Sakkélet, 1994. március-december (44. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-15 / 1-2. szám
2 * SAKKÉLET Mindenki másért csinálja... Eszmecsere az elnökkel, a magyar sakkról, a vezetésről és a jövőről Editkének könnybe lábadt a szeme. „Miért kell még ez is?” - mondta nekikeseredve. „Még arra sincs időd, hogy ebédeljél, éjszaka is dolgo zol.” Február 7-én este úgy 1/2 10 óra tájban az MLSZ elnökségi ülése után dr. Kunos Péterrel próbáltam egyeztetni egy régóta várt elnöki beszélgetés időpontját. Úgy látszott, hogy a hűséges, s odaadó munkatárs - az AGROBANK vezérigazgatójának titkárnője - megbuktatja az újságírót, mert a talán, talán, majd lesz egy időpont, gátat emelt a nagy igyekezetnek... Aztán február 11-én elmaradt az egyik fontos ügyfél látogatása, s jutott egy óra a sakk számára is. Már senki sincs a vezetők sorában azok közül, akik 1948 márciusában ott voltak a MADOS közgyűlésén, és nagy-nagy hazafiúi buzdulással tettek hitet amellett, hogy a magyar sakkozásnak élni kell a romokon is. Igen, akkor sokan hitték, hogy a sakkozással meg lehet váltani a világot. Azóta szinte egy emberöltő telt el, s ma már egyedülálló ritkaság az, ha egy ember a sakkért elkötelezettségből, ellenszolgáltatás nélkül tevékenykedik. Ma már sokan a pénzért, nemcsak a sakkért, vagy csak az anyagi juttatásért, a szereplésért, meg a hatalomért hajlandók előrevinni a sakkozás ügyét. Ennek előrebocsátása után szeretném feltenni az első kérdést, amelyet gondolom, sok százan, ha nem ezren is feltennének. Úgy gondolom azonban, hogy régi ismeretségünk alapján nem veszed kellemetlenkedésnek azt a kérdést, hogy a rendkívüli idegi és lelki megterheléssel járó bankvezérigazgatói munkaköröd mellett miért vállaltad a Sakkszövetség elnöki teendőit. Miért éri meg, hogy szervezed, szerzed az anyagi támogatást, hogy minden eszközzel segíted a magyar sakkozás ügyét? Miért vállaltad önként ezt a hálátlan feladatot? Kifejezetten tetszik nekem ez a kérdés, nem úgy, ahogy gondoltad. Magamnak is felteszem ezt, de hogy őszinte legyek, a feleségem is jó néhányszor kérdezi. Már több, mint négy esztendeje a bankszférában dolgozom. Ebben a szakmában úgy kell mérni mindent, hogy mit kapok és mit adok. És ha egyszer egy mérleget csinálok arról, hogy a sakkban én mit kaptam és mit adtam, akkor minden normális ember megkérdezi, hogy tényleg miért csinálom ? Ez egyszerű. Hétköznapinak is tűnik, de igaz. Nekem a sakk az egyik nagy szerelmem. Gyermekkoromban kerültem szorosabb kapcsolatba a sakkozással. Később a Szinyei Merse Gimnáziumban kiderült, hogy én játszom a legjobban. Megszerveztem a középiskolai bajnokságban résztvevő csapatot, én lettem a csapat vezetője és kikötöttem örökre a sakkozás mellett. Igaz, az egyetemi évek, és a főiskolai egyetemi bajnokság megnyerése után a versenyzés háttérbe szorult a munka, a család és tanulás miatt. Az régi igazság, hogy amit az ember szeret csinálni, nem mérlegeli, hogy mit ad és mit kap. Én a sakkot mindig szívből csináltam, és ezt fogom tenni a jövőben is. Természetesen, ha úgy látom, hogy valaki többet akar és tud tenni a magyar sakkozásért, mint én, csak szólnia kell, és a következő közgyűlésen, vagy egy rendkívüli közgyűlésen szívesen átengedem az elnöki posztot. Nem ragaszkodom a pozícióhoz, de ameddig ezt a tisztséget betöltöm, rendkívül nagy elfoglaltságom ellenére is igyekszem tisztességgel ellátni. - Sokan mondogatják, hogy te nem foglalkozol a személyi problémákkal, a napi sakkügyekkel, legfeljebb csak néha-néha nagy események alkalmával. Ez igaz. De ezekkel a problémákkal régen is a főtitkár foglalkozott. A Magyar Sakkszövetségnek most olyan főtitkára van Ambrus Zoltán személyében, aki szinte reggeltől estig, a nap minden órájában mindenkinek a rendelkezésére áll, és a hozzá eljuttatott problémákat igyekszik legjobb tudása szerint megoldani. Ugyanez vonatkozik az ifjúsági sakkozásért végzett munká.