Sárospataki Füzetek 1. (1857-1858)

Egyháztörténet - Pálkövi Antal: Egyházi és világi főhatalom feletti harc

PÁLKÖVI ANTAL fenséget gyűlöltem, azért halok meg száműzetésben“. A ki­jelölt utódok közül, de csak unszolás után, mert Rómát az el­lenfél birá, mely hatalmas vala most, s csak egy év múlva hagyá magát rávétetni a montecasinói apát. Desiderius, Ger­gely barátja, hogy III. Viktor név alatt a pápai hivatalt fel­vállalja. VII. Gergely halála mit sem változtatott a pártok állá­sán. Az utána következők folytaták a harcot, ismérték az átkot Henrik ellen. Változó szerencsével folyt a szűnni nem akaró harc. Mert a világi fegyvereket a pápa és papok éle­­ssték. A pártok csaknem egyenlő számmal voltak; 15 püs­pök a pápa részén, 18 Henrikkel tartott. A cseh Vratiszláv, Konrád, Herman testvére, Svábország Bajorhonnal Welf el­lenére a császár mellé álltak, megunván a hosszas pusztító ha­dat. De a nordheimi Ottó helyét egész hatatal­mával ügyesen pótolá Egbert a miszniai határgróf, a leghatalmasabb hűbér­­nök. Mily elkeserülten s dühösséggel folyt a harc, mutatja az, hogy a pápapártiak seregök előtt az úgynevezett „caracciu­­mot“ vitették, a zsidók frigyládájaként, kik ezt a végett hasz­­nálák harcban, hogy öszpontosító legyen, ha szétveretnének. Ők is valahányszor csatára került a dolog, egy igen magas, szekérre helyezett vörös zászlóval ékesített feszületet vivének a tábor előtt az egyház, a vallás s a pápa jelvényéül. Hen­rik minden áron békülni akart Egberttel, de hasztalan. A harc folyt. Henrik Gleiszen várát véve ostrom alá, de egy éjjeli meglepetésben elveszté két leghűbb s legvitézebb barát­ját, a lausannei püspököt, Burkhardot és a brémai Liemart, kik elfogattak. Azonban Egbert is nem sokára kelepcébe kerül­vén Henrik párthiveinél, megöletett. Erre Herman kibékült, s a pártok fejei hajlottak az egyezségre, s ő most annál na­gyobb remények közt indulhatott Olaszföldre, hol azalatt újabb bonyolódások történtek. III. Viktor pápa 1086. választása után negyed napra kiűzeték Rómából, mire letéve méltóságát s visszament a mon­tecasinói zárdába, hol egy év múlva meghalt. A római bi­­bornokok Gergely szellemétől lelkesittetve, ugyanazon elvhez következetesen s a III. Viktor által ajánlott ostiai püspököt Ottót választók II. Orbán név alatt pápává. Ennek első gond­ja volt hatalmát s tekintélyét minden áron megerősitni s pártjába uj lelket önteni,­­egyszersmind uj segédforrást te­remteni. A hatalmas bajor herceget Weifer sikerült neki meg­

Next