Sakkélet, 1996. január - 1997. január (46. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-13 / 11-12. szám

324 # SAKKÉLET 10 Két nagy egyéniség ért a háború előtti sikerei után pályája csúcsára: Szabó Lász­ló a világ élvonalába tört be, amit számos nagy versenysiker - beleértve világ­­bajnokjelölti szereplését is - igazol. Itthon pedig Barcza Gedeonnal uralták a magyar bajnokságokat. Első méltó konkurensük Benkő Pál volt - ő sajnos, 1957-től az Egye­sült Államokban élt és így aratta sikereit. Portisch Lajos vált aztán vetélytársukká, majd a magyar sakkozás legjobbjává. Sok­szoros világbajnokjelölt, magyar bajnok, nemzetközi versenyek győztese, olimpiák, Európa-bajnokságok egyik kulcsembere. Kortársai: Bilek, Csém, Dely, Forintos, Honfi, Lengyel és egy következő újabb nagy generáció: Adorján, Faragó, Pintér, Ribli, Sax (később Horváth Csaba és József, Schneider Attila) magyar bajnokságokon és nemzetközi versenyeken elért sikereik mel­lett egy újabb olimpiai sikersorozatot hoz­tak az országnak: 1970 és 1980 között egy arany és három ezüstérmet, Európa-csa­­patbajnokságokon pedig ezüst és bronzér­meket. A fiatalabbaknak ifjúsági és világ­­bajnokságokon is sikerült élen végezniük. A női sakkozás is meghozta a maga ra­gyogó sikereit. Lángos Józsa, Karakas Éva, Ivánka Má­ria, Verőci Zsuzsa, Mádl Ildikó a rendsze­ressé váló női bajnokságok, nemzetközi versenyek, világbajnoki címért folyó küz­delmek, olimpiák (ezüstérem 1969, 1978, 1980, 1986) a világ élvonalába vitték ha­zánkat, jelentős sikereket ért el bajnoksá­gainkon, illetve nemzetközi versenyeinket Angyalosiné Porubszky Mária, Csonkics Tünde, Honfi Károlyné, Finta Erzsébet, Károlyné Hönsch Irén, dr. Kas Rita és Krizsán Edit. Ezt a teljesítményt még fokozni is tudta a három Polgár-testvér versenyzése, a női csapat két olimpiai aranyérme és az egyéni világbajnokság megszerzése valóban világ­raszóló siker. A nemzetközi versenyek rendezése foly­tatódott, sőt ezek meg is sokasodtak. Kiemelendő 1950-ben a világbajnokjelöltek versenye, 1952-ben a Maróczy-emlék­­verseny, a rövidebb-hosszabb sorozatok, a Tungsram versenyei, az Asztalos- és Tóth László-emlékversenyek, de a sor sokáig folytatható. Az utóbbi évek nagy rendezvé­nyei a sziráki zónaközi verseny, a korosztá­lyos és ifjúsági Európa- és világbajnokság­ok, a debreceni Európa-csapatbajnokság voltak - de a mostani csapatverseny is be­kerül a jeles rendezvények sorába. A sakkozás történetének áttekintésénél a szervezőknek, támogatóknak, vezetőknek legalább egy szűk körét is meg kell említe­ni. Csak a század elejétől: Abonyi István, Balla Zoltán, Chalupetzky Ferenc, dr. Exner Kornél, Fleissig Sándor, Szávay Zoltán, Szé­kely Jenő, a II világháború után pedig Asz­talos Lajos, dr. Bojta Béla, Flórián Tibor, Fü­­löp Sándor, Gábor Zoltán, Hajtán József, La­kó László, Szerényi Sándor a hoszszabb ideig tevékenykedő szervezők-vezetők a je­lenlegi dr. Kunos Péter és Ambrus Zoltán előtt. 1952-ben a női világbajnokjelöltek tor­náján képviselte hazánkat. Nem hihet­jük ma sem, hogy már nem szól hoz­zánk a Tanár Úr és már több mint tíz esztendeje annak, hogy Barcza Ge­deon itthagyott bennünket. Elment Klugcsi, a nagy küzdő Kluger Gyula is, s talán egy megálmodott másik világ­ban új meccsekre készül. Hallom, most is hallom a hangot. Kedves gye­rekek, de nincs már tv-sakkiskola, nincs már kedves Éva néni. Szívünk­ben él tovább Karakas Éva, aki ki tud­ja, hány gyereket nyert meg a sakk számára. Eljött Flórián Tibor is , a dip­lomata és a főtitkár, hogy megjegyez­ze csendesen: nem kell itt semmit ko­molyan venni. Él bennünk Jenei Fe­renc is, aki történelmi jelentőségű ér­demeket szerzett a magyar női sakko­zás fejlesztésében, és Balogh Béla, aki halálos ellenséggel szívében élete utolsó percéig sakkozott. És abból a másik világból is , még mindig belép az ajtón, a szerkesztőségi napokon az aranykezű kapitány, Papp-Nava­­rovszky László, s hittel mondja: első­sorban béke kell a magyar sakknak. Még frissek a virágok a jóbarát, Honfi Károly sírján, nem is hagyott itt ben­nünket, Karcsi még mindig két királyig harcol sakktáblán. Talán hetvenen, ha voltunk ünneplők és ünnepeltek. Azok, akik még itt lehetnek közöttünk. Az Életem a sakkal, könyvével kezében, itt van velünk a sakk világának nagy öregje, a negyvenes évek kiemelkedő sakkozó­ja, a 85 esztendős Lilienthal Andor, aki a Moszkvában eltöltött hosszú évek alatt is megmaradt magyarnak. És meghatottan köszönthetjük a 79 éves Szabó Lászlót, azt a nagymestert, aki a ötvenes években szinte egymaga állta a szovjet sakkáradat rohamát, s védte meg nagy tornákon, a világbaj­nokjelöltek versenyén az európa be­csületét, sakk-ku­ltúráját. Talán hetvenen, ha voltunk, hogy tiszteletnek köszöntsük a magyar le­gendát, Portisch Lajost, világverse­nyek, olimpiák hősét, aki mindig pél­dát mutatott küzdésből, emberségből és magyarságból. Hárman ültek egy­más mellett. A harmadik, a hatvanas évek nagy sakkozója, aki kétszer küz­dött a vb-jelöltek döntőjébe. Benkő Pál végjátékművészek legnagyobbi­ka, aki távol a hazától is megmaradt igaz magyarnak. Meghatottan kö­szöntjük Bilek Istvánt, a Magyar Sakk­történet négy kötetének szerkesztőjét, Lengyel Leventét a mesteredzőt, az 1948 évi népi bajnokot, és Bárczay Lászlót, lapunk volt főszerkesztőjét világhírű nagymestereinket. Köszönt­jük a költői ihletésű Adorján Andrást, a Black is OK és a szivárványsakk aty­ját. A nagy öregeket, a 91 éves Szerényi Sándort, aki 29 évig, a ma­gyar sakk aranykorszakában állt szö­vetségünk élén, és a 80 éves dr. Lindner Lászlót, a világhírű felad­ványszerzőt, a nemzetközileg ismert és elismert újságírót. Tisztelettel kö­szöntjük a külföldön versenyző Polgár lányokat, Zsuzsit, Zsófiát és Juditot Magyarország sakkpropagandistáit, a távoli Amerikában élő csupaszív Iván­ka Máriát, hazánk kilencszeres bajnoknőjét, olimpiák hősét, és Verőci Zsuzsát, aki tíz olimpián vezette a női csapatot, a jó tollú újságírót, a jerevá­ni női sakkolipia főbíróját, és Pintér József nagymestert és Bakcsi Györ­gyöt az örökszép feladványok nagy­mesterét. Köszöntöttük, azokat akik nem tudtak megjelenni ezen a ben­sőséges ünnepen, Ribli Zoltánt meg Sax Gyulát Buenos Aires aranyérme­seit, és Csom Istvánt az EB-csapat ka­pitányát is, és Mádl Ildikót és az olimpiai aranyérmes Vadász Lászlót... Talán hetvenen, ha voltunk ezen az ünnepen. A béke, az egymáshoz tartozás pillanatait éltük át, azt hogy csak az összetartozásban lehet annyi erő, mellyel megmenthetjük az állami támogatás nélküli magára hagyott ma­gyar sakkozást. (A szerk.) JUBILEUM - A GENS UNA SUMUS JEGYÉBEN £□ Összesen 100/60/40/20/15 000 Ft díjak 1997. március 13-21. Budapesti Tavaszi Fesztivál Információ: Nagy László tel-fax: 263-28-59 (Budapest) Address: 1101 H-Budapest, Hungária krt. 5-7. XI. ép. I. em. 7. Phone/fax: (36-1) 263-2859 Vegyen részt Ön is a Tavaszi Fesztiválon!

Next