Sakkélet, 1993. március - 1994. január (43. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-12 / 12. szám

364 * SAKKÉLET Jurij Averbahhal, a főtornavezető­­vel, nem sokkal a párosmérkőzés befejezése előtt magáról a meccs­ről, annak körülményeiről és a vár­ható fejleményekről beszélgettem. Lindner László - Hogyan került sor az Ön főtornavezetői megbízatására? Jurij Averbah - Először levelet kap­tam Keene nagymestertől, hogy el­vállalnám-e. Természetesen öröm­mel igent mondtam, és ezt követően jött a hivatalos felkérés. Az Orosz Sakkszövetségnek sem volt ellenve­tése. Megjegyzem, hogy az egyes fordulók vezetését felváltva látjuk el Carlos Falcon kollégámmal. Lindner László - volt-e probléma a mérkőzés során? Jurij Averbac - A világon semmi. Kivéve persze a bombariadót, ami­kor azonnal határoznom kellett, mit tegyek, s borítékolásról szó sem le­hetett. De végül is a dolog nem oko­zott problémát, mivel a félórás szü­net alatt együtt maradtunk és egyik félnek sem volt lehetősége, hogy elemezzen, vagy akárcsak mélyeb­ben gondolkodjon a partin. Igaz, Short a játszma utáni sajtótájékozta­tón azt mondta, nagyon kizökkentet­te a játékból a félbeszakítás. Lindner László - Tudja-e, hogy mi­lyen vicc járta az eset kapcsán? Jurij Averbah - (nevetve) Persze, hallottam én is. Az egyik újságban közölték azt a tréfás cáfolatot, amely szerint Dominic Lawson (ismert an­gol sakkpublicista, Short jóbarátja)­­ még mindig az 1984. évi, Campoma­­nes által félbeszakított és érvényte­lenített Kaszparov-Karpov mérkő­zésre utalva - kijelenti: nem ő intéz­kedett a bombariadó ügyében, hogy a félbeszakítás miatt érvénytelenít­sék az addigi partikat és kezdjék élőről a mérkőzést. Lindner László - Bevallom, engem az egész mérkőzés alatti emelkedett hangulat, a kitűnő szellem ragadott meg a legjobban. Jurij Averbah - Igaza van, nagysze­rűek voltak például a tévéközvetíté­sek. Még sohasem láttam hasonló­kat. Lindner László - Váltsunk át komo­lyabbra. Mi most az Ön funkciója az Orosz Sakkszövetségben, milyen változások vannak ott? Egymás közt főbíróval Jurij Averbah­­ (ismét mosolyogva) Adtak már ott nekem mindenféle funkciót. Voltam elnök, főtitkár, je­lenleg alelnök vagyok. A változások a szövetségben nagyok, főleg a ha­táskörében. A leglényegesebb, hogy a múltban, ha jött valahonnan meg­hívás szovjet sakkozó számára, a szövetség döntötte el, hogy ki men­jen. Akkor is, ha a meghívás névre szólt. Most mindenki oda mehet, ahová akar, bár a formalitásoknak eleget kell tenni. Mindenki látja, ho­gyan özönlik el a volt szovjet köztár­saságok sakkozói a világ versenyeit és milyen kitűnő erdményeket ér­nek el. Lindner László - Érezhető-e az Önök szövetségében, hogy milyen hatalmi harc folyik a nemzetközi sakkélet vezető berkeiben? Jurij Averbah - Nagyon is. A különb­ség csak az, hogy míg a világban Kaszparov és Campomanes közötti csatározásról beszélnek, nálunk en­nek még mindig a Kaszparov-Kar­pov ellentét a vetülete. Lindner László - és látható, hogy kinek nagyobb a tábora? Jurij Averbac - A szövetségben még mindig nagy a többsége Karpov híveinek. De úgy gondolom, hogy a következő választásokon ez megvál­tozik, és Kaszparov tábora túlsúlyba kerül. Végül is nem tagadható, hogy Karpov szorosan kötődött a letűnt rendszerhez. Lindner László - Mi a véleménye a most folyó mérkőzésről? Jurij Averbac - A meccs magas színvonalú, mindkét fél a náluk egyébként jól ismert aktivitással küzd. Csak csatlakozni tudok ahhoz az általánosan kialakult vélemény­hez, hogy Short - aki ilyen hosszú mérkőzést még nem játszott - az elején sokat kockáztatott és amellett bizonytalan volt. De sokat mond, hogy a mérkőzés végén ugyanannyi pontkülönbség volt közöttük, mint a kilencedik forduló után, tehát tizenöt fordulón keresztül tartotta az egyen­súlyt. Liildner László - Felelősnek tartja-e C­ampomanest a világbajnokság kö­rül kialakult helyzetért? Jurij Averbah - Nem is csak őt, ha­nem mindnyájunkat, akik a 1984-ben a Manilában tartott FIDE-kongesszu­­son olyan hatalmat adtunk az elnök kezébe, amely szerint a két kong­resszus közötti időszakokban egy­személyi felelősséggel dönt, és csak utólag tartozik elszámolással, ma­gyarázattal. Ez nagy hiba volt, ami az azóta eltelt csaknem tíz évben sok bajt okozott. Ezt az intézkedést sürgősen meg kell változtatni, bárki legyen is a FIDE következő elnöke. Lindner László - és mit vár a pca megalakulásától? Jurij Averbach - Nagyon egyszerű a kérdés. Ha a PCA jelenlegi vezetői meg tudják oldani a pénzügyi kérdé­seket, lesz biztos anyagi fedezetük terveik megvalósítására, ez fordula­tot hozhat a nem­zetközi sakkélet­ben. Lindner László - Köszönöm a be­szélgetést és sok sikert kívánok az orosz sakkozóknak.

Next