Sárospataki Lapok, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-22 / 8. szám
149 ref. szent eklézsia hívta maga közé, a hova a fent írt esztendőben el is érkezett. Itt folytatván szent hivatalát 1735-ben superintendensnek választatott és ezen hivatalában felséges VI. Károly római császár és magyar király által meg is erősíttetett. Megházasodott ugyan másodszor is, feleségül vevén néhai tiszt. Igó György szathmári prédikátor elmaradott özvegyét, Csengeri Erzsébetet, — de a kitől semmi gyermekei nem lévén, ismét megvált 1744-dikben. Ugyan abban az esztendőben, Deczember 26. napján magát is már harmad ízben érvén a gutaütés, a következett 1745. esztendő márczius 6-ik napján életét elvégezte. Ezen tiszt, férfiú együtt viselvén — a mint már feljebb megjegyeztetett — a superintendensséggel a borsodi esperességet és a hivatalban is legelső lévén, azonkívül hogy a superintendensi hivatalnak is fundamentomát megvetette s az esperesieket a superintendensnek tartozott subordinatiohoz — noha nem minden villongás nélkül — hozzá szoktatni kezdette, semmi olyan nevezetes dolgot nem tehetett, a mely különös figyelmetességet érdemelne. Közli: Mokos Gyula. GÖRÖMBEY PÁL 1820—1892. A beregi ev. ref. egyházmegye lelkészi karának ismét egy nevezetes tagja dőlt ki: Görömbey Pál, halábori lelkész. •71 éves volt; elaludt, mint mécs, melynek olaja kiégett. Született Berczelen (Szabolcsmegye) 1820-ban, csekély vagyonnal bíró földmives szülőktől. Mint mondá, a falusi mesterektől vett ismereteivel ment Sárospatakra, már 13 éves korában. Bár abban az időben kevesebb pénzt igényelt az ismeretszerzés, mégis csakhamar érezni kezdte a szülei segély hiányát, s hogy pályáját folytathassa a hiány pótlása céljából az 1840. évben Gyöngyösre ment tanítónak. Miért volt itt csak egy évig? talán elérte célját ? minő élményei voltak ? nem tudom; csak annyit tudok, hogy Heiszler József (most dombrádi lelkész) volt itt legbensőbb barátja. Innen visszament Sárospatakra, hol a papi tudományokat bevégezvén Nagy-Beregre jött fitanítónak 1846-ban. Ez állásában működött 4*/2 évig, mely idő alatt egy nemzedéket nevelt. Ma is szeretettel s hálával emlékeznek róla. Az 1850-ik évben megvált az iskolától, lett ugyanitt káplán. 1855-ben Benébe rendeltetett rendes lelkészül, ekkor vette feleségül főnökének leányát, Bereczky Juliánnát. 1861-ben Plaláborra ment lelkésznek. Ifjú lelkész korában a beregi ev. ref. egyházmegye által fentartott 4 osztályú gimnáziumba szerették volna az intézet ügyeit vezetők tanárnak megnyerni, de nem akarván a Tisza vizétől megválni, nem fogadta el az ajánlatot. Az 1863. év tavaszán, éjjel tűz ütött ki parochiáján; mindene elégett; a cselédet, kinek gondatlansága idézte elő a vészt, már-már a tűzből — mikor más nem vállalkozott — ő mentette meg. Ez alkalommal meghalt, betegségbe esett; . . . előbbi erejét, egészségét soha nem nyert vissza. Az utóbbi években hétről-hétre gyengült, de azért hivatalos dolgait pontosan végezte. Még a folyó év első reggelén prédikált, január 5-én este, váratlanul bezárta szemeit örökre. Különösebb ápolásra csak pár óráig volt szüksége. Ami tanítói működését illeti, a felnőttek szerették mint kántort. Mondják, hogy gyönyörű csengő szoprán hangja s szabatos szép éneklése szinte vonzotta a népet a templomba. A gyermekek imádták mint tanítót. Magától tudom: tanítói szereplésének első mozzanata volt, hogy az iskolaterem egyik szögletében elhelyezett mogyorópálcanyalábot eltávolította és „te kölyök!“ helyett ez volt megszólítása: „édes gyermekeim!“ Ennek természetes következménye lett, hogy tanítványai, kik azelőtt bújtak a tanítótól, őt üdvözölni — ha végig ment a községen — a házból is előhívták egymást. Már ő írva tanított olvasni. És pedig a kezdőkkel nem palatáblára vagy papírosra íratott, hanem a tornácon lefektetett két lécet párhuzamosan, közeit megtöltötte száraz homokkal; ez lesimítva képezte az író lapot, író vessző pedig volt a gyermek ujja. A szülők csodálták mesterségét. Nem merték volna még gondolni sem, minő meglepetést szerez nektek ez a játék. Alig egy év múlva egyik szülő is, meg a másik is örömmel újságolta, hogy az ő fia már a zsoltárból meg a bibliából is olvas. Tankönyvet alig használt, de azért volt tanítványainak egy része még ma is időrendben recitálja a világ és egyháztörténelem nevezetesebb eseményeit. Tanítványai közé az egyház- és világtörténelemből vett részleteket, életrajzokat, leírásokat, erkölcsi elbeszéléseket a gyermekek által könnyen érthető stílusban, vonzó kidolgozással mint cirkdárékat bocsátott ki, melyekre minden gyermek tartozott az elolvasás után nevét és az elolvasás idejét feljegyezni. Gyakran kivezette őket a mezőre, erdőbe tanított úton-útfélen; nem kerülte ki figyelmét semmi jelenség, amivel vallásosságra, erényre, erkölcsre hatni lehetett. Tanítását röviden így lehet jellemezni : az életre tanított. Mint jeles tanítónak, híre Patakra is eljutott . Árvai József, Kolozs Dániel, kik a népnevelés ügyében buzgólkodtak, örömmel ajánlották fel neki barátságukat; kérve kérték szóval és levelekben, hogy nevelési elveit, ismereteit közölje a lapokban. Mint egyházi író — tudtommal — két egyházi beszédet bocsátott a nyilvánosság elé: a „Márgócsi Protestáns Egyházi beszédtár“ 1870. és 1871. évi folyamaiban egyetegyet. Ezek azonban csak mutatványok voltak. Könyvszekrényében elrejtve, gondosan osztályozva, nagymenynyiségű egyházi munkát találtak fiai. Az utóbbi években versírással foglalkozott. Költeményeinek mindenikén a közeli halál sejtelme vonul végig. E költeményekből lenne egy kis kötet. Ha férj, gondos, szerető apa, lelkiismeretes, pontos hivatalnok s jó barát volt. Mondják, hogy Haláboron elődeinek alig volt kenyerök. Az ő házánál módosságot lehete szemlélni. Gyermekeit kifogástalan nevelésben részesítette ; e mellett özvegyének sem kell a megélhetés felől aggódnia. Négy gyermeke közül a legidősebb lelkésznő, egy fia tanító, a másik törvényszéki jegyző, a legifjabb leány egyik lelkésztársunk menyasszonya. Nagyobb egyházakban lelkészkedő sógorainak gyakran mondogatta, hogy nem cserélne velük ekklésiát. Szóval megelégedett, mondhatni, boldog volt. Én részemről ki az 189°/.. egyházi évben segédje voltam — mondhatom — kevés boldogabb embert, de jobb családapát nem ismertem. Áldott legyen emléke! N.-Bereg, 1892. február 10. Vígvári Mihály, ev. ref. k. lelkész. SÁROSPATAKI LAPOK. KÖNYVISMERTETÉS. Költemények. Irta Szabolcska Mihály. Kiadja a »Csokonai kör.« Debrecen, 1891. (Vége). A fiatal költőnek vallásos érzelmein kívül legtöbb baja van a szerelemmel. És itt a legőszintébb, legközvetlenebb, legegyszerűbb, leggondosabb, egyszóval legköltőibb tárgyban, hangban, kifejezésben. Mai lírikusa- 150