Sakkélet, 1994. március-december (44. évfolyam, 1-12. szám)

1994-03-15 / 1-2. szám

2 * SAKKÉLET Mindenki másért csinálja... Eszmecsere az elnökkel, a magyar sakkról, a vezetésről és a jövőről Editkének könnybe lábadt a szeme. „Miért kell még ez is?” - mondta nekikeseredve. „Még arra sincs időd, hogy ebédeljél, éjszaka is dolgo­­ zol.” Február 7-én este úgy 1/2 10 óra tájban az MLSZ elnökségi ülése után dr. Kunos Péterrel próbáltam egyeztetni egy régóta várt elnöki beszélge­tés időpontját. Úgy látszott, hogy a hűséges, s odaadó munkatárs - az AGROBANK vezérigazgatójának titkárnője - megbuktatja az újságírót, mert a talán, talán, majd lesz egy időpont, gátat emelt a nagy igyekezet­nek... Aztán február 11-én elmaradt az egyik fontos ügyfél látogatása, s jutott egy óra a sakk számára is.­ ­ Már senki sincs a vezetők sorá­ban azok közül, akik 1948 márciusá­ban ott voltak a MADOS közgyűlé­sén, és nagy-nagy hazafiúi buzdu­­lással tettek hitet amellett, hogy a magyar sakkozásnak élni kell a ro­mokon is. Igen, akkor sokan hitték, hogy a sakkozással meg lehet válta­ni a világot. Azóta szinte egy embe­röltő telt el, s ma már egyedülálló ritkaság az, ha egy ember a sakkért elkötelezettségből, ellenszolgálta­tás nélkül tevékenykedik. Ma már sokan a pénzért, nemcsak a sakkért, vagy csak az anyagi jutta­tásért, a szereplésért, meg a hatalo­mért hajlandók előrevinni a sakko­zás ügyét. Ennek előrebocsátása után szeretném feltenni az első kér­dést, amelyet gondolom, sok szá­zan, ha nem ezren is feltennének. Úgy gondolom azonban, hogy régi ismeretségünk alapján nem veszed kellemetlenkedésnek azt a kérdést, hogy a rendkívüli idegi és lelki meg­terheléssel járó bankvezérigazgatói munkaköröd mellett miért vállaltad a Sakkszövetség elnöki teendőit. Mi­ért éri meg, hogy szervezed, szer­zed az anyagi támogatást, hogy min­den eszközzel segíted a magyar sakkozás ügyét? Miért vállaltad ön­ként ezt a hálátlan feladatot?­­ Kifejezetten tetszik nekem ez a kérdés, nem úgy, ahogy gondoltad. Magamnak is felteszem ezt, de hogy őszinte legyek, a feleségem is jó né­hányszor kérdezi. Már több, mint négy esztendeje a bankszférában dolgozom. Ebben a szakmában úgy kell mérni mindent, hogy mit kapok és mit adok. És ha egyszer egy mér­leget csinálok arról, hogy a sakkban én mit kaptam és mit adtam, akkor minden normális ember megkérde­zi, hogy tényleg miért csinálom ? Ez egyszerű. Hétköznapinak is tű­nik, de igaz. Nekem a sakk az egyik nagy szerelmem. Gyermekkorom­ban kerültem szorosabb kapcsolat­ba a sakkozással. Később a Szinyei Merse Gimnáziumban kiderült, hogy én játszom a legjobban. Megszervez­tem a középiskolai bajnokságban résztvevő csapatot, én lettem a csa­pat vezetője és kikötöttem örökre a sakkozás mellett. Igaz, az egyetemi évek, és a főiskolai egyetemi bajnok­ság megnyerése után a versenyzés háttérbe szorult a munka, a család és tanulás miatt. Az régi igazság, hogy amit az ember szeret csinálni, nem mérlegeli, hogy mit ad és mit kap. Én a sakkot mindig szívből csináltam, és ezt fogom tenni a jövőben is. Természetesen, ha úgy látom, hogy valaki többet akar és tud tenni a ma­gyar sakkozásért, mint én, csak szól­nia kell, és a következő közgyűlésen, vagy egy rendkívüli közgyűlésen szí­vesen átengedem az elnöki posztot. Nem ragaszkodom a pozícióhoz, de ameddig ezt a tisztséget betöltöm, rendkívül nagy elfoglaltságom ellené­re is igyekszem tisztességgel ellátni. - Sokan mondogatják, hogy te nem foglalkozol a személyi problé­mákkal, a napi sakkügyekkel, legfel­jebb csak néha-néha nagy esemé­nyek alkalmával.­­ Ez igaz. De ezekkel a problé­mákkal régen is a főtitkár foglalko­zott. A Magyar Sakkszövetségnek most olyan főtitkára van Ambrus Zoltán személyében, aki szinte reg­geltől estig, a nap minden órájában mindenkinek a rendelkezésére áll, és a hozzá eljuttatott problémákat igyekszik legjobb tudása szerint megoldani. Ugyanez vonatkozik az ifjúsági sakkozásért végzett munká.

Next