Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-18 / 42. szám

715 SÁROSPATAKI LAPOK. boldogít az Istenben vetett megnyugvás, mert erős hite van az erkölcsi világrend megmásithatlan törvényeiben. Az alkalmi imák közül álljon itt mutatványul az „Elcsüggedt nép imája,“ melyet a nagy imádkozó egy rendkívül csapásos esztendőben, rész aratás, marhavész és aszály idején emelt népével az Úrhoz : „Hatalomnak és kegyelemnek Istene!­ím arcunkra borulunk ismét előtted, hogy imádjunk tégedet, mint hata­lommal és kegyelemmel gazdag, tanácsodban kimeríthetlen bölcseségű valóságot — Istent. Arcunkra borulunk, hogy kiöntsük előtted szívünk bánatteljes érzéseit; hogy gyógyu­lást keressünk nálad fájdalmunkban, bátorságot félelmink­­ben. Arcunkra borulunk, hogy engeszteljük hozzánk szent orcádat; hogy kegyelmet, irgalmat esdekeljünk tőled, igaz­ságos, de egyszersmind irgalmas Istentől. Elhozták a mi álnokságaink büntető hatalmad ostorát, hogy földig verj minket, nem kimélve köztünk az igazat, külön nem választva az ártatlant a gonosz, csalárd ember­től, az alázatos lelkűt a felfuvalkodott kevélytől. Versz, Uram, versz bennünket, ostorozol keményen; nem elég egy csapás, tetőzöd azt mással. Megvertél és nem fájt nekünk: azért vontad fel ismét ellenünk kezedet. Ott kinn, határunkon, áldás helyett pusztulás; üres a kalász, szívet erősítő kenyérrel nem biztat; üres, mint szí­vünk a jócselekedettől; itt-ott a jó, a tiszta szem a búza- és gabona­fejekben, mint itt-ott a jó, a tiszta lélek az em­beri kebelben. Itt benn barmaink hullanak: a jóké mint a roszaké, az istenfélőké mint az istenteleneké, kevélyeké mint az alázatosoké; csapásod általános rajtunk, mint általános az emberi hálátlanság irántad. Elzárva vagyunk, mint bélpok­­losok. Ítéleted rajtunk és szegény barmainkon. Igazság Istene! irgalmasság Atyja! szolgád kiált hoz­zád : hallgasd meg! a pásztor könyörög a nyájért, kérését ne vesd meg! ne fizess csapással e népnek! bocsáss meg neki; ha egy igaz sem találtatnék közte, bocsáss meg az ártatlan kisdedekért. Isten vagy te, nem ember; atya vagy te, nem haszú­­álló úr; szelid, engedékeny atya vagy, nem kegyetlen zsar­nok. Mindentudó vagy; tudod, ki itt a bűnös, a nagy bűnös, ki az ártatlan. Mindnyájan bűnösök vagyunk, mindnyájan elhajlottunk a tiszta erkölcs egyenes, boldogságra vezető útjáról. Ha ezt mondanók: igazak vagyunk, magunkat csalnók meg és egy csepp igazság sem találtatnék bennünk. Nem gyógyítjuk hát magunkat hazugsággal, hanem kimondjuk, megvalljuk, hogy olyanok vagyunk, mint a meg­­fehérített koporsók, melyek kívül szépnek tetszenek, belől pedig rakvák holtak tetemivel és minden undoksággal. Ilyenek vagyunk! szép ruhát öltünk magunkra, midőn templomodba jövünk, holott belől rakvák vagyunk minden törvényed ellen való bűnnel, álnoksággal, kevélységgel. Jaj nekünk ! jaj nekünk, ha még templomodban, oltá­rod előtt is kettős szívvel állunk! Jaj nekünk, ha hozzád nem térünk, mert házunk puszta lészen. Kegyelem Istene ! nézz be az imádkozó szívekbe, lel­tekbe, melyek most itt előtted mind-mind zárva vannak, és a megindult, törődött­ lelkekért indulj meg te is és könyö­rülj rajtunk; elégeld meg a gonoszt, melyet ránk bocsátál és fordítsd el rólunk. Kegyelem Istene ! Megszántad Ninivét, a nagy várost, abban a tizenkétszer tízezer embert és sok barmot; ód szánd meg e kicsiny helységet, ebben embert és barmot. Áldd meg az eszközöket, melyeket a veszély elhárítására e megrémült nép félelmében elővesz. Őrizd a babonától, mint olyan vétektől, melylyel isteni erőd csúfolja. Benned bízzék egyedül, ne az emberekben és aztán úgy használja a fűbe-fába általad adott gyógyszereket. Szólj, Uram, szólj! és a vész rólunk és karmainkról azonnal elfordul. Szólj, Uram, szólj! és a szomjazó földre azonnal eső és harmat hull, bánatteljes szívünk megújul. Ámen.“ Mélység és magasság, föld és ég, bűn és irgalom, csapás és áldás ily megható képben nem nyilvánult meg. A tehetetlen ember fohászát a mindenható Isten előtt, ennyi érzéssel és ilyen bensőséggel bemutatni nem hallottuk még! Leborulok az előtt a szellem előtt és áhítattal csodálom, mely így tud és bír imádkozni! Hanem mindemellett is többen lehetnek, akik némi ellenvetést támasztanak ra Borsodi imái ellen. Első imaköny­vére egy pár alkalommal azt a megjegyzést hallottam, hogy „borús kedélylyel van írva. Borsodi sokkal bű­nösebbnek hiszi az embert és sokkal roszabbnak a világot, mint ami­lyen valósággal.“ Hát én erre csak azt jegyzem meg, hogy oly sokféle árnyalatú érzéseket mind kielégíteni, annyi ke­délyvilág különféleségeinek minden tekintetben tökéletesen megfelelni oly rendkívüli feladat, amelynek megoldása eddig még egyetlen egy egyházi írónak sem sikerült és nem is fog sikerülni soha. Minden író a maga műveire a saját egyéniségét nyomja, s hogy kinek tetszik aztán, kinek nem, az ízlés dolga. Egy Kossuth, Arany, Petőfi, Tompa, Jókai sat. írásaikból azonnal fölismerhetők, így vagyunk Borsodi­val is, az ő egyénisége is ott van mindenik imáján. Gon­dolatainak eredetisége, a tiszta, hamisítatlan érzés, a szé­pen zengő, tömör, imádságos nyelv, melyen lelke megszó­lal, azonnal reávallanak, hogy ez ö, nem is lehet más. Az igaz, hogy borongós kedélye sokszor keserű nyilatkozatokra fakad, mit eléggé igazol halála alkalmából e becses lapokba is átvett „Önéletírása“ , de én részemről egyetlen egy imá­ját sem ismerek, amelyben a sötét kedély kétségbeesését látnám, sőt úgy találom, hogy mindenikben ott van a föl­­derülés, az Istenben megbékült szív vigasza. Az élet alkonyán egy fe óhajtása volt a 79 éves agg pásztornak, hogy megláthassa jelen imakönyvét, e második szellemi gyermekét. Megtagadtatott tőle — nem láthatta meg. Folyó év február havának 14-én a nemes szív dobo­gása megszűnt, imádkozó ajka elnémult és szelid lelke fel­szállt abba az égi hazába, ahová ő vallásos ihlettségének szárnyain mindennap fölemelkedett, s vére lehullt — a mi fejünknek koronája ! Elhalt a mélyen dörgő érces hang, mely 49 éven át csodás varázszsal hömpölygött a rimaszom­bati és simonii szentegyházak boltívei alatt; de itt hagyta nálunk szellemét, közkincsekké vált drága imáit, hogy épí­tenék azokkal tovább a szívekben Isten országát! Dicsőült szellem! az ég örök békéje veled! Oh támad-e 716

Next