Sakkélet, 1998. március-december (48. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-09 / 9-10. szám
GO GI ÉLETPÁLYA ÉS AZ ALKOTÁS MŰVÉSZETE gx15-öt lépte? Utólag én is okos vagyok - mondta Mosonyi. Utólag, utólag nem emlékszik arra a játszmára, amit az állomáson mutattam a Chess-ben. Ott a g-gyaloggal ütöttek."Mosonyi otthon megnézte: valóban az az állás jött ki, lépéscserével (!). Ezt olvasta Benkő angol jelzéssel egy évvel azelőtt... 1945-ben játszott először olyan versenyen, ahol mesterek is voltak a mezőnyben, sőt akkor játszott először versenyjátszmát mesterrel. A 18 fős mezőnyben 10 mester szerepelt (Magyarországon nem adták könnyen a mesteri címet!) és a versenyt Benkő nyerte 12,5 ponttal, 1,5 pontos előnnyel! Ekkor lett mester. A bajnokságon 1946-ban rosszul indult, így csak az 5-6. helyre tudott bejutni, de 1947-ben már 2-3. lett, 1948- ban pedig bajnok. Első külföldi versenyén, Bad Gasteinben 2-3., 1949- ben Lodzban első helyezett. 1949-ben a Budapest-Moszkva csapatmérkőzésen a kiváló szovjet sakkozókból álló 8 fős csapat ellen Budapesten 4,5, Moszkvában 3 pontot ért el és összesítésben 1,5 pont előnnyel Szabó és Barcza előtt a legeredményesebb magyar lett. Ugyanebben az évben Bukarestben jó nemzetközi mezőnyben. Amikor 1950-ben létrehozták a nemzetközi mesteri címet, az elsők között kapta meg. Fejlődése azonban nem volt töretlen. Kevés külföldi versenyre juthatott el - Nyugat-Európába pedig egyáltalán nem. A politikai helyzet nyomasztó volt Magyarországon, ezek a sztálini korszak utolsó évei. Helyzetét Szabóval és Barczával éleződő ellentétei is nehezítették. Megpróbált elmenekülni. Egy NDK-ban rendezett csapatversenyt felhasználva, 1952-ben megkísérelt Füstér Gézával együtt a keleti szektorból Nyugat-Berlinbe átjutni. Nem sikerült. Több, mint egy évre internálótáborba hurcolta az ÁVH. 1953-ban Nagy Imre miniszterelnöksége idején az internálótáborok megszüntetésének köszönhette szabadulását. Balsikerű emigrálási kísérlete törést okozott pályafutásában, és az 1952-es Stockholm-Saltsjöbaden színhelyeken rendezett zónaközi versenyre nem jutott ki. 1951-ben Marianské Lázne és Prága rendezte a zónaversenyt, itt Benkő az 5-6. helyen végzett, de holtversenyes társa, Foltys volt a továbbjutó. Ő azonban 1952 márciusában meghalt, így Benkő vált jogosulttá a részvételre, de nem utazhatott. Vesszőfutása 1953-ban ért véget, ez év őszén kezdhetett újra versenyezni. Megnyert egy budapesti mesterversenyt, 1954-ben a magyar bajnokságon 2. helyezett, 1955-ben 3-4., de az ebben az évben Budapestre látogató szovjet csapat ellen ismét ő lett a legeredményesebb magyar. 1956-ban Budapesten egy erős mezőnyű Aljechin-emlékversenyen Portisch társaságában 1-2., majd a moszkvai sakkolimpián bronzérmes, 2-3. helyezett magyar csapat tagja és a 3. táblán Keres és Ivkov után az övé a legjobb százalékos teljesítmény. Úgy ítélte meg, hogy az akkori magyarországi körülmények még mindig nem megfelelően biztosítják a lehetőségeket pályafutásához. A levert 1956-os forradalom utáni politikai légkört nehezen viselte el, így újra távozásra gondolt. A magyar bajnokság volt 1957-ben a válogatóverseny a zónaversenyekre: a 2. helyezett utazhatott a dublini tornára. Benkő „megcélozta” ezt a helyet és sikerült: második-harmadiknak futott be. Dublinban 2-3. helyen végzett (Berger-Sonneborn értékeléssel ő lett a második), és ezzel bejutott a zónaközi versenyre. Magyarországra azonban már nem tért vissza. Portorozsban 1958-ban, a zónaközin a 3-4. helyen végzett, Petroszjan társaságában, elismert világklasszisok előtt. Ez volt addigi pályafutása legnagyobb sikere, ami meghozta számára a nemzetközi nagymesteri címet is (amely cím aktív viselői akkoriban csak 40 körül voltak az egész világon!) és megmutatta, hogy mit vesztett azzal, hogy éveken át korlátok közé szorították. A bajnokság megnyerése után 1948-ban az ünnepélyes díjkiosztón. Balról áll a díjat átadó Kutas István, az OSH elnökhelyettese, ül Fülöp Sándor, az MLSZ főtitkára