Sárospataki Lapok, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-08 / 20. szám

359 SÁROSPATAKI LAPOK. tanári kara, mai napon tartott gyűléséből, Nagyméltóságod nyolcvanadik születési napja évfordulója alkalmából, mély tisztelete és törhetlen bizalma kifejezése mellett, szivből eredő üdvözletét küldi." Ez üdvözlethez bizonyára szivből csatlakozott Magyarországnak minden protestáns tagja. — Az örömünnep ügyében. A „Sárospataki lapok“ 16. számában Erdélyi Sándor, magyar-jesztreli lelkész úr, énekkarunknak egykori kitűnő praecentora, a legközelebbi számban pedig Dudás Lajos úr, a jubileumot illetőleg egy indítványt tettek közzé, amelyben Erdélyi úr az énekkar bizottmánya által közösen elmondandó darabokul választott „Szabadságdal“ és „Dalünnepen“ című műdarabok helyett egynéhány, a „régibb gárda legénysége“ által inkább ismert és inkább kedvelt operákat és induló-féle darabokat ajánl, s óhajtaná Dudás úrral együtt, ha az egybegyűlő külön korbeli kántorok, váltakozva, külön csoportokban szerepel­nének. Ezen indítvány — bár az az énekkar iránt való leg­melegebb érdeklődés s származott — mint kivihetetlen, nem talált az énekkar tagjaiul viszhangra. Előttünk ugyanis, midőn a nevezett két darabot tűztük ki k­özös darabul, főként az lebegett, hogy a választott darab lehetőleg alka­lomszerű legyen és minél több volt kartag által énekeltet­hessék. A kitűzött két darab közül az egyik — mint címe is mutatja — egészen alkalomszerű , ami pedig a két darab művészi becsét illeti, bátran állíthatjuk, hogy azzal a hangzatos című opera-darabokkal kiállják a versenyt. Az a feltevésünk is nagyon természetes volt, hogy a begyűlt kar­­tagok között mégis csak a legközelebbi évtized lesz legna­gyobb számmal képviselve, s ha már az örömünnepen a volt kartagoknak is szerepet óhajtottunk szerezni, elsősorban a legközelebbi évtizedben élt kartagok érdekeit kellett sze­münk előtt tartanunk, mint akiknek a megjelenésére nagyobb valószínűséggel számolhattunk. Ami az indítvány azon pont­ját illeti, hogy a külön korbeli kántorok, váltakozva, külön 3 csoportban énekeljenek, ez — mint fentebb is mondom — kivihetetlen; nemcsak azért, mert a kettős jubileum külön­ben is hosszú programmja ezáltal unalmassá, sőt érdekte­lenné is válhatnék, hanem főként azért, mert a szélrózsa minden irányában szétszórva élő veterán kántorok külön­­külön csoportokban való összegyűjtése, számukra külön-külön műdarab szerzése és nyomatása, külön karnagyokról való gondoskodás, az énekkar bizottmányának különben is sok oldalról igénybe vett erejét felülmúlja. Sőt ha Borsodi­­József és Török Mózes urakat felhívnék is az „öreg khorus“ zász­lójának kibontására — mint ezt Dudás úr is ajánlja — s feltéve, hogy ők meg is hoznák a boldog ifjúkor emléké­nek ezt az áldozatot; de összegyűjteni az „öreg khorus“­­­ tagjait (másfél hóval a jubileum előtt!); három külön cso­port számára az elmondandó darabok külön szólamait ki­nyomatni, szétküldeni; előleges összpróbára — mert erre mégis csak szükség van — két vagy három nappal az ünnepély előtt begyűjteni a veterán kartagokat: ez mégis csak az ünnepélyt rendező bizottmány feladata marad, amely bizottmány azonkívül, hogy az énekkar összes vagyonát eféle költségekre nem áldozhatja fel teljesen , az elörege­dett kartagok iránt tartozik annyi kíméletet tanusítani, hogy őket megszokott házi tűzhelyektől már három nappal az ünnepély előtt ne vonja el. Végül azt sem kell figyelmen kívül hagynunk, hogy elsősorban a jelenlegi énekkar jubilál s az ünnepélyen való szereplés nagyobb része őt illeti meg, s mint a közzétett, ideiglenes programmból látható, az énekkar az Erdélyi s Dudás urak által ajánlott „Nagy szózatáról sem feledkezett meg. A „Dalünnepen“ és „Sza­badságdal“ című darabok vezérkönyveit legközelebb szét­­küldjük. Hallgató János, karelnök. — Az egyházmegyék köréből. A szatmári egyház­megyéből írja levelezőnk, hogy bár az országos törvény azt parancsolja, hogy oklevél nélkül, rendes tanító senki sem lehet, mégis, dacára a gyűlési határozatoknak és az esperes felhívásainak, azon egyházmegyében 14 tanító van olyan, aki képesítési vizsgát ez ideig nem tett. Ezekre nézve vég­­zésileg kimondatott, hogy a jelen év őszéig a szükséges vizsgát igyekezzenek letenni, mert különben tanítói hiva­talra többé nem fognak alkalmaztatni. Ugyanezen egyház­megyében, két tanító, hivatali hanyagság és erkölcsi vétség miatt elbocsáttatott. Kenyeresi Sámuel, egyházmegyei pénz­­tárnok elhalálozván, a pénztárnoki állás betöltésére a sza­vazás elrendeltetett. Végül a gyűlés folyamán indítványoz­­tatott, hogy a reformationak, melynek középpontja Magyar­­ország északkeleti vidékén épen Szatmár volt, negyedfélszá­­zados évfordulója a közel­jövőben­ megtartassék. E nagyszerű ünnep miként, hol és mikor leendő megtartásának terveze­tével Kiss Áron, esperes úr elnöklete alatt egy, számos tagból álló, tekintélyes küldöttség bízatott meg.­­ A tornai egyházmegyéből pedig arról értesít tudósítónk, hogy a régóta óhajtott egyházmegyei papi özvegy-árvatár megalakult; a lelkészi értekezleti körök alkotására nézve pedig megtétet­tek a szükséges lépések s tervben van sőt. Lovass Sámuel, esperes úr ötvenéves lelkészségének megünneplése is. Az az ünnep, nekünk is, kik közelebbről ismerjük a derék fér­fiút, szivből jövő örömünnepünk leend! ! . . — Pályázati eredmény. Lapunk 9-ik számában „iro­dalmi körünk“ által hirdetett pályázat két népiskolai tan­könyvre nézve sikeres lett. A népiskolai természettan alap­­tervezetére két, a népiskolai olvasó­könyv alaptervezetére három munka érkezett be. E művek a folyó hó 2-án tartott kezelő-bizottsági ülésben bírálatra kiadattak. — Apró hírek. Édes Albert, nyugalomba lépett esperes, nyomda alá adta tanulságteljes önéletírását s szer­kesztőségünk útján, annak egész jövedelmét, a sárospataki tanári nyugdíj­intézet javára ajánlotta fel. — A hivatalos közlöny folyó hó 3-iki száma körözi azon pozsonyi és eper­jesi pánszláv tanulók névjegyzékét, akik az ország összes tanintézeteiből kitiltottak. 6-ik és 7-ik gimn. osztálybeli tanulók is vannak az új apostolok között. — Budapesten a tótnyelvü evangelicusok a Szeberényi Gusztáv szuperin­tendens felszólítására, ünnepélyesen nyilatkoztatták ki a magyar haza iránt táplált szereteteket.­­ Csurgón Csokonai Mihály képét, mint az ottani gimnázium egykori tanáráét, közadakozás útján akarják a gimn. számára megszerezni. Felelős szerkesztő: MITROVICS GYULA. Szerkesztő­társak: BOKOR JÓZSEF, RADÁCSI GYÖRGY. Nyomatott Sárospatakon. 360

Next