Sárospataki Lapok, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-08 / 20. szám
359 SÁROSPATAKI LAPOK. tanári kara, mai napon tartott gyűléséből, Nagyméltóságod nyolcvanadik születési napja évfordulója alkalmából, mély tisztelete és törhetlen bizalma kifejezése mellett, szivből eredő üdvözletét küldi." Ez üdvözlethez bizonyára szivből csatlakozott Magyarországnak minden protestáns tagja. — Az örömünnep ügyében. A „Sárospataki lapok“ 16. számában Erdélyi Sándor, magyar-jesztreli lelkész úr, énekkarunknak egykori kitűnő praecentora, a legközelebbi számban pedig Dudás Lajos úr, a jubileumot illetőleg egy indítványt tettek közzé, amelyben Erdélyi úr az énekkar bizottmánya által közösen elmondandó darabokul választott „Szabadságdal“ és „Dalünnepen“ című műdarabok helyett egynéhány, a „régibb gárda legénysége“ által inkább ismert és inkább kedvelt operákat és induló-féle darabokat ajánl, s óhajtaná Dudás úrral együtt, ha az egybegyűlő külön korbeli kántorok, váltakozva, külön csoportokban szerepelnének. Ezen indítvány — bár az az énekkar iránt való legmelegebb érdeklődés s származott — mint kivihetetlen, nem talált az énekkar tagjaiul viszhangra. Előttünk ugyanis, midőn a nevezett két darabot tűztük ki közös darabul, főként az lebegett, hogy a választott darab lehetőleg alkalomszerű legyen és minél több volt kartag által énekeltethessék. A kitűzött két darab közül az egyik — mint címe is mutatja — egészen alkalomszerű , ami pedig a két darab művészi becsét illeti, bátran állíthatjuk, hogy azzal a hangzatos című opera-darabokkal kiállják a versenyt. Az a feltevésünk is nagyon természetes volt, hogy a begyűlt kartagok között mégis csak a legközelebbi évtized lesz legnagyobb számmal képviselve, s ha már az örömünnepen a volt kartagoknak is szerepet óhajtottunk szerezni, elsősorban a legközelebbi évtizedben élt kartagok érdekeit kellett szemünk előtt tartanunk, mint akiknek a megjelenésére nagyobb valószínűséggel számolhattunk. Ami az indítvány azon pontját illeti, hogy a külön korbeli kántorok, váltakozva, külön 3 csoportban énekeljenek, ez — mint fentebb is mondom — kivihetetlen; nemcsak azért, mert a kettős jubileum különben is hosszú programmja ezáltal unalmassá, sőt érdektelenné is válhatnék, hanem főként azért, mert a szélrózsa minden irányában szétszórva élő veterán kántorok különkülön csoportokban való összegyűjtése, számukra külön-külön műdarab szerzése és nyomatása, külön karnagyokról való gondoskodás, az énekkar bizottmányának különben is sok oldalról igénybe vett erejét felülmúlja. Sőt ha BorsodiJózsef és Török Mózes urakat felhívnék is az „öreg khorus“ zászlójának kibontására — mint ezt Dudás úr is ajánlja — s feltéve, hogy ők meg is hoznák a boldog ifjúkor emlékének ezt az áldozatot; de összegyűjteni az „öreg khorus“ tagjait (másfél hóval a jubileum előtt!); három külön csoport számára az elmondandó darabok külön szólamait kinyomatni, szétküldeni; előleges összpróbára — mert erre mégis csak szükség van — két vagy három nappal az ünnepély előtt begyűjteni a veterán kartagokat: ez mégis csak az ünnepélyt rendező bizottmány feladata marad, amely bizottmány azonkívül, hogy az énekkar összes vagyonát eféle költségekre nem áldozhatja fel teljesen , az elöregedett kartagok iránt tartozik annyi kíméletet tanusítani, hogy őket megszokott házi tűzhelyektől már három nappal az ünnepély előtt ne vonja el. Végül azt sem kell figyelmen kívül hagynunk, hogy elsősorban a jelenlegi énekkar jubilál s az ünnepélyen való szereplés nagyobb része őt illeti meg, s mint a közzétett, ideiglenes programmból látható, az énekkar az Erdélyi s Dudás urak által ajánlott „Nagy szózatáról sem feledkezett meg. A „Dalünnepen“ és „Szabadságdal“ című darabok vezérkönyveit legközelebb szétküldjük. Hallgató János, karelnök. — Az egyházmegyék köréből. A szatmári egyházmegyéből írja levelezőnk, hogy bár az országos törvény azt parancsolja, hogy oklevél nélkül, rendes tanító senki sem lehet, mégis, dacára a gyűlési határozatoknak és az esperes felhívásainak, azon egyházmegyében 14 tanító van olyan, aki képesítési vizsgát ez ideig nem tett. Ezekre nézve végzésileg kimondatott, hogy a jelen év őszéig a szükséges vizsgát igyekezzenek letenni, mert különben tanítói hivatalra többé nem fognak alkalmaztatni. Ugyanezen egyházmegyében, két tanító, hivatali hanyagság és erkölcsi vétség miatt elbocsáttatott. Kenyeresi Sámuel, egyházmegyei pénztárnok elhalálozván, a pénztárnoki állás betöltésére a szavazás elrendeltetett. Végül a gyűlés folyamán indítványoztatott, hogy a reformationak, melynek középpontja Magyarország északkeleti vidékén épen Szatmár volt, negyedfélszázados évfordulója a közeljövőben megtartassék. E nagyszerű ünnep miként, hol és mikor leendő megtartásának tervezetével Kiss Áron, esperes úr elnöklete alatt egy, számos tagból álló, tekintélyes küldöttség bízatott meg. A tornai egyházmegyéből pedig arról értesít tudósítónk, hogy a régóta óhajtott egyházmegyei papi özvegy-árvatár megalakult; a lelkészi értekezleti körök alkotására nézve pedig megtétettek a szükséges lépések s tervben van sőt. Lovass Sámuel, esperes úr ötvenéves lelkészségének megünneplése is. Az az ünnep, nekünk is, kik közelebbről ismerjük a derék férfiút, szivből jövő örömünnepünk leend! ! . . — Pályázati eredmény. Lapunk 9-ik számában „irodalmi körünk“ által hirdetett pályázat két népiskolai tankönyvre nézve sikeres lett. A népiskolai természettan alaptervezetére két, a népiskolai olvasókönyv alaptervezetére három munka érkezett be. E művek a folyó hó 2-án tartott kezelő-bizottsági ülésben bírálatra kiadattak. — Apró hírek. Édes Albert, nyugalomba lépett esperes, nyomda alá adta tanulságteljes önéletírását s szerkesztőségünk útján, annak egész jövedelmét, a sárospataki tanári nyugdíjintézet javára ajánlotta fel. — A hivatalos közlöny folyó hó 3-iki száma körözi azon pozsonyi és eperjesi pánszláv tanulók névjegyzékét, akik az ország összes tanintézeteiből kitiltottak. 6-ik és 7-ik gimn. osztálybeli tanulók is vannak az új apostolok között. — Budapesten a tótnyelvü evangelicusok a Szeberényi Gusztáv szuperintendens felszólítására, ünnepélyesen nyilatkoztatták ki a magyar haza iránt táplált szereteteket. Csurgón Csokonai Mihály képét, mint az ottani gimnázium egykori tanáráét, közadakozás útján akarják a gimn. számára megszerezni. Felelős szerkesztő: MITROVICS GYULA. Szerkesztőtársak: BOKOR JÓZSEF, RADÁCSI GYÖRGY. Nyomatott Sárospatakon. 360