, hanem a legjobbak kőkemény szellemi viadala. A feladat sikeres abszolválása bajnokainknak és dobogós helyezettjeinknek is roppant nehéz. Jellemző bizonyíték, hogy „kirekesztettként” aposztrofált 18-ak ez ideig összesen 37,5 vb pontot értek el, válogatottunk összteljesítményének 2%-át hozták (őszinte köszönet illeti őket!), ám közülük 14-en még nem pontszerzők. Való igaz, sakkszerzőink létszáma alacsony, jelentős részük idős korú. A WCCT-k sokoldalú műfaji igénye kifejezetten hátrányos. A nemzetközi élboly színvonalát rendszeresen csak tanulmány-, szabadmatt-, és olykor a sorozatlépő témákban érjük el. Önmattnál és egyes speciális tündér osztályoknál (madrasi, circe stb.) rosszul állunk, nagymértékű a lemaradásunk, bár a direkt műfajokban (kettes, hármas, többlépéses) is elkelne több számottevő nemzetközi magyar siker. Mégsem lehet a helyzet kulcsa a siránkozás! A tehetségtelenségből és eredménytelenségből fakadó bűnbakkeresés, a másra mutogató uszítás sehova nem vezet. Legjobbjainkat (bajnoki helyezettek, nk. és hazai címviselők, nagytehetségű szerzők) az elért csapatvilágbajnoki eredményekért fokozottan meg kell becsülni, őket még a részeredményekért is őszinte elismerés illeti. Közreműködésükért a hazai vagyok, zsűrizésnél kiesett szerzőinknek, témafelelősöknek, a csapatkapitánynak, érdemi munkát végző hibajavítóknak és válogató bíráknak ugyancsak köszönet jár. A jövőben adottságaink, feltételeink és lehetőségünk figyelembevételével az elért eredményeket - mégha olykor szerények is! - értékelni kell. Ez lehet nemzeti válogatottunk fejlődésének záloga. Korányi Attila (252 vb pont) VÁLOGATOTT MŰVEK 2001. A. Kopnyin „Alomi-50” - 1992 I. díj 2002. D. Gurgenidze „Aloni-50" - 1992 3. elismerés 2003. Korányi Attila Magyar sakkélet - 1961 I. díj - verzió2004. L. Salai Ceskosl. Sach - 1990 - javítás - Világos nyer Döntetlen Döntetlen