Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-25 / 43. szám

Ötödik évfolyam. 43. szám. Sárospatak, 1886. október 25. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. — e gr j e 1 e sa. m. i3a.ca.e3a. E. é t f 5 sa.. — ®------ ■■ .m Hirdetések díja: ||4 hasábos petit sor többször való közlésénél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. I Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. év— TARTALOM: „A felsőszempléni egyházmegyében végzett püspöki látogatás megfigyelése.“ Olajos Pál. „Tanügyi szemle.“ Dr. öreg J. „Az ev. ref. egyetemes convent gyűlése Pápán.* Dr. Kapossy Lucián. „A szatmári egyházmegye határozata a conventi tagok választása ügyében.* Kalos Péter. „Vegyes közrem.“ „Pályázatok.“ A felsőzempléni egyházmegyében végzett püspöki látogatás megfigyelése. Az 1881. évi zsinat megalkotta azon törvényt, mely szerint a püspöknek időnkint kötelességszerűleg meg kell látogatni a kormányzása alatt levő egyházkerületbe kebelezett egyházakat; valószínűleg azért, hogy saját szemeivel lássa meg az egyházközségek jó és rosz körülményeit; hogy a kezdeményezett célszerű vállalatokat és üdvös terveket diadalra segítse, a lankadó s hidegülő vallásosságot prófétailag ihletett lelkével új életre keltse, és még, hogy az egyházak vérző sebeit, gyógyhatású kezeivel bekötözze. Első tekintetre, vagyis elméleti oldalról, szép és magasztos foglalkozásnak tűnik fel a zsinati törvényhozásnak ezen intézménye; de már a második tekintetre, vagyis gyakorlati szempontból, ha a végrehajtással együttjáró testi és lelki törődést veszszük figyelembe — a püspököt illetőleg — ezen kötelesség nehéz igának, sőt túlzott tehernek bizonyul be. Mert hogy a főpásztor, az egyes egyházak meglátogatása alkalmával, az ő néhány órai ott mulatásának ideje alatt, a helyi változatos körülményeket pontosan megfigyelje, az előforduló bajokat elintézze, a panaszokat meghallgassa és elenyésztesse, az iskolákat meglátogassa, a számadásokat megvizsgálja, a széphangzású üdvözlő beszédekre válaszoljon, még prédikáljon is; de ami legfőbb, hogy az egymást gyorsan követő dús lakomákban is részt vegyen: ez több, mint herkulesi vállalat, melynek teljesítéséhez rendületlen jó egészség, szívós életerő és vastermészet kívántainak. Én valójában féltettem a mi jó és minden áldozatra kész főpásztorunkat, hogy a felsőzempléni egyházmegyében teljesített két heti hivatalos körjárat megtalálja rendíteni egészségét ; de hála a gondviselésnek, hogy minden baj nélkül visszahozta őt szeretteinek körébe ! A lapokban olvastuk a püspöki diadalmeneteket, az ünnepélyes elfogadások részleteit, az ékes szavaktól csillogó szónoklatokat, a lukullusi lakomák leírását, a fel-fellobbanó toasztok villámait, oly érdekesen és olyan élénk színezettel előadva, hogy mi, akik távol voltunk is ezen jelenetek színhelyétől, oda képzeltük magunkat az ünnepélyes mulatságok kellő közepébe ; csakis a mi szerény asztalunk egyszerű eledele győzött meg bennünket arról, hogy mi nem tartozunk a püspöki fényes körjárat díszkíséretéhez. Emelték és fokozták a főpásztor diadalútjának fényét, az egymást fölváltó bandériumok. Valójában Felsőzemplén derekasan kitett magáért; a tanúsított fényes elfogadásokat talán a többi egyházmegyék nem is lesznek képesek hasonló mérvben utánozni. Ezeknek megfigyelésénél engemet valójában meglepett azon aggályos gondolat, hogy ha a főpásztor az én egyházközségemet is útjába ejtené, és ha az ő díszkíséretével egyetemben szerencséltetne látogatásával , a magas vendégeket hogy is fogadnám az én szegényes, egyszerű lakásomon? hova szállásolnám ? üdvözlő s elfogadó dikciómat minő ékes szavakba kellene öltöztetnem? De méginkább tűnődtem azon, hogy hol szerezhetném össze a divatbajött bandériumhoz szükséges személyzetet? mivelhogy az én egyszerű egyházközségemben aligha találhatnék az ilyen ünnepélyes szereplésre vállalkozó alkalmas egyéneket, hacsak őket máshonnan nem kölcsönözném. Bizonyára ezek főbenjáró dolgok, és ezeknek meggondolása megérdemli a tűnődést, fejtörést és az előzetes gondoskodást. A mi igénytelen és apostoli szerénységgel ékeskedő főpásztorunk ugyan teljességgel nem kivánta azon fényes elfogadásokat, melyeket a meglátogatott egyházak, irányában tanúsítottak ; sőt — miként a hír beszélte — még óvást is tett azok ellen. Azonban mi, magyarok — a régijellemzés szerint — fényelgő és sallangós nemzet vagyunk, vérünkben van a parádéskodás, kedvünk telik a dús lukullusi lakomák élvezésében, aztán a rakétaszerű pattogós toasztok ünnepélyeinknek elmaradhatatlan járulékát képezik, és mi ezen elődeinktől reánk hagyományozott ősi szokásainkból, bármely tekintélyes személy kérésére, csak egy hajszálnyit sem vagyunk hajlandók leengedni. Mikor aztán a mi kedvenc mulatozásainknak minden változatait átélveztük, ekkor már — a szó valódi értelmében — jól kezdjük érezni magunkat. A főpásztor hivatalos körutazásának hírlapi előadásából különösen figyelmébe tűnhetett az olvasó közönségnek , a fényes elfogadások, dús lakomák, általában a külső díszítmények kiemelkedő elősorolása, mintha ezek képezték volna az egyházlátogatás leglényegesebb részleteit. Midőn egy alkalommal II. Katalin, muszka cárnénak kedve kerekedett arra, hogy az ő környezete által boldognak híresztelt, de valódilag nyomorban sintődő országát és alattvalóit személyesen megtekintse, a Néva folyót választotta utazása eszközének .