Sakkélet, 1996. január - 1997. január (46. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-13 / 11-12. szám
kor-olykor kátyúba ragadt szekerét. Mondta, és mondja a bátorításul Figaro házasságából a grófi inas igazát: Ahol nem szabad a bírálat, ott nem édes a dicséret. Talán hetvenen, ha voltunk, s ha hiányoztak is sokan, velünk volt első nagy történetkutatónk - Földeák Árpád és Bottlik Iván halhatatlan elődje - a lelkiismeretes Galgóczy. A képzelet szárnyán eljött a színes, avatott tollú Chalupetzky Ferenc, akinek családja és közeli rokonsága ötszörös véráldozatot hozott a világháború vérzivatarában, s vele mindazok is akik elkezdték a romokon az új sakkélet építését, akik életüket a sakkra áldozták. Itt volt Bedő Ödön, a Népszava sakkrovatával, Vasas szívvel a halhatatlan Kronosz Ferenc, a munkás sakk zászlóvivője, Zákonyi Antal, a nyomdász sakkozás szervezője, és az első elnök Kossa István, akinek vezetésével leraktuk az alapokat. Talán hetvenen, ha voltunk mi, akik megfogtuk egymás kezét, s gondolatban köszöntöttük a fanatikusokat, Róbert Ferencet, aki igazáért szembeállt a világgal, és az Effendit, a világháború poklában is igaz embert, dr. Sallay Rolandot. Nem éltek ők hiába... Itt volt Bán Jenő is, akinek szülőházán, Dunapatajon, csak nem régen avattunk emléktáblát, és elhozta a Végjátékok taktikája első, egyben utolsó kötetét. És nem késhettünk el Asztalos Lajos bácsi hétfői ifjúsági edzéséről,s ma is hallom, amint halkan kérdi : erre mit húztál volna fiacskám? A sakkozásért éltek ők, s még ki tudja hányan? Dr. Szily József, a kapitány, az örökké derűs Alföldy László, a 33 sakkleckével, a nagy küzdő, példamutató orvos, dr. Bély Miklós, és eljött a Csodák a sakktáblán című könyvével Páros György is, és elhozva a feladványok csodálatos világát. Talán hetvenen, ha voltunk, akik köszönthették Jenő bácsit, minden magyar sakkozó Dalmadi Jenőjét, a világháború utáni első ügyvezető elnököt, és a mindig szerény Balogh Jánost, a szép kort megélt Négyesy Gyuri bácsi, aki lapunk levelezési rovatát vezette évtizedeken keresztül, és a jó embert, Bakonyi Eleket, aki most is közszemlére tette a bakonyi szicíliait. Az alelnökkel, a mindig mindenkinek segítő Gábor Zoltánnal folytatjuk a sort. Azzal a kommunista alelnökkel, aki szó szerint, minden szinten, minden ügyben a sakkozók segítségére sietett. Felmérhetetlen mennyit mindent tett a sakkozókért. Talán hetvenen, ha voltunk, akik tisztelegtünk Flesch János vakszimultán-rekorder emléke előtt, és köszöntöttük Lángos Józsát, aki már Három évtized a Postásban. Emlék csapatversenyről az ötvenes években, Jenei Ferenc mellette id. Honfi Károly SAKKÉLET * 323 . JUBILEUM - A GENS UNA SUMUS JEGYÉBEN 03 Hazánkban az első nemzetközi versenyt 1896-ban rendezték, a világ élmezőnyéből csak Lasker és Steinitz hiányzott. Charousek 1-2. helye óriási sikert jelentett. Az első öt magyar férfi országos bajnokságot 1906-1913 között rendezték, a sorozatot a háború szakított meg. Tömegét tekintve is erősödött a sakkozás és hosszú folyamat eredményeként 1911-ben megalakult a Magyar Sakkszövetség, amelyet azonban 1913-ban feloszlattak. Újjá kellett volna alakítani, de a világháború ezt lehetetlenné tette. A háború alatt a sakkozók közül is sokan katonák lettek, de néhányan katonai szolgálatra nem voltak alkalmasak egészségi okokból, mások átmenetileg Budapesten kaptak beosztást, így éppen a legjobbak egy része kis létszámú, de erős versenyeken találkozott. 1916-19 közt az évi 1-2 rangos verseny akkor a világon páratlan aktivitást jelentett. Ezeken a korán elhunyt, zseniális Breyer Gyula volt a legsikeresebb. 1921-ben másodszor is létrehozták a Magyar Sakkszövetséget. Ezt ünnepeljük most. A sakkozás létszámában nőtt, átlagszínvonala erősödött. Az idősödő Maróczy újra versenyezni kezdett, ha nem is a régi erejével és egy nemzetközi mércével mérve is jó tábor volt mögötte: olyan erők, akikkel meg lehetett nyerni az 1927-es és 1928-as olimpiákat, az 1936-os soronkívüli, 8 táblás olimpiát és ezüstérmet szerezni 1930-ban és 1937-ben. Havasi Kornél, dr. Nagy Géza, Steiner Endre és Lajos és dr. Vajda Árpád fénykora volt a két háború közti időszak, amelynek a második felében már a fiatalabbak, Lilienthal Andor, Szabó László és Barcza Gedeon pályafutása is magasra ívelt. Steiner Endre és Lajos nevét említve (akik a mai értelemben nagymesteri nívón sakkoztak) meg kell jegyezni, hogy a magyar sakkozás egyedülállóan gazdag kiváló sakkozó testvérpárokban, Steineréknél kissé fiatalabbak dr. László Csaba és Deli mesterek, később a Portisch-testvérek, a budapesti nagymesterek: Horváth József és Csaba, a zalaegerszegi Horváth-testvérek és természetesen a Polgár-lányok... Világbajnoknő, nagymesterek, nemzetközi mesterek sora... 1925-ben elindultak a csapatbajnokságok Budapesten, időszakosan egyes országrészek is rendeztek - közülük a Déli kerületé volt a legjelentősebb. 1945 után a sakk tömegbázisa tovább nőtt. Ennek egyik jelen az országos csapatbajnokság kiépítése, amely élénk budapesti és megyei versenyéletre épült. 1945 előtt a Budapesti SK, a Pesti Hírlap SK (Maróczy szerint akkor a világ legerősebb klubcsapata), a Hangya SK, a Budai ST, 45 után a Közalkalmazottak, Magánalkalmazottak, Vörös Meteor, MTK, Bp. Spartacus, Bp. Honvéd csapatai voltak a legsikeresebbek. A két háború közt folytatódott a magyar bajnokságok sorozata és jónéhány nemzetközi versenyt is létrehoztak: Győr, Debrecen, Kecskemét, Budapest, Újpest neve ismertté vált a sakkozó világban.