Sakkélet, 1998. március-december (48. évfolyam, 1-12. szám)

1998-11-09 / 9-10. szám

SAKKÉLET # 295 63 ÉLETPÁLYA ÉS AZ ALKOTÁS MŰVÉSZETE Úr Benkő Franciaországban, Amiens­­ben született 1928. július 15-én, ma­gyar szülőktől. Mérnök édesapja ak­kor ott dolgozott. 1932-ben tértek vissza Magyarországra. 1942-ben kezdett a Zugló Sakk­kör tagjaként versenyezni. Egyéni és csapatversenyeken játszott: 1942-1943- ban a második, 1943-1944- ben már az elsőben, a 2. táblán. 1944- ben a leventékkel nyugatra vitték, de az osztrák határ előtt meg­szökött. Mikor visszatért, édesapja és bátyja szovjet hadifogságban volt, s ott voltak még 1946-ban is, édesanyja pedig 1945-ben elhunyt. Minimális létfeltételei sem voltak biz­tosítva. Szegedi ismerősei jöttek se­gítségére (elsősorban Mák Ernő), akik egy középiskolai kollégiumi helyhez segítették 1946-ban. Sze­geden érettségizett 1947-ben, az­után tért vissza Budapestre. A nagymester sokoldalú és kivé­teles sakktehetségének jellemzésé­re sokatmondó esetet idézünk fel szegedi évéből, amelyet dr. Moso­nyi Kálmán őrzött meg. „Benkő egy makói szimultánján vett részt Mosonyi, s utána együtt mentek ki a vasútállomásra. Volt ná­la a Chess-ből két példány, amelye­ket Benkő a vonatra várva elkért és nézegette, fejben „olvasgatta” az angol jelzéssel írt játszmákat, majd felhívta Mosonyi figyelmét az egyik játszmára. Közel egy év múlva egy csapatmérkőzésen Mosonyi Mák Ernő ellen játszott, beáldozott 15-ön egy huszárt, melyet ellenfele leütött, Mosonyi pedig exf5-tel folytatta és vesztett. Benkő jelen volt és szigo­rúan kérdezte, hogy miért nem a jó 1950-től kezdve a változó világbajnoki rendszerek „hivatalosan” produkáltak vi­lágbajnokjelölteket. A világbajnok kihívási jogáért küzdő legjobb 8 vagy 10, egy­szer pedig 15 nagymester között mindig voltak magyarok: Portisch Lajos nyolc­szor, Ribli Zoltán, Adorján András és Sax Gyula pedig egy-egy ciklusban érték el a világbajnokjelölt megtisztelő címet. Hozzájuk csatlakozik az 1950-ben világbajnokjelölt, akkor külföldön élő Lilien­thal Andor és Benkő Pál is, aki 1959-ben és 1962-ben jutott be a világbajnokje­löltek 8 fős versenyére. Benkő Pál életútja meglehetősen mozgalmas volt. A család Erdélyből szárma­zik, az I. világháború után települtek Budapestre, „árkosi Benkő” a teljes nevük. Árkos a székelyföldön van, Háromszékben, a Benkő-forrás máig őrzi a család ne­vét. A magyar tudománytörténetbe is bekerültek: árkosi Benkő Zsuzsanna volt Bolyai Farkas felesége, Bolyai János édesanyja. A nagymester sosem beszélt, noha természetesen tudott erről; a lexikonok őrzik és hozzáférhetővé teszik az adatokat... Moszkvai találkozások 1949 tavaszán. Balról jobbra Szimagin és Averbah társaságában

Next